Vitairat Koestler tézise ellen.

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember

Szerző: Domán-Sije
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember

Arthur Koestler ma már ismert, de könyve megjelené­sekor még újszerű gondolatot vetett fel. A kazár biro­dalom történetét kutatva jutott el arra a meg­győ­ződés­re, hogy a ma élő zsidó nép jelentős része a kazárok leszármazottai. Ebből számára az következik, hogy a diaszpórazsidóság létezése értelmét vesztette. Ugyanis – állítása szerint – a diaszpórazsidóságra nem tekinthe­tünk népként, hiszen a „nemzet” semmiféle attribútumával nem rendelkezik; tehát csak vallásként értelmezhető. És a zsidó vallás jellegében „törzsi” vallás, ünnepeinek forrása a zsidó nép történelmi múltja. Tehát amennyiben a mai zsidók nem Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai, a vallásgyakorlás nem releváns. Ha pedig a diaszpórazsidóságra nem lehet sem nemzetként, sem vallásként tekinteni, akkor csak két út áll előtte: vagy asszimilálódik, vagy kivándorol Izraelbe – aminek a létjogosultságát nem a Biblia adja, hanem a nemzetközi jog. És mivel Izrael önálló területtel, közigazgatással és nyelvvel rendelkezik, tekinthető nemzetnek, függetlenül attól, hogy állampolgarai közös származásúak, vagy sem.

„Nem szükséges ahhoz Ábrahám […] leszárma- zottjának lenni, hogy valaki […] gyakorolja a zsidó vallást!”

Ez Arthur Koestler A tizenharmadik törzs című köny­vének a konklúziója. A könyv megjelenése óta sokat beszéltek kutatásainak eredményéről pró és kontra, de nem szándékunk ebben a cikkben összefoglalni a Koestler könyvéhez kapcsolódó irodalmat. Szintén nem szándékunk azt a kérdést boncolgatni, hogy vajon tényleg objektív és prekoncepcióktól mentes, tudományos kutatásainak eredménye-e Koestler konklúziója, vagy esteleg a pesti asszimilált zsidó önigazolását fedezhetjük fel könyvében.

Ebben a cikkben egy pontra szeretnénk fókuszálni, még­pedig arra a következ­te­tés­re, amelyre Koestler jut ku­tatási alapján. Vajon tényleg igaza van-e abban, hogy amennyiben bebizonyosodik, hogy a ma élő zsidók jelentős része nem „zsidó” származású, vagy tegyük fel, hogy senki sem zsidó származású, hanem csak a rengeteg keveredés eredménye, akkor valóban értelmetlenné válik-e a zsidó vallás gyakorlása, vagy sem.

Először is nézzük, hogy a zsidó vallás tényleg törzsi vallás-e. Valóban, első látásra szembetűnő, hogy a Tóra által hirdetett hitelvek, értékek nem egy mindenkitől független eszme, mely mint egy szellemi áramlat, mindenki előtt nyitva áll, melyet bárki vallhat és magáénak tudhat, és mely annál sikeresebb, minél több követője van.

Tűnhet a Tóra első látásra „családregénynek”. A család kapcsolatba kerül a világ teremtőjével, aki utasításokat ad nekik. Majd mikor a család megsokasodik és néppé válik, megmarad a kapcsolat a nép és az ősök Istene között, aki az ősökre való tekintettel kiválasztott népnek tekinti őket, és újabb utasítások sokaságát adja nekik, melyek megtartásáért jutalmat igér, elhagyásukért pedig büntetést. Látszólag olyan vallás ez, amely egy néphez kötődik, és amely jelentősen kötődik egy adott területhez.

A zsidó vallás közismerten nem térítő vallás. Ami nem feltétlenül erőszakmentesség, vagy a tolerancia meg­nyíl­vá­nulása. Sőt, nemcsak hogy nem térítő vallás, de talán lehet modani, hogy a legnehezebben felvehető vallás! Hogy lehet ez? Ha a zsidók azt gondolják, hogy tudják az igazságot, hogy a világ Teremtője felfedte nekik, mi helyes, és mi nem, hogy lehet, hogy nem igyekeznek ezt megosztani mindenkivel! A zsidó vallás tényleg törzsi val­lás szeretne lenni és maradni?

