Izrael újra meg újra talpra áll, mint egy sátor.
Szerző: Rabbi Yehuda Amital
Forrás: VBM-Torah.org
Fordította: Goldman Elior
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember
Szerző: Rabbi Yehuda Amital
Forrás: VBM-Torah.org
Fordította: Goldman Elior
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember
„Az Irgalmas állítsa helyre Dávid leomlott sátrát.”
Szukot egész időszaka alatt mondjuk ezt a betoldást az étkezés utáni áldásban, a próféta alapján: „Azon a napon feltámasztom Dávid sátrát, a bedőltet.” (Ámosz 9:11.)
Miért ez a kép reprezentálja a legjobban Izrael népét? Nem lehetett volna ennél jobb leírást választani a szukoti időszakra? Miért nem ábrázoljuk Izrael népét például toronynak az Énekek Éneke (7:5) alapján: „a nyakad, mint egy elefántcsonttorony”. A Maharal csodálatos válasza a következő:
„Egy szukát könnyen fel lehet újra állítani…”
A dávidi dinasztiát szukáként (sátorként) ábrázoljuk, annak ellenére, hogy általánosságban a királyi vérvonalra házkét szoktunk utalni. Az oka ennek az, hogy olyan dolgokat, amelyek erőteljesek és stabilak, természetszerűleg a házzal azonosítjuk, amely állandó építmény. Hasonlóképp a királyi dinasztiák is a házhoz hasonlíthatók, hiszen állandók és mozdíthatatlanok.
Azonban amikor a ház leomlik, végérvényesen vége van. Mikor újraépítik, az már egy teljesen más ház lesz. Az új házat nem úgy emlegetjük, hogy a ház, amely leomlott, mivel a régi ház már nincs többé. Az új ház felépítésével egy teljesen új ház épült fel, mintha azelőtt nem állt volna semmi a helyén.
A szuká nem ház, nem állandó, nem teljes építmény. Ha leomlik, könnyedén újra fel lehet állítani. Ha összedől, és újra felállítjuk, mondhatjuk rá, hogy az eredeti sátrat újra felállítottuk. A szuká sohasem veszíti el az esszenciáját, a lényege mindig ugyanaz marad.
Dávid Házának Királysága ugyanilyen: mindig készen áll arra, hogy újra létrejöjjön. Olyan, mint egy sátor. Az összeomlása után is megmarad az esszenciája. A sátrat könnyű újra felállítani, és akármikor megtehetjük. (Necách Jiszráél, 35. fejezet.)
Egy ház összeomlása végleges és visszafordíthatatlan. Egy szukát könnyen fel lehet újra állítani, ha összeomlott.
Ez jellemzi Izraelt és a Királyságát. A ház stabil, és képes ellenállni erős viharoknak is, de ha egyszer leomlott, akkor annak a háznak vége. A leomlott ház újratervezése biztos, hogy új házat fog eredményezni. Egy szuká egyáltalán nem stabil: az első erősebb vihar összedönti. Ugyanez igaz Izrael Királyságára is: törékeny, könnyen összedől, és nem áll ellen viharoknak. De újra és újra talpra áll.
A Midrás Tánchumá (Nicávim 1) hasonlóképpen fogalmaz:
„Ti álltok ma mindnyájan” (5Mózes 29:9), ami összhangban van azzal, amit a Példabeszédekben (12:7) találunk: „Megfordulnak a gonoszok és máris nincsenek, de az igazak háza fennáll.” Amíg az Örökkévaló látja a gonoszokat, és meghiúsítja a terveiket, nincs semmi esélyük. Még ha Izrael el is bukik, újra talpra áll, ahogy a Prófétáknál olvassuk: „Ne örülj rajtam, ellenségem! Mert bár elestem, felkelek.” (Michá 7:8.) Ugyanígy: „Mert én, az Örökkévaló nem változtam meg, sem ti, Jákob fiai, nem enyésztek el.” (Máláchi 3:6.)
Rabbi Chanina ben Pappa mondta: az Örökkévaló azt mondta, hogy sohasem mér csapást egy nemzetre egynél többször. De Ti, Jákob fiai, nem lesztek elpusztítva, ahogy áll: „Nyilaimat elfogyasztom ellenük.” (5Mózes 32:23.) A nyílvesszőim elfogynak, de Izrael fiai nem fogytak el. Ezért mondja Izrael: „megfeszítette íját, és odaállított engem, mint célt a nyílnak.” (Échá – Jeremiás siralmai 3:12.) Mihez van ez hasonlítva? Egy hatalmas és erős emberhez, aki felállít egy céltáblát és nyilakat lő rá – a nyílvesszők egy idő után elfogynak, de a tábla még akkor is fog állni. Ugyanígy Izrael: tragédiák mindig történnek, de egy idő után elmúlnak – és Izrael még mindig áll.