Ki tiszá

Mindent figyelembe véve

Sem első ránézésre ítélni, sem előítéletből dönteni!

Szerző: Rabbi Mordechai Kamenetzky
Forrás: Torah.org
Fordította: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2013. február-március


Szerző: Rabbi Mordechai Kamenetzky
Forrás: Torah.org
Fordította: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2013. február-március

Hetiszakasz: Ki tiszá

Az egyik legnehezebben érthető rész a Tórában az aranyborjú története. Majdhogynem érthetetlen, hogy egy nép, amelyet az Örökkévaló saját kezűleg mentett meg, így fellázadjon. Egy ilyen hatalmas megnyilatkozás után teljesen felfoghatatlanok a szavak, amelyekkel az aranyborjút nyilvánították új istenüknek.

A Tórából megtudjuk, hogy a zsidók számításai szerint Mózes tovább maradt a Szináj-hegyen, mint kellett volna. A zsidók megijedtek. A betért egyiptomiak pedig, akik a kivonulásnál a zsidókhoz csatlakoztak, még jobban felkavarták a tömeget. Áron igyekezett megnyugtatni a népet, hogy időt nyerjen. Arra kérte őket, hogy adakozzanak az értékeikből, adják oda az aranyukat és ezüstjüket, amelyeket az egyiptomiaktól hoztak el, és most a nők és gyerekek viseltek. A férfiak azonban nem vártak a feleségeikre. Lelkesedésükben, hogy a megadott időre elkészüljenek, a saját aranyukat adták oda. Ez az arany sokat jelentett számukra, mert ez volt a szabadság első záloga 210 év óta, azonban elhamarkodottan és szenvedélyesen adták Áronnak. Áron fogta az aranyakat, egy hatalmas tűzbe halmozta őket, és varázslók kéretlen segítségével abból egy aranyborjú emelkedett ki. Megtörtént a legrosszabb. Ami még meglepőbb, az a nép ezt követő nyilatkozata; az emberek táncolni kezdtek új istenségük körül, és ezt kiabálták: „Ezek a te isteneid Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről.” (2Mózes, 32:8.)

„a zsidóság nem múlhat egyetlen jó cselekedeten”

Mit érthettek vajon ezen? Komolyan azt gondolhatták, hogy az aranyborjú olvasztott képmása vezette ki őket Egyiptomból? De hisz ez képtelenség! Biztosan nem hihették, hogy az aranyborjú volt a vezetőjük.

Az atlantai Rabbi Emanuel Feldman egyik nem régi, Mesék a zsinagógából című munkájában írja, hogy egyszer egy férfinál a kórházban tett látogatása után a következő levelet kapta:

„Kedves Rabbi! Köszönöm, hogy meglátogatta a férjemet a kórházban. Azt hittem, hogy az ortodox rabbik csak ülnek, tanulnak és imádkoznak egész nap. Örülök, hogy Ön nem.”

Egy másik alkalommal, írja Rabbi Feldman, repülőn utazott, és mivel túl sokan foglaltak helyet a repülőre, ő a turistaosztályról az első osztályra került. Egy idősebb zsidó emberbarát, aki megengedhette magának, hogy az első osztályon utazzon, egész úton kíváncsi nemtetszéssel bámulta a rabbit. Amikor felszálltak, a tehetős ember nem tudta tovább türtőztetni magát.

– Ne haragudjon – faggatta a rabbit. – Ön mindig első osztályon utazik?

A rabbi először kissé megdöbbent, de összeszedte magát, és mentegetőzés nélkül nyugodtan azt válaszolta:

– Miért, mások nem?

Az embereknek sokszor van elképzelésük arról, hogy milyen a helyes cselekedet bizonyos helyzetekben, és milyen a helyes viselkedés. „Az ortodox rabbik egész nap imádkoznak, és nem szoktak betegek lenni.” „Egy rabbi a fizetéséből csak a turistaosztályon utazhat, az első osztályt nem engedheti meg magának.” Ez igaz a micvákra is. Sokszor kijelölünk bizonyos micvákat mint a zsidó vallás létezésének értelmét. Egyes micvák vagy eszmék igazán lelkesítők, feltűnők, míg a többi értelmezésébe belefáradunk, és inkább nem törődünk velük. Sokat tudomásul sem veszünk, míg a kedvencünkre mutatva azt kiabáljuk: „Ez a mi istenünk!”

A zsidók azt hitték, hogy Mózes sosem fog visszatérni. A sivatagban voltak elhagyatva, minden nélkül, csak egy micvájuk volt. Szeretett vezetőjük, Mózes arra kérte őket, hogy kérjenek az egyiptomiaktól aranyat és ezüstöt, és ők kértek. Az az arany és ezüst jelezte a felszabadulásukat, ez maradt nekik annak a dicsőségéből, és ez emlékeztette őket arra az emberre, aki győzködte őket, hogy kérjenek aranyat, és ezzel büszkévé tette őket, és igazságot adott a kezükbe. Ez az arany állt most előttük egy borjú képében, és ez az arany volt most az istenük! Választottak egy micvát maguknak, amelyet körültáncolhattak, és sajnos most már imádni is kezdtek.

A zsidó vallás nem egyoldalú. 613 micva van, és egyik sem állhat egyedül. Mikor egy micvát választunk, és a zsidó vallás megtestesítőjeként gondolunk rá, az semmivel sem lesz több, mint az aranyborjú, mert a zsidóság nem múlhat egyetlen jó cselekedeten. Mindent figyelembe kell venni.

vissza

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás