Peszách

48 tulajdonság, amelyekkel a Tóra megszerezhető

Önfejlesztéssel készülünk a fejlődésre.

Peszáchtól sávuotig 49 napot számolunk a Tóra parancsa szerint. Ez a 49 nap jelentette a felkészülést a pusztában vándorló zsidó nép számára, hogy a sávuot ünnepén megtörtént tóraadásra alkalmas legyen. A Pirké Ávot szerint a Tóra megszerzése éppen 48 tulajdonság által történhet meg. Ezek azok, amik előkészítik a zsidó embert a Tóra tanulására. R. Jiszroel Szalanter tanítása szerint ez az egybeesés nem véletlen. Ezek a tulajdonságok voltak azok, amelyeket annak idején is elsajátított a vándorló nép.

„Nagyobb a Tóra a papságnál és a királyságnál, mert a királyság 30, a papság 24, míg a Tóra 48 dologgal szerezhető meg.” (Pirké Ávot 6:6.) Látszólag a Tóra tanulása információk megértését, megjegyzését jelenti. Mi kell ahhoz, hogy jól tudjunk tanulni? Kitartás, szorgalom, tehetség, intelligencia. Miért kell ehhez 48 tulajdonság? Ha megnézzük, pontosan miből is áll ez a lista, azt láthatjuk, hogy némelyikük valóban segíti a tanulást (pl. kiejteni a tanult szöveget, megvitatni a témát a tanulótársakkal), másoknak azonban egyáltalán nem látható, mi a közük hozzá (pl. a szenvedés elfogadása, mások problémáival való együttérzés, mások pozitív megítélése).

A tulajdonságok fontossága

A kérdés általánosabban is feltehető, hiszen az egész rabbinikus irodalomban felfedezhetjük azt, hogy mintha a tulajdonságok szerepe túl lenne hangsúlyozva. A Tórában, amit a Teremtőtől kaptunk, látszólag törvények és parancsolatok vannak leírva, tulajdonságokról nincsen szó. Például tegyünk mezuzát az ajtófélfánkra, szukkotkor lengessünk ünnepi csokrot, reggelenként kössünk tefilint. Valamivel közelebb áll az emberi viselkedéshez, hogy ne lopj, ne ölj, pihenj meg szombaton. De ezek szintén a cselekedetet célozzák. Sokszor még ennél is tovább mennek a parancsolatok, például: ne kívánd meg felebarátod vagyonát, ne gyűlöld szívedben felebarátodat, szeresd és féljed az Örökkévalót. Ezek már gondolati szinten történő cselekedetek, de még ezek sem magára a tulajdonságra irányulnak. Az nincs megparancsolva, hogy magát a gyűlölet vagy kívánás tulajdonságát távolítsd el szívedből, bár ha ezt megtesszük, az biztosan segíti a parancsolat betartását, de nem szükséges feltétele.

A bölcs Salamon király így tanította: „Ragaszkodj a feddéshez (muszár), ne engedd el, őrizzed, mert ez az életed!” (Példabeszédek 4:13.) A muszár, azaz a feddés jelentése a zsidó hagyományban az ember személyiségének fejlesztése, tulajdonságainak megjavítása. Első látásra túl­­zásnak tűnhet, hogy Salamon király azt mondja, hogy az egész életünk erről szól. De a Vilna Gáon magyarázata minden kétséget kizáróan hangsúlyozza, hogy a tanítás üzenete ez: ha egy napon az ember egyik tulajdonsága sem fejlődött, akkor annak a napnak nem volt semmi értelme. Ha ez hiányzik az életéből, akkor miért van szüksége egyáltalán az életre?

Ez teljesen felforgatja a megszokott világképünket. Ezek szerint nemcsak a Tóra egyetlen célja a tulajdonságok fejlesztése, hanem az egész emberi életé! A kettő egyébként nem független egymástól: magát a Tórát azért kaptuk, hogy az életet tartalmasan élhessük. A Tórában szereplő 613 micva (parancsolat) olyan eszközök, melyek az emberi tulajdonságok javítását célozzák. Hagyományunkból tudjuk, hogy a 613 micvából 248 tevőleges és 365 tiltó, ami megfelel az ember 248 inának és 365 testrészének. Hasonlóan, az ember fizikai testének megfelel a szellemi teste, a tulajdonságai, az ő „szellemi alkatrészei”. Így a Tóra minden egyes parancsolata megfeleltethető egy ilyen „szellemi alkatrésznek”, amit az adott parancsolat kijavít. (A Széfer Cháredim című könyv ezeket a megfeleltetéseket egyébként tételesen is felsorolja.)

Ha a Tóra 613 micvája 613 tulajdonságot javít ki, akkor mi a szerepe a 48 tulajdonságnak, amelyekkel a Tóra megszerezhető? Továbbá ha a Tóra célja a tulajdonságok javítása, akkor hogyan lehet előfeltétele a jó tulajdonságok megszerzése? Ez elsőre nagyon furcsának tűnhet, pedig a hagyományunkban nem ez az egyetlen ilyen párosítás, ahol az egyik dolog nélkül nincsen meg a másik. Például: „ha nincs istenfélelem, nincs bölcsesség – ha nincs bölcsesség, nincs istenfélelem” (Pirké Ávot 3:21). Sőt, magában a Tórában is le van írva egy nagyon hasonló elv: „minden bölcs szívű szívébe adtam bölcsességet” (2Mózes 31:6). Mindez látszólag teljesíthetetlen feladatpárok elé állít minket, ahol egyik dolog nem megszerezhető a másik nélkül. Hogyan lehet akkor mégis megszerezni őket?

