Egy csípős nyelvű nő anyaként fölemeli népét, és győzelemre viszi.
Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember
Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember
TÖRTÉNELMI HÁTTÉR
„Ilyen volt a zsidó nép a Bírák korában: ha rosszul viselkedtek, az Örökkévaló a nem-zsidók kezébe adta őket, és ha megtértek az Örökkévaló azonnal megváltotta őket.” (Táná devé Elijáhu 11.)
Józsua bevezette a zsidó népet Izrael földjére, meghódították azt, és felosztották az országot a tizenkét törzs között. A nép letelepedett, és jól érezte ott magát. A kánaániták, akik még mindig ott éltek – nem irtották ki őket teljesen –, rávették a zsidókat a bálványimádásra, és hogy az Örökkévaló ellenében viselkedjenek. Kialakult egy ciklusosság: amikor a zsidók letértek az útról, az Örökkévaló küldött egy jelet a számukra: a körülvevő népek elnyomták őket. Akkor a zsidók az Teremtőhöz fordultak segítségért, megtértek, és végül egy bíró/vezető kiemelkedett közülük, hogy katonailag és szellemileg megvédje őket. Ez a ciklus generációnként vagy minden második generációban ismétlődött meg, ezért a rendszert az adott időben élők nem láthatták világosan.
„Kellett legyen valami […], amit csak egy nő tud nyújtani”
„A zsidó nép továbbra is azt tette, ami visszatetsző volt az Örökkévaló szemében… és a Teremtő kiszolgáltatta őket Jabinnak, Kánaán királyának, aki Hacórban uralkodott. Hadvezére Sziszera volt, aki Haroset Hagojimban lakott. Izrael fiai könyörgéssel fordultak az Örökkévalóhoz, mivel Sziszerának 900 hadiszekere volt. És Izrael fiainak rendkívüli sanyargatásban volt részük 20 éven keresztül.” (Bírák könyve 4:1–3.)
Korábban két elnyomó volt – Árám és Moáb –, és két bíró – Otniel Ben Kenáz és Echud Ben Gera. Ez a harmadik ciklus a szenvedés/bűnbánat/bíró körforgásában – ekkor jelenik meg Debóra mint megmentő.
NŐI BÍRÓ?
Nagyon ritka, hogy a bírák pozícióját egy nő töltse be.
A zsidó jog szerint normális körülmények között nő nem szokott tárgyalótermi bíró lenni. Mivel az asszonyok azért felelnek, hogy az egyén milyen morális és spirituális szálakkal kapcsolódik a társadalomhoz, nem várható el tőlük olyan rendkívüli érzelmi elfogulatlanság, ami ahhoz szükséges, hogy valaki bíráskodni tudjon. Miért kivétel Debóra esete?
„Mi olyan különleges Debórában, hogy megválasztották őt Izrael bírájának és prófétájának? Figyelembe véve, hogy abban az időben ott volt Pinchász ben Elázár is? … Azért, mert függetlenül attól, hogy valaki zsidó vagy nem zsidó, férfi vagy nő, rabszolga vagy cselédlány, az Örökkévaló szelleme az embert a cselekedetei szerint kíséri.” (Elijáhu Rábá 89.)
A midrás szerint az képes az Örökkévaló szellemének fogadására, aki teljesítette a próféciához szükséges feltételeket. Ez az ember nagyon bölcs kell legyen, járatos a Tórában, kivételes jellemvonásokkal kell rendelkezzen és nem a mindennapi kényszerek, hanem spirituális természetük kell vezérelje őket. Ezt a szintet érte el Debóra és ebben az esetben megfelelően felkészült a feladatra. Azonban ez még mindig nem ad magyarázatot arra, hogyan lett olyan kivételezett, hogy megválasztották bírává.
Néhány válasz önként adódik: prófétaként Debóra az Örökkévaló próféciája által kapott iránymutatásoknak megfelelően időlegesen áthághatta a tórai törvényeket, hogy a zsidók nemzeti helyzetén javítson.
Egy másik lehetőség, hogy Debóra ne legyen hivatalos bírósági bírónő, hanem csak tanítsa a törvényeket, és döntőbíró legyen, ha két embernek nézeteltérése támad.
„Debóra az Örökkévaló utasításának megfelelően bíráskodott. A másik eset, hogy nem volt bíró csak a törvények tanítója.” (Toszáfot, Nidá 50a.)
A tanítói, tudós vagy akár döntőbírói pozíció elérhető egy nő számára, ha alkalmas és felkészült a feladatra.
Debóra „pálmafa alatt” ítélkezett (Bírák könyve 4:5.) – az ő bírósága nyitott helyen volt, egy pálmafa árnyékában. Mivel leginkább férfiak jöttek hozzá, nyitott helyen akart lenni, hogy ne szegje meg a jichud törvényét (bezárkózás egy ellenkező nemű emberrel).
Mindazonáltal tovább kell mennünk, hogy megértsük, miért Debórára esett a választás. Ahogy a midrás rámutat, Pinchász ben Elázár (Áron unokája) is próféta volt abban az időben – mégsem őt választották bírává. Kellett legyen valami más indok, amiért Debórára esett a választás, valami olyan, amit csak egy nő tud nyújtani, és amire szükség volt abban az időben. Nézzük meg.
GÚNYOLÓDÁS
„Mit fejez ki a »rendkívül« szó (rendkívül durva elnyomás, amellyel a kánaániták sanyargatták a zsidókat)? Rabbi Jichák azt mondta: megalázó átkokkal és gúnyolódással, ahogy mondva van. (Máláchi 3:13.) »Szavaid durvák voltak nekem.« Ki volt képes megbirkózni ezzel a problémával? Debóra.” (Midrás – Tánchumá, Behar 3.)
A durva kínzás, amellyel a kánaániták sújtották Izraelt, spirituális természetű volt, megalázó gúnyolódás és átkozódás. Az Örökkévaló így küldte spirituális és pszichológiai száműzetésbe a zsidó népet a saját országukban, ezáltal vette rá őket, hogy a Teremtőhöz kiáltsanak megmentésért.
Debóra egész biztosan rendelkezett azzal a képességgel, hogy kivezesse a népét ebből a rendkívüli száműzetésből. Gondoskodó és felemelő képességével ő volt alkalmas arra, hogy helyreállítsa annak önazonosságát.
Lehetett egy „szemet szemért” elv is Jabinnal és Sziszerával, a kánaánita vezetőkkel szemben, hogy Debóra lett a kudarcuk okozója, és Jáel, egy másik asszony ölte meg Sziszera hadvezért. Abban az időben nő által legyőzöttnek lenni megalázó volt (lásd Bírák könyve 9:53, 54.). A zsidó nép elleni megalázó támadásaik ugyanolyan mértékű megalázást eredményeztek azáltal, hogy nők okozták a bukásukat.
A Debóra szó gyökere dálet, bét, rés, ami a dibur – beszéd betűi. Debóra bizonyára jó szónok volt, amellett a Debóra szó csípős méhecskét is jelent. Talán egy olyan emberre volt szükség a gúnyolódó Jabin és Sziszera elleni küzdelemben, aki jól tud beszélni, csípős nyelve van.
A dábár vezetőt, irányítót is jelent. Debóra vezetői adottságai – és szónoki képességei – tökéletes tulajdonságok voltak egy próféta, egy nemzeti vezető, bíró, sőt katonai szakértő számára.
Debóra egy másik tulajdonságát ismerhetjük meg a férjéről, Lápidotról szóló midrásból:
„Debóra férje tanulatlan (ám háárec) volt. Debora azt mondta férjének: »csinálok neked kanócokat, és te elviszed őket Silóba a Szentélybe; az igaz emberek közé kerülsz, és részed lesz az eljövendő világban«. Lápidot vastag kanócokat készített, hogy erősebb legyen a fényük, ezért hívták »Lápidot«-nak (fáklyák). És az Örökkévaló azt mondta Debórának, »Mindketten emelni akartátok a Szentély fényét, én is felragyogtatom a fényeteket Izraelben és Judában és a 12 törzs között«.” (Elijáhu Rábá, 9. fejezet.)
Lápidot nyilvánvalóan fizikai érdeklődésű ember volt, a föld embere (ám háárec) különösebb intellektuális vagy spirituális bátorság nélkül. Gondolhatjuk, hogy ez a szituáció nem volt egyszerű Debóra számára, aki magasan képzett tudós, tanár, vezető és próféta volt. Mégis nem látunk semmi keserűséget, panaszt vagy lekezelő szavakat.
Ehelyett Debóra a férje erejére összpontosít, és azt javasolja, hogy vigye el a Szentélybe a kanócokat, amit ő készített, azt remélve, hogy felemelő társaságot fog ott találni, ami inspirálni fogja őt a spirituális cselekedetekre. Úgy látszik, a módszer működött, mivel Lápidot átvette a kanóckészítést és még javított is rajtuk azzal, hogy vastagabbra csinálta őket, hogy ezzel is növelje a fényüket, olyannyira, hogy szakértője lett a dolognak, és ez önérzetet adott neki. Innen ered a neve, Lápidot.