Mielőtt megpróbálnánk válaszolni erre a kérdésre, megem­lítenénk két ellenpéldát. Az egyik, hogy a zsidó for­rásokban magukban megtaláljuk ennek az ellentézisét is. Akár már az ősapák történetében: „és benned áldódnak meg a Föld családjai” (1Mózes 12:3), vagy később a prófétáknál: „És mennek a népek a fényedben…” (Jesájá 60:2.) Illetve a betérés lehetőségéből (amire később még visszatérünk) is arra következtethetnénk, hogy a zsidóság nem csak és kizárólag törzsi vallás.

Akkor hát mit gondoljunk? A források ellentmondóak­nak tűn­nek.

Én azt gondolom, hogy a zsidóság alapvetően egyete­mes vallás. Célja, hogy az ember, a teremtés célja elérje a teljességet. Azt a „csomagot”, amely a teljességhez vezet, a zsidó nép vette át. Ha több nép is átvette volna, vagy akár mindenki átvette volna, akkor ma több vagy sok nép lenne, amely ezeken a síneken haladna. Miért nem térítünk? Mert a zsidóság azt tartja, hogy a „megváltás” belülről halad kifelé. Nem mutathatok és nem taníthatok olyasmit egy másik embernek, amit én még nem sajátítottam el tökéletesen. Nem válthatom meg a világot úgy, hogy felszólítok két egymással harcoló államot, hogy ne háborúzzanak, amíg nekem még személyes vitáim vannak a környezetemmel. Ha nekem sikerül valamilyen téren tökélesíteni magam, ez a tökéletesség automatikusan hatni fog a környezetemre. A térítés indirekt tevékenység. A Messiást nem úgy képzeljük el, mint egy karizmatikus szónokot, aki majd megtanítja mindenkinek a helyes utat, hanem olyannak, akit látva mindenki felismeri a helyes irányt, akitől a világ automatikusan „megjavul”.

Ünnepeink törzsi ünnepek? Igen, mint írtuk, első látásra igen. Az ünnepeink jelentős része a zsidó történelem valamelyik eseményéhez kötődik. Viszont ez csak első látásra igaz. Hiszen a micváink, a parancsolatok – és ebbe beletartoznak az ünnepek is – gyökerei a szellemi világban vannak. A micvák, legalábbis szellemi formájukban léteztek ezen történelmi események előtt. Az ünnepek nem sima megemlékezések több ezer évvel ezelőtt lezajlott eseményekre, hanem minden egyes ünnepnap felhívja a figyelmünket egy különleges szellemi tartalomra, amely annak az adott napnak a sajátja. Téves lenne azt gondolni, hogy azért van peszách, mert kivonultunk Egyiptomból. Pont fordítva. Azért vonultunk ki Egyiptomból, mert van peszách.

És ebben az egész témában talán a legfontosabb kérdés a betérés. Mit is gondol a Tóra a betérésről. Koestler azt állítja, hogy egy betérőnek nincs keresnivalója egy széderestén. És ebben a pontban a Tóra explicit ellentmond Koestlernek! Hiszen a második könyvben, még ép­pen csak kivonultak a zsidók Egyiptomból, az Örök­kévaló elmondja Mózesnek a peszách áldozat elfogyasztásával kapcsolatos szabályokat. Közöttük ezt: „És amikor fog veletek lakni egy lakos (betért) és csinál peszáchot az Örökkévalónak (azaz szeretne peszách áldozatot bemutatni), minden férfi (a családjában) legyen körülmetélve, akkor közeledjen azt megtenni… Egy törvény legyen a polgárnak (zsidó) és a lakosnak (betért), aki lakik köztetek. (2Mózes 12:48–49.) Koestler gondolatmenete szerint ez teljesen érthetetlen. Mi köze van egy betértnek a pe­szách áldozathoz. Hiszen azt hálából hozzuk, arra emlékezve, hogy Egyiptomban az elsőszülöttek csapásánal a mi házainkat az Örökkévaló „átugrotta”!

Ami elsőre világosan látható ebből, az az, hogy a Tóra és a zsidó vallás nem úgy működik, ahogy azt Koestler feltételezte. Nem szükséges ahhoz Ábrahám, Izsák és Já­kob leszármazottjának lenni, hogy valaki peszách áldo­zatot hozzon, vagy általánosabban, hogy gyakorolja a zsidó vallást!

MIÉRT NEM?