A legalapvetőbb elvárások

A Tóra megszerzésének elején az embertől sokkal kisebb mértékű erőfeszítés váratik el. Csak annyit kell megtennünk, hogy felkészülünk a tanulásra, a legalapvetőbb kritériumok teljesítésével. Ez a 48 tulajdonság: a 613 közül a legfontosabbak, a leginkább nélkülözhetetlenek. Az Egyiptomból rabszolgaként kivonuló zsidó nép még nem volt alkalmas arra, hogy a Tóra magas szintű tanításait befogadja, addig, amíg a 49 nap során nem alakították át saját magukat „befogadó eszközzé” (kli mekábél). Ebből is az látszik, hogy ezeken a napokon a 48 tulajdonság megszerzésével foglalkoztak. A Tóra világképe szerint azt illeti meg az „ember” elnevezés, aki ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik.

Ez a befogadás pedig nem csak a tudásanyag elsajátítását jelenti. Aki tanult már valaha Tórát, az megtapasztalhatta, hogy az információk megszerzésén kívül valami különleges szellemi élményben is része van. Ez az, amit Rámchál Derech Hásém című művében úgy fogalmaz meg, hogy a Tóra maga két részből áll: az egyik a tudás, a másik a pozitív szellemi hatás (háspáá). Ez megmagyarázza, hogy a 48 tulajdonságnak csak egy része foglalkozik a tényleges tanulással. A többi tulajdonság ennek a háspáának a befogadására készíti elő az embert.

A tulajdonságok csoportosítása

Ez a befogadás azzal kezdődik, hogy szabaddá válunk minden kötöttségtől, amely a gondolkodásunkat befolyásolja. Ezek képezik a 48 tulajdonság első csoportját. Például kevés élvezet, kevés nevetgélés, kevés alvás. Aki szabadon akar gondolkodni, az nem lehet az élvezeteinek a rabja. „Nincsen szabad ember, csak aki a Tórával foglalkozik” (Pirké Ávot 6:2) – ez is olyan dolog, amely egyaránt feltétele és következménye a Tóra által megszabott életmódnak. Fontos viszont észrevennünk, hogy minden ilyen tulajdonságban a „kevés” szó szerepel, nem pedig a „semmi”: valamennyire kifejezetten szükségünk van ezekből a dolgokból ahhoz, hogy meglegyen a kiegyensúlyozott hangulatunk, érzelmi világunk a szellemi feladatokhoz. Az a tulajdonság is a szabadsághoz tartozik, hogy „ne fuvalkodjon fel a szíve a tanulásában”, mert akkor nem a valódi világban él, hanem a saját illúzióinak, álmainak a rabja.

Ha a szabadság megvan, akkor jöhet a tulajdonságok következő csoportja, melyben aktiváljuk a tanuláshoz felhasználható eszközöket. Például megértjük a tanult anyagot a fülünkkel és a szívünkkel, hangosan kiejtjük a szavakat, megvitatjuk a tanulótársakkal. Ezután kapcsolódunk a tóraadáshoz a tanítókon, mestereken keresztül, például a beléjük vetett hit, bizalom által, vagy az ő szolgálatuk által (vagyis hogy gyakran vagyunk a környezetükben, és tanulunk a cselekedeteikből). De legfőképpen azáltal, hogy a rabbitól megkapja azt a képességet, hogy a Tórát mély megértéssel elemezni tudja.

A következő kategóriában már nemcsak a tóraadáshoz kapcsolódunk, hanem magához a Teremtés gyökeréhez nyúlunk vissza. A világot ugyanis a Teremtő azért teremtette, hogy adni tudjon (cheszed). R. Jichok Hutner tanította, hogy ehhez hasonlóan az ember is a cheszed segítségével teremti meg a saját világát. Azaz az ember azáltal teremtheti meg a saját szellemi létezését, ha ő maga is ezt a tulajdonságot gyakorolja. Olyan tulajdonságok példázzák ezt az irányt, mint például az, hogy szeresse a teremtményeket, és szeresse a nekik való adást. Vagy aki azért tanul, hogy taníthasson, vagy aki hozzátesz a hallottakhoz, vagy még a saját mesterét is bölcsebbé teszi (például a jó kérdései által). R. Hutner elve szerint ezen tulajdonságok gyakorlása még az ember saját tanulását is új, magasabb szintre emelik.

A cheszed lényege tehát az, hogy másoknak adunk. Mivel az ember Isten képmására teremtettetett, ezért ez valahol természetes az emberi lélek számára. Bizonyos szempontból magasabb szintű és nehezebb az ezután következő kategória: a hála. Mert amíg a cheszednél az em­ber magát nagynak és adakozónak érezheti, a hála kö­vetkezménye az, hogy elismeri: ő van alacsonyabb po­zícióban, mint a másik. Ez csúcsosodik ki a legutolsó tulajdonságban, amelyet a misna a leghosszabban fejt ki: aki egy tanítást mond a másik nevében. R. Noach Weinberg tanította, hogy ez a tulajdonság a hálának felel meg. A hála különleges fontossága, hogy értékeljük a másikat, akitől kaptunk. Az Örökkévaló úgy irányítja a világát, hogy annak ad, aki értékeli azt, amit kap. Ezért ha hálásak vagyunk azért, amiért kaptunk, akkor van esélyünk arra, hogy még többet kapjunk. Így ha egy tanítást más nevében mondunk, akkor az hosszú távon ahhoz vezet, hogy továbbléphessünk a bölcsesség, a tudás, a tóratanulás útján.

Keleti Dávid rabbi

szerkesztette • Binjomin Zeév