Érdekes, hogy Debóra nem ösztönzi Lápidotot tanulásra, arra hogy intellektuálisabb legyen. Tudja, hogy ez nem illik a személyiségéhez, és hogy nem változtathatja meg őt. Ehelyett felismeri cselekvési képességeit. Bölcsen irányítva teszi képessé, hogy igazzá váljon a saját képességein belül.
Valóban ez Debóra vezetői módszere – nőies, kifinomult módon, felismerve az emberek szükségleteit. Észreveszi a nép spiritualitás hiányosságait, és ösztönzi őket, hogy az erejüket használva emelkedjenek fel.
A Bölcsek Lápidotot („fáklyák”) Bárák („villám”) hadvezérrel azonosítják a nevük hasonlósága miatt.
„(Debóra) hívatta Bárákot… és azt mondta neki: Menj és vonulj Tábor hegyére, és vigyél magaddal 10.000 embert Naftali és Zebulon törzséből. Feléd irányítom Sziszerát, Jabin hadvezérét, hadiszekereit és hadseregét a Kison folyóhoz, és a kezedbe adom őket.
Bárák azt mondta neki: Ha velem jössz, megyek én is, de ha nem jössz velem, és sem megyek.
Azt mondta neki: veled megyek, csakhogy nem a te dicsőségedre válik az út, melyet megteszel, mivel egy asszony kezébe fogja az Örökkévaló Sziszerát kiszolgáltatni.” (Bírák könyve 4:4–9.)
Debóra ad egy másik feladatot is a férjének, amire alkalmasnak találja őt: vezesse a harcot a kánaániták ellen. Bárák kezdetben visszautasítja, mikor Debóra jelenlétéért könyörög. Debóra megpróbálja lebeszélni, mondván szerezzen Bárák jó hírnevet a harcban. Azt mondja, nincs dicsőség azon az úton, amelyen ő is csatlakozik hozzá.
A „dicsőség” – tiferet – harmóniát jelent, ami az Örökkévaló egyik tulajdonsága. A tiferet az a szépség, amely eltérő nézőpontok harmonizálásából származik. Ha egy asszony háborúba megy – mondja Debóra –, az nem harmonikus. Az asszony természete az élet táplálása, és ez nem illeszthető össze a katonaszereppel, mely halált hoz. Azonban Bárák ragaszkodik a jelenlétéhez, mert az morális és spirituális támogatást jelent a zsidó katonák számára a háborúban, és ez vezeti őket győzelemre.
„Mivel Bárák bízott az Örökkévalóban, és hitt Debóra próféciájában, ahogy írva van: »ha velem jössz, megyek én is, de ha nem jössz velem, és sem megyek«, osztozott vele az énekben is, ahogy írva van: »És Debóra és Bárák énekelt…«.” (Táná dvé Elijáhu 9.)
Bárák tudta, hogy meg fogják nyerni a háborút, függetlenül attól, hogy a zsidók hadserege kis létszámú, és az ellenfél erős. Biztos volt benne, hogy ez a háború dicsőséget és megbecsülést fog hozni a zsidó nép számára. Mégis azt akarta biztosítani, hogy a nép vegye észre, a siker Debórának köszönhető, és nem neki vagy a katonák saját erejének és ügyességének. Bárák annyira bízott Debóra próféciájában és olyan alázatos volt, hogy hajlandó volt lemondani a katonai győzelemért járó dicsőségről. Ennek eredményeként lesz Debóra társa a spirituális hálaadó énekben is.
Ha ez valóban Debóra férje, a „tudatlan”, akkor igazán elnyerte jutalmát, a felesége irányításával jócselekedeteket hajt végre, olyannyira, hogy már a saját belső értékrendszere vezeti őt. Bárák a felesége gondos támogatásával fejlesztette tovább jellemét, és spirituális nagyságot ért el.
Kezdetben Debóra katonai stratéga, aki megmondja Báráknak, hogy mit tegyen. Össze kell gyűjtsön 10.000 embert Naftali és Zebulon törzséből, és velük meg Debórával Tábor hegyéhez megy.
Sziszera, Jabin hadvezére a Kison folyóhoz vonul a seregével. Általában ha egy hadseregnek magassági előnye van az ellenséggel szemben, nem hagyja el a hegyet, hogy a völgyben harcoljon. Azonban most Debóra továbbadja az Örökkévaló szavait a hadseregnek, ahogy velük megy:
„Rajta, mert ez az a nap, amelyen az Örökkévaló Sziszerát a kezedbe adja, hiszen az Örökkévaló az, aki előtted vonul…” (Bírák könyve 4:14.)
