Meg kell szerezni a kiváltó ingert, és mozgósítani kell a képességeinket.
Szerző: Szántó-Várnagy Ádám
Forrás: Rabbi Dovid Gottlieb
Megjelent: Forrás – 2014. február
Minden ember rendelkezik azzal az intuitív bölcsességgel, ami a helyes viselkedés megismeréséhez szükséges, csupán „le kell venni a polcról.
A bölcsek bölcsessége
„ Ebben a hetiszakaszban az Örökkévaló bemutatja a pusztai Szentély építőit Mózesnek: Becálélt és Oholiábot, valamint segítőiket. (2Mózes 31:1–11.) Részletesen leírja, hogy milyen különleges tehetséggel ruházta fel őket, hogy megfelelően tudják ellátni szent feladataikat.
„És minden bölcs szívű szívébe adtam bölcsességet.” (2Mózes 31:6.) Ha egy mondatban kétszer szerepel ugyanaz a dolog, esetleg kicsit más formában, azt tautológiának nevezzük. Például: az a jó, ha jó. Vagy: ez a kör kerek. A fenti tórai mondat számomra azért is rendkívüli, mert kétszeresen is tautológia: mind a bölcs, mind a szív szó kétszer szerepel benne.
Ezenfelül első olvasatra az értelme sem teljesen világos: ha valakinek eleve bölcs a szíve, akkor miért kell bele még több bölcsességet adni? Nem inkább azoknak van szükségük a bölcsességre, akiknek nincsen? Általános szabály a gazdaságban, hogy a gazdagok könnyedén tesznek szert még több pénzre, míg a szegények egyre lejjebb és lejjebb csúsznak („kinyílik az olló”). Elképzelhető, hogy a Tóra egy ilyen koncepciót akar megfogalmazni szellemi téren? Ez nem hangozna túlságosan igazságosnak!
Rabbi Mose Cháim Luzzato (Rámchál) arról ír Meszilát Jesárim című könyvének bevezetőjében, hogy miért is hiánycikk az igazi, hamisítatlan emberi kvalitás. „Hiányzik a bölcsekből, mivel keveset foglalkoznak vele [mivel nyilvánvalónak tartják], és hiányzik a nem olyan bölcsekből, mivel nehéz elérniük. Emiatt végül a legtöbb ember azt hiszi, hogy a jámborság sok zsoltár mondását, hosszú bűnvallomásokat, nehéz böjtöket, hideg vízben és jégben való merítkezést jelent – csupa olyan dolgot, amelybe a gondolkodó elme nem képes belenyugodni.”
Rámchál leírja, hogy az emberek lelki gyarapodását sokszor egyáltalán nem a veleszületett szellemi adottságok hiánya akadályozza. Éppen ellenkezőleg: számos kiváló elmét ismerünk, akik elmélyülten foglalkoznak kedvenc témájukkal, legyen az kultúra, művészet, tudomány vagy akár vallási témák is, például törvények, szokások, imaszövegek részletes megértése. Az egyébként valóban fontos dolgok mellett viszont sokszor éppen a lényeg sikkad el. Időről időre felmerül a kérdés: vajon közelebb k
erültem-e a Teremtőhöz a vallásos életmódnak köszönhetően? Jobb emberré lettem? Rámchál azt mondja, sok tehetséges ember éppen azért nem foglalkozik behatóan az ilyen kérdésekkel, mert annyira nyilvánvalónak tekinti. Így észre sem veszi, mennyi elmélyülést és energiát igényel a rendszeres gondolkodás alapvető fontosságú kérdéseken. Ezért aztán elvész a részletekben.
Ennek alapján megérthető, hogy a bölcsesség „jó befektetés” a bölcseknek is. Lehet valakinek óriási képessége a fejlődésre, ha mindez csak lehetőség marad. Akárcsak a Szentély építése során, nemcsak egy szűk réteg számára értékes az, ha a bölcsek „bölcs szívet” kapnak, hiszen az ő inspirációjuk kihatással van az egész közösségre.
Fejlődéspszichológusok nemrégiben felfedezték, hogy nemcsak tanult és előre programozott viselkedések figyelhetők meg az élőlényekben, hanem létezik egy köztes, átmeneti állapot is. Ezek olyan képességek, melyekkel az élőlény születésétől fogva rendelkezik, mégsem fejlődik ki mindaddig, amíg egy inger ki nem váltja azt. Például a beszélt nyelvek, nyelvtanok formálása is ilyen ösztön. Rabbi Dovid Gottlieb felhívja a figyelmet, hogy ez a gondolat már a Talmudban is megjelenik: „Ha nem adatott volna nekünk a Tóra, a macskáktól tanulhatnánk szemérmességet, a hangyáktól a magántulajdon tiszteletét, a galamboktól házastársi hűséget, kakasoktól illemtudó viselkedést.” (Éruvin 100b.) Honnan tudja a Talmud, kérdezi Rabbi Gottlieb, hogy az emberek valóban a helyes viselkedésformákat tanulnák el a megfelelő állatoktól, és nem pedig például a lustaságot az oroszlántól, hízelgést a kutyáktól, lopást a szarkáktól stb.
A válasz a fent megismert elmélet: minden ember rendelkezik azzal az intuitív bölcsességgel, ami a helyes viselkedés megismeréséhez szükséges, csupán „le kell venni a polcról”. Meg kell szerezni a kiváltó ingert, és mozgósítani kell a képességeinket. Ez alapján megérthető a Tóra mondása a bölcs szívűek bölcsességéről, akikben ez a mozgósítás megtörtént. Ahogyan egy dal mondja: „minden, ami szép volt, minden, ami ránk várhat még, már bennünk van rég”.