Kiaknázni az ünnepnapban rejlő kincset.
Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember
Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember
Elul és tisri a zsidó év talán legtartalmasabb hónapjai. Elul a felkészülés időszaka, tisriben pedig a hónap elejétől a végéig ünnepről ünnepre vándorolunk. Tisri hónap első két napja ros hásáná, az év kezdete, az ítélet napja. Ros hásánától kezdődő tíz nap, az ászeret jemé tesuvá a megtérés tíz napja. A tizedik nap jom kipur, melyből teljesen tisztán, újszülöttként jöhetünk ki. És csak egy pár napunk van, hogy felkészüljünk szukotra, a sátoros ünnepre, a teljes és emelkedett öröm ünnepére, melynek hét napját követően az egész időszakot megkoronázzuk smini ácerettel, mely az év spirituálisan egyik legmagasabb szintű napja.
Hogyan állunk egy ilyen időszak elébe? Talán az egyik legfontosabb, hogy tudatában legyünk annak, mit is jelent egy ünnepnap a zsidóságban. Egy biztos, az ünnepnap nem megemlékezés valami több ezer éves eseményről! Az ünnepnap annyit jelent, hogy az adott napnak van egy különleges tartalma. Amíg egy hétköznap az a feladatunk, hogy mi töltsük meg a napot tartalommal, addig egy ünnepnap az, hogy a benne levő adott tartalmat kiaknázzuk. Ez olyasmi, mint egy földrajzi hely, amely valamilyen ásványkincset rejt magában. Fel kell fedeznünk, hogy mi az a különleges és gazdag tartalom, amely azon a napon adva van. Ha megvan, meg kell találni a módját, hogyan tudjuk felszínre hozni a kincset. Azaz hiába értem meg a legmélyebb tartalmát egy ünnepnek, ha az ünnepnapon ezt nem tudom felszínre hozni, megvalósítani, az olyan, mintha rájöttem volna, hogy rengeteg kőolaj van a birtokomban, de nem vagyok képes kiaknázni. És sajnos még ez sem elég feladat. Hiszen mégha sikerült is megértenem és felszínre hoznom a nap különleges tartalmát – avval kezdeni is kell valamit. A birtokomban levő kőolajat nem elég felszínre hozni, utána azt fel is kell tudni haszálni valamire. Természetesen fontos dolog maga az élmény, amelyben egy ünnepnap részünk lehet, de a valós cél meríteni a forrásból és magunkkal vinni azokra a napokra, melyekből hiányzik ez a különös tartalom. Rav Slomo Wolbénak, aki a háború előtt a híres Mir jesivában tanult, jom kipur után haza kellett mennie Németországba. Csak hónapokkal később tudott visszatérni a Mir jesivába, de amikor belépett, azt érezte, hogy a hangulat még mindig pontosan ugyanaz, mint amit jom kipurkor sikerült elérniük. Ez a nagy cél, hogy ha sikerül megkaparintanunk valamit az adott ünnepek mélységes tartalmából, azt ne engedjük el! Az ünnepnap a forrás, onnan kell meríteni, hogy meg tudjuk öntözni a többi napot.
Ez igazán nehéz feladat, de biztos nem kaptuk volna, ha nem lennénk képesek rá, hogy teljesítsük. A zsidóság nagyon mély és valós tartalommal rendelkezik. De ezt a tartalmat meg kell szereznünk, nem adja magát ingyen. A Tórában van egy első látásra nehezen értelmezhető mondat: „nem üres dolog ez tőletek”. Bölcseink így értelmezik: „ha üres – tőletek”. Az ember érezheti üresnek, de ennek kizárólag önmaga az oka, amiért nem fárad e mélységes tartalom kiaknázásáért.
Kívánunk minden kedves Olvasónknak jó évet, jó egészséget, sikereket! És mindannyiunknak sikerüljön legalább valamennyit kiaknázni abból a rengeteg kincsből, amely már a birtokunkban van.