A kétség helyett olykor a bölcsebbek előtt nyitott elme tanácsosabb.
Szerző: Rabbi Naftali Reich Fordította: Horváth Marcell
Megjelent: Forrás – 2013. november
Szerző: Rabbi Naftali Reich
Fordította: Horváth Marcell
Megjelent: Forrás – 2013. november
Hetiszakasz: Vájécé
Ha Jákob létrája nem minden idők legcsodálatosabb prófétikus víziója, akkor is a legjobbak között van. Álmában Jákob egy létrát látott, mely a földön állt, de a mennyekbe nyúlt. Jákob nagy meglepetésére angyalok közlekedtek rajta.
Ősapánk hirtelen felébred, és amikor rájön, hogy mindez csupán egy álom volt, meglehetősen furcsán reagál.
– Hogyan lehettem az Örökkévaló jelenlétében a tudtom nélkül? – kérdezi. Semmi jelét nem mutatja a felhőtlen boldogságnak vagy az elme elragadtatott kitárulásának e magasztos prófécia hatására. Csak a bosszúságnak. De miért?
Bölcseink úgy tartják, teljesen megrémült, hogy ilyen szent helyen aludt el. Ez azonban önmagában nem válaszolja meg a kérdésünket. Mi olyan rémes abban, ha szent helyen alszik az ember, és ha ez valóban olyan nagy bűn lenne, akkor az Örökkévaló miért jutalmazta meg Jákobot ezzel a prófétikus álommal?
A kommentárok szerint Jákob azért volt csalódott, mert egy különleges lehetőséget mulasztott el. Ha tudta volna, hogy szent földön áll, és épp az Örökkévaló jelenlétében, akkor odafigyelt volna, hogy találkozásuk még elmélyültebb legyen. Ehelyett mit sem sejtve elaludt! Hihetetlen szellemi szintekre emelkedhetett volna, és a legnagyobb bölcsességekre tehetett volna szert. A világ legmélyebb titkait érthette volna meg. De ő csak aludt. Ugyan volt egy csodálatos profetikus álma, de „csak ennyi”. Mekkora kihasználatlan és elpazarolt lehetőség volt ez! Nem csoda, hogy Jákob csalódottan kelt.
Fiatal férfi érkezett egy bölcs iskolájába. A férfi hallgatta a tudóst, amint az kifejtette a gondolatait, és ámult mély bölcsességén. Lelkén a szerénység érzése söpört végig. – Ó, mi vagyok én? – motyogta magának. – Egy nyomorult és tudatlan semmi. A bölcs meghallotta, és közelebb hívta magához. – Fiatalember – mondta –, miért tartja magát semminek?
„Ébredj!
Nehogy lemaradj arról, amit Jákob is megbánt!”
– Mert gyenge vagyok. A testi szükségleteim és vágyaim rabszolgája. – Értem. És minek jött ide? – Azért, hogy magától tanuljak. – Ha itt akar maradni, és jól akar tanulni, akkor nem tarthatja magát semminek. Ha tényleg semmi lenne, akkor hogyan tanulhatna bölcsességet? Nem, fiatal barátom. A szerénység nagyon jó tulajdonság, de tisztában kell lennie a saját értékével. Ismerje a lelke mélységét, és adja meg neki azt, amit megérdemel! – válaszolta a bölcs.
Mi magunk is néha szent földön alszunk el. A mindennapi élet nyomására sokszor lebecsüljük saját magunkat. Eszünkbe jutnak a gyengeségeink és a kudarcaink, és nem engedjük meg magunknak, hogy fölemeljük a tekintetünket. Ez komoly hiba. Sohase becsüld magad alá! Te magad vagy a szent hely. Lelked szent, egy isteni szikra. Elképzelhetetlen szellemi kincsekkel és képességekkel vagy felruházva. Természeted kedves és nagylelkű, de a legfontosabb mégis az, hogy az ősapák leszármazottja és a szent Tóra gondnoka vagy ebben a világban. A lehetőségeid
kiszámíthatatlanok. Képessé tesznek arra, hogy megragadd, ami magasztos. Ne aludj el munka közben! Ne kelj fel túl későn és csalódottan! Nyisd ki a szemed, és élvezd a teljesítés élményét!