Debóra elmondja Báráknak, hogy ezt a háborút nem természetes eszközökkel fogják megvívni. A háborút már csodák folytán megnyerték, valójában az Örökkévaló dörgő hangja, mely lovak és szekerek hatását kelti, okozza a kánaánita hadsereg visszavonulását. Báráknak csak üldöznie kell őket, és bevégezni a munkát.
Világos volt, hogy ez teljesen spirituális győzelem, melyet az Örökkévaló és az ő prófétája/küldötte vezetett. Debóra, Bárák és a csupán 10.000 főből álló hadseregük egy olyan ellenséget győzött le, amelyet a Midrás – kicsit túlzóan – 4 milliósnak ír le.
„Sziszera 40.000 tiszttel jött harcolni ellenük, akik mindannyian 100.000 katonát vezettek. Nem volt város, mely nem dőlt volna össze a csatakiáltásuk erejétől, és nem volt a mezőn állat, mely ne dermedt volna meg a hangjuktól.” (Midrás – Jálkut Simoni, Bírák 43.)
Ráadásul megtudjuk, hogy a gyalog menekülő Sziszerát behívja Jáel Chever felesége (Jitro leszármazottja, aki kb. egy évszázaddal korábban csatlakozott a zsidó néphez). Jáel ráveszi Sziszerát, hogy igyon, egyen és aludjon – majd egy sátorcövekkel betöri a koponyáját. A zsidó történelemben a női hősiességnek ez az egyik legkiemelkedőbb története, ahol a női bátorság és kurázsi ravaszsággal párosulva győzelmet és megváltást hoz…
A tábor-hegyi győzelem után Debóra és Bárák elénekelnek egy éneket, amelyet Debóra égi ihlettel alkotott. Ez a dal vált a kor és az eljövendő generációk számára tanúsággá a nép spirituális felemelkedéséről, mely a csodálatos győzelemhez vezetett.
„Mikor támadások érték Izraelt, a nép önként megbánta bűneit, áldott legyen az Örökkévaló neve.” (Bírák könyve 5:2.)
Ebben a kezdősorban Debóra előkészíti a zsidó sors megértését. Amikor a zsidó nép letér az Örökkévaló és a Tóra útjáról, akkor az ellenség kezébe kerül. Mihelyst önként megbánják bűneiket, az Örökkévaló elhozza a megváltást. Ezért áldjuk őt.
A továbbiakban Debóra leírja a szináj-hegyi tóraadást és ezt Rási így magyarázza:
„Örökkévaló, amint elhagytad Széirt – ez a tóraadás … Mit keres itt ez (a történet)? Debóra azt mondja: nehéz a Tórától eltérni, és jó kötődni hozzá. Ezért kerül a zsidó nép az ellenség kezére, amikor eltávolodik tőle, és megmenekül, mihelyst újra elmerül benne.” (Rási, Bírák könyve 5:3.)
Mielőtt Debóra egyáltalán megkísérelte volna, hogy szembeszálljon az ellenséggel, rá kellett vegye a zsidó népet, hogy visszatérjen az Örökkévalóhoz. Mihelyst megtörtént ez a spirituális változás, maga a győzelem meggyőzi a népet, hogy a Tórához való hűség váltotta ki az Örökkévaló pozitív válaszát. Ily módon a spirituális megtérés alapos, mélyen gyökerező és sokkal tartósabb lesz.
Debóra uralkodása előtt Izrael biztonsági helyzete történetének egyik legalacsonyabb szintjén volt:
„Sámgár ben Ánát idejében, Jáel idejében, az utak üresek voltak: az utazók kerülőutakon mentek; nem volt Izraelben nyitott város, míg én, Debóra kiemelkedtem, kiemelkedtem, mint Izrael anyja.” (Bírák könyve 5:6–7.)
A korábbi bíró, Sámgár idejében a zsidóknak ki kellett kövezniük az utakat, hogy elkerítsék az ellenséges kánaánita falvakat (ismerősen hangzik?), és elkerülték a főutakat a nem-zsidó szomszédoktól tartva. A kereskedők konvojai az ellenségtől félve nem mentek városról városra, hogy adjanak-vegyenek. Az Ígéret Földje már nem nyújtott biztonságos otthont a zsidóknak.