A betérés fogalma a zsidóságban nagyon különleges, valóságában talán érthetetlen és megfoghatatlan fogalom. Bölcseink úgy hívják a betértet, hogy „ketinok senolád”, mint egy baba, aki most született. A betérés nem csak azt jeletni, hogy a betérő magára elfogadottnak nyílvánít egy hitrendszert vagy különböző vallásgyakorlatokat. Ő egy új ember, aki most megszületett. És nem csak szellemi értelemben! Ő olyan, mintha egy zsidó anyuka most szülte volna meg. Őt úgy fogják ezentúl a Tórához felhívni, hogy ben Ávráhám ávinu, Ábrahám atyánk fia. Ő is úgy szólítja meg Istent az imában naponta háromszor, hogy Elokénu, véloké ávoténu, Eloké Ávráhám, Eloké Jichák véloké Jáákov, Istenünk, atyáink Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Ő ha betért, nem tud kitérni! Örökre zsidó marad.

Amikor Koestler azt írja, hogy „a világ zsidóságának túlnyomó többsége kelet-európai – és így talán kazár – eredetű. Ha ez így van, ez azt jelentené, hogy őseik nem a Jordán folyótól, hanem a Volgától jöttek, nem Kánaánból, hanem a Kaukázusból, amiről egykor azt hitték, hogy az árja fajta bölcsője volt, és genetikailag közelebbi rokonai a hun, ugor, magyar törzseknek, mint Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékainak. … A kazár birodalom története, amint a múlt homályából lassankint felmerül, kezd a legkegyetlenebb tréfának tűnni, amilyent a történelem valaha is űzött…”, akkor teljes tévedésben van! Hiszen még ha valóban minden ma élő zsidó a Kaukázusból származik is – származását tekintve igen, de valójában ennek ellenére Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottja! Ők betértek! Ők teljes értékű zsidók! Természetes, hogy a zsidó vallási élet minden pontja érvényes rájuk!

A zsidó vallás érdekes átmenet a törzsi vallás és a nagy világvallások között. Olyan törzsi vallás, amely származástól független! Egy népnek a vallása, de mindenki válhat a nép tagjává.

Talán ez érthetőbbé teszi azt is, ami olyan sok értetlenséget és kritikát vált ki sokakból: miért olyan nehéz betérni! Miért van olyan sok feltétel! Miért kell olyan sokat tanulni, és főképp miért szükséges, hogy a zsidó vallást egészében magára vegye a betérő! Miért nem elég, hogy zsidónak érezzem magam. Vagy hogy eljárok péntek esténként zsinagógába! Miért szükséges a betérőnek zsidóbbá válni, mint a legtöbb zsidó a világon?

Először is miután a betérés e hihetetlen fogalmát a Tóra „találta ki”, joga van olyan feltételrendszerhez kötni, amilyenhez szeretné. Irreleváns azon háborogni, hogy miért ilyen nehéz állampolgárrá válni Amerikában, vagy Ausztráliában. Joguk van olyan feltételeket szabni, amilyeneket csak akarnak.

A valós válasz azonban, hogy a betérésnél egy hihetetlen dolog következik be! A betérő újjászületik, nem csak szellemileg, hanem „fizikailag” is egy nép tagja lesz. És csak úgy tud valaki valóban zsidóvá válni, ha a teljes „zsidó rendszert” magára veszi. Ő nem részben akar zsidó lenni, hanem teljesen. Az tud ebben a tórai betérésben részesülni, aki annak szeretne megfelelni, amit a Tóra ért a zsidó szón. Azt hiszem, hogy mindezek alapján bizton válaszolhatjuk Koestler érvelésére, hogy a Tóra szemszögéből néz­ve valójában teljesen mindegy, hogy pontosan kik is voltak a felmenőink. A lényeg, hogy akár egyenesen Áb­rahám Izsák és Jákob révén, akár az igaz betért felmenőink révén részünk volt, van és lesz ebben a nagy és valós szellemi gazdagságban.

Arthur Koestler (1905–1983)

Budapesten született, a családjával gyermekkorában Bécsbe költözött. Fiatalon cionista lett, Palesztinába utazott, majd visszatért Európába, ahol újságíróként dolgozott. A harmincas években belépett a kommunista pártba, majd néhány év múlva, a Szovjetúnióban kiábrándult belőle. A spanyol polgárháborúban halálra ítélték, de nemzetközi nyomásra végül elengedték. Belépett a Franca Idegenlégióba, ahonnan megszökött, és Angliába menekült. Leghíresebb művei: Sötétség délben, A Föld söpredéke, Nyílvessző a végtelenbe, A tizenharmadik törzs.

vissza