Tradíciók és modern elvárások – új környezetben.

Szerző: Réti János
Megjelent: Forrás – 2013. február-március

Szerző: Réti János
Megjelent: Forrás – 2013. február-március

A zsidó nép története szüntelen vándorlások története. A zsidóság mint egységes, küldetéssel felruházott közösség több ezer éves hagyománya is egy hosszú utazással, az Egyiptomból való kivonulással kezdődik. Máig minden évben emlékezetünkbe idézzük, sőt, mi magunk is átéljük: a rabszolgaságot maga mögött hagyó tömeg milyen nehezen volt képes elfogadni a pusztai vándorlás megpróbáltatásait. Az elcsigázott, zúgolódó héber nép története kiválóan példázza, hogy a szellemi, vagy fizikai rabságban töltött idő emlékét a növekvő reménytelenség rendszerint az otthonosság csalóka, fantáziából szőtt élményével színezi át. Bölcseink szerint éppen ezért, a sors alakításának felelősségétől megfosztott létezés intenzív és kitörölhetetlen tapasztalata miatt kellett őseinknek negyven éven keresztül a sivatagban maradniuk, míg a következő, erre érdemes generáció végre az ígéret, a szabadság földjére léphetett. A zsidóság új otthonra lelt, és közben azonos ősöktől származó emberek egyszerű közösségéből az Örökkévaló egyetemes üzenetét hordozó, kiválasztott néppé érett.

Izrael fiainak otthona ezzel a zsidó állam és az egész világ lett. E kettősség máig érvényes a zsidó tapasztalatra, elég, ha a Szentély második lerombolásával általánossá lett diaszpóralét évezredes örökségére gondolunk. A személyes életünkben a zsidó otthon ma is az Örökkévaló jelenlétét sugározza, és a Szináj-hegyén kapott törvény megtartásának alapélményeként zsidó emberek sokaságát indítja el a hagyomány szerinti élet rögös ösvényein. Az otthon a létezésünk tengelye, ahová mindig visszatérünk, és ahonnan útnak indulunk, hogy önbizalommal telve, kiegyensúlyozott, békés lélekkel adhassuk meg a helyes válaszokat a változatos formában felmerülő kérdésekre. Egy igazi otthon ezért nem pusztán támaszt nyújt, de a szakadatlan tanulás, a gyakorlati bölcsesség megszerzésének színtere is egyben. Olyan hely, ahol mindenki figyel a másikra és megpróbálja a legjobb tudásával támogatni a kiteljesedését.

„a zsidó
otthon
ma is az
Örökkévaló jelenlétét sugározza”

Előfordul azonban, hogy az otthon mindaddig kielégítő keretei idővel szűkösnek bizonyulnak. A költözés éppen ezért mindig lehetőséget jelent arra, hogy a korábbi állapotot meghaladva, valami új, teljesebb születhessen. Ehhez az szükséges, hogy a közösség tagjai vállalják a helyszín alakításának felelősségét, és ezzel megtalálják vagy újraértelmezzék a saját helyüket az együttes gyarapodás folyamatában. Úgy tűnik, ez a lehetőség előbb-utóbb minden közösség életében elkövetkezik. Így történt a Lativ Kolel esetében is, amely január elején a Vi­­segrádi utcai zsinagógából az első önálló helyére, az Andrássy út patinás környezetébe költözött.

A tanulócsoport az Oktogontól alig két saroknyira, a David House alagsorában kapott helyett. A Budapest szívében elhelyezkedő épület különálló részében pillanatok alatt elkezdődhetett a tradíciók és a tanulók elvárásaihoz egyaránt igazodó közösségi élet. Másképpen: a zsidóság alapjainak és ezzel párhuzamosan magunk és a másik jobb megismerése. A tágas előadó mellett két további tanulótér, kóser konyha, étkezőhely és mosdóhelyiségek teszik kényelmesebbé az együtt töltött időt. A tartós használatra kapott súlt a közösség hamar birtokába vette, és zavartalanul folytatódhatott az ízletes étkezésekkel kiegészülő tanulás a bejáratott szokásokhoz hű, oldott légkörben. A témák – ahogyan eddig is – a zsidó lét minden elképzelhető területét felölelik. Feldolgozásukhoz nem szükséges előzetes tudás, viszont némi aktivitás igen. Az előadók ugyanis követik a zsidóság (ön-) felfedezésének korról korra átörökített szabályait, azaz valódi párbeszédet kezdeményeznek a hallgatósággal. Ennek megfelelően mindaz, aki rendszeresen beül az órákra, nem csupán szerteágazó ismeretekkel lesz gazdagabb, hanem észrevétlenül megtanul tanulni is. Talán ennél is fontosabb, hogy a szövegek értelmezésére, aktív továbbgondolására vagy a zsidóság történelmének tanulására és a zsidó életet keretező szabályok, szokások elsajátítására olyan autentikus, mégis a mai kor nyelvét beszélő közegben kerül sor, amely nem kíván többet a tanulóktól, mint amire egyébként is képesek. A tanulás kötelessége így az öröm kiapadhatatlan forrásává válik.

Ezúton köszönjük a helyszín használatának nagylelkű felajánlását
az adományozó tulajdonosnak, a Plaza Centers igazgatójának,
Moti Zissernek és a területi igazgatónak, Ran Starkmannak!

vissza