Debóra megértette, hogy ennek a fizikai gyengeségnek az oka a Tóra értékeinek semmibe vétele, és hogy a megoldás az elhagyatott utakra csak a spirituális utak kijavításán keresztül jöhet:
„Fehér szamarakon lovaglók, ítélkezők, az úton járók, társalogva.” (Bírák könyve 5:10.) „Szamarak lovaglói” – ezek a tudósok, akik városról városra, országról országra járnak, hogy Tórát tanítsanak. „Fehér szamarak” – ők teszik a Tórát világossá. „Itélkezve” – igazul bíráskodva. „Úton járva” – az Írott Tan tudósai. „Az úton” – A Szóbeli Tan tudói. „Társalogva” – Talmud tudósok, akiknek a társalgása tiszta Tóra. (Talmud – Eruvin 54b.)
Vezetőként Debóra a lehetőségeihez képest mindent megtett, hogy spirituálisan megerősítse a népet, helyreállítsa a tóratanulást a városokban és falvakban. Ezután levezényelt egy csodás győzelmet, hogy megszilárdítsa a hitüket és a törvények betartását.
Debóra különös módját választotta, hogy kifejezze vezető szerepét a zsidó nép körében: „Felemelkedtem én, Debóra, mint egy anya Izraelben.”
Sokféle jelzővel illethetnénk Debórát – stratéga, vezető, bíró döntőbíró, próféta – nem az „anya” szó jutna elsőként eszünkbe. Mégis Debóra így fogalmazza meg magát.
Feltételezhetjük, hogy Debóra azt mondja, egy nő a legpontosabban úgy határozhatja meg magát, mint „anya”.
Azonban Debórát tanulmányozva a különféle szövegekben ez nem tűnik elég kifejezőnek. A források sehol sem tesznek említést Debóra gyermekeiről, ha egyáltalában voltak neki. És leszámítva azt a midrást, amelyben Debóra ráveszi férjét, hogy kanócot vigyen a Szentélybe, nem látjuk őt a feleség tipikus szerepében sem.
Talán Debóra önmeghatározása az „anya” szó egy kiterjesztett értelmezése. Egy nő akkor is lehet anya, ha nincsenek saját gyermekei. Sára terméketlen volt házasságának nagyobb részében, mégis ősanyának volt szólítva, olyan névvel, amely egész életére és nem csak az utolsó 37 évre utal. Ugyanígy Debóra – különböző vezető szerepekben – példázta az anyaságot:
– Prófétaként, veleszületett képességét kihasználva az Örökkévalóhoz kapcsolódik, és elhozza a Teremtő szavait egy olyan népnek, melynek sok megaláztatást kellett elviselnie, ezáltal felemelve őket spirituálisan és érzelmileg.
– Bíróként és döntőbíróként segített a zsidó népnek visszanyerni korábbi nagyságát, hogy fényt ad a népeknek.
– Vezetőként ösztönözte a tudósokat és tanítókat, hogy utazzanak városról városra, újra megtanítsák a tömegeknek, hogyan változtassanak a tudatlanságon, az Örökkévalótól való távolságtartáson, hogy ismét megvilágosodjanak és megtérjenek.
– Katonai vezetőként is anyaként viselkedett, nem azért vezette a népet háborúba, mert kedvelte a háborús helyzeteket, hanem mert tudta, hogy ezzel a nép elnyerheti a szükséges biztonságérzetet, hogy működjön és kiteljesítse a benne lévő lehetőségeket – valamint, hogy az önbecsülésüket is helyreállítsa azzal, hogy látják a csodálatos győzelmüket, és hogy észrevegyék milyen hasznuk származik abból, ha közel kerülnek az Örökkévalóhoz.
Debóra 40 évig volt a zsidó nép vezetője, ez alatt az idő alatt az ország békében élt, nem háborgatták a körülöttük élő népek. Ez nem volt tipikus dolog a zsidó történelemben, és ezt az ő különleges nőies erejével érte el.
Ez Debóra üzenete minden zsidó asszonynak: az anyaság nemcsak a gyerekvállalást, gyereknevelést jelenti, minden területen fontos az anyai gondoskodás. Mindegy, mi a feladat, mindig törekednünk kell, hogy gondoskodjunk, segítsük az embereket kivételes bölcsességünkkel, hogy fizikailag, érzelmileg és pszichológiailag is egészségesek legyünk, spirituálisan is hatással legyünk az emberekre, befolyásoljuk őket kicsiben vagy általános nemzeti szinten.
Mindezt Debórától tanulhatjuk. Mindez magában foglalja, hogy mit jelent „anyának lenni Izraelben”.
