Véget ért a Lativ Kolel intenzív képzésének első tanéve.

Július közepén vettek részt az utolsó tanórákon a Lativ Kolel egész napos tanulóprogramjának első hallgatói. A napi 7 órás elfoglaltságot jelentő, intenzív képzés során a csoport tagjai elsősorban Talmudot, mellette Chumást, Misnát, a Sulchán Áruch – Misna Berura egyes passzusait és muszárt tanultak Domán Sije előadásait hallgatva, vagy a Lativ népszerű oktatójának felügyeletével hagyományos, tanulópár-rendszerben feldolgozva a témákat. A tanév utolsó napján a diákokat, Adler Tamást, Balog Dánielt, Gergely Dánielt, Kósa Dávidot, Szántó-Várnagy Ádámot és Várnagy Áron Bencét kérdeztük a tapasztalataikról.

Először is nagyon érdekelne, hogy miért dönt egy huszas évei derekán járó fiatalember úgy, hogy egész napos jesiva-rendszerű képzésre jelentkezik, holott nyugodtan foglalkozhatna mindazzal, amivel a korabeliek általában szoktak: karrierépítéssel, egyetemi tanulmányokkal, bulizással? Mi motivált arra benneteket, hogy ide gyertek tanulni, napi 4-8 órában? Egyáltalán: ki hogyan került közületek a Lativ Kolelben elindított intenzív program hallgatói közé?

Adler Tamás: Én már három éve jártam ide, az esti programokra, amikor elindult az egész napos tanulás. Ha az a kérdés, hogy miért érdemes egy huszonegynéhány éves fiatalembernek a tanulmányai befejezése után, esetleg két képzés közötti szünetben, vagy éppen munka mellett ide eljönnie, a válaszom az, hogy a Lativ Kolelben olyan autentikus, a magyarországi élethez is kapcsolódó zsidóságot tud tanulni, ami mindenképpen a hasznára válik. Megismerheti a gyökereit, jobban ráláthat az életfeladataira, és elsajátíthat egy olyasfajta gondolkodásmódot, amelyet csak a zsidóság adhat számára, és amelyet itt tud a legjobban a magáévá tenni.

Várnyagy Áron Bence: Adler Tamás egy Szukoti étkezésen említette, hogy lesz ez a program, és így jött az ötlet, hogy jelentkezzek. Az ösztöndíj és a haladó csoporthoz való csatlakozás lehetősége miatt döntöttem végül úgy, hogy részt veszek a napi 7 órás tanulásban.

Kósa Dávid: Úgy éreztem, most van lehetőségem arra az életben, hogy jesivában tanuljak, később nem lesz. A program előtt is megfordultam néha a Lativban, és persze jártam a zsidó középiskolákba. Mind a háromba…

Gergely Dániel: Mister Adler volt az oka. Szólt, hogy jöjjek, majd jól itthagyott. Elsőre kicsit fura volt, maradjunk ennyiben. Csak ültem itt és nem értettem semmi. Ez zavarni kezdett, úgyhogy maradtam. Érteni akartam végre valamit az órákból. Az sem másodlagos szempont, hogy egy idő után elkezdtem élvezni az itt töltött időt. Nem volt előképzettségem, de héberül már tudtam valamelyest, hiszen a családom alijázott még kisgyerek koromban.

Balog Dániel: Minden évben kaptam a Lativtól telefonokat. Míg végül a Sije hívott, és ennek már nem tudtam ellenállni. A LeDor VaDor kapcsán ismertük már valamennyire egymást.

Szántó-Várnagy Ádám: Három nevet kell mindenképp megemlítenem: Fináli Gáborét, aki a Rabbiképzőn szorgalmazta, hogy nézzem meg az órákat; a feleségemet, akivel miután megismerkedtünk, világossá tette, hogy jönnöm kell, ha találkozni akarok vele; és ott volt még Domán Sije, aki amikor először leültünk és együtt végignéztük az esküvő előtt a házasélet szabályait, azt hangsúlyozta, hogy Talmudot kell tanulni. Én pedig elhittem neki, mert autentikus személynek tartottam. Azt nem tudtam, hogy mindez mit jelent, csak később és nehezen értettem meg, de lassan kezdenek helyükre kerülni a dolgok. Persze van hová fejlődjek! Rav Moshe Feinsteinről szól a következő történet: hívta a fiát, hogy hozzon egy kis süteményt, mert ideje az ünneplésnek! Miért? – kérdezte a fia. Mert befejeztem a Talmudot! – hangzott a válasz. Hányadszorra? – így a következő kérdés. Másodszorra – felelte Rav Feinstein. A bölcseink azt mondják, százegyszer kell végigtanulni a Talmudot. Az amerikai tóratudósnak ezt másodszorra sikerült teljesítenie aznap! Talán ennek a felét nekem is meg kellene próbálnom elérni!

Az elmondottak alapján gondolom, eleinte többeteknek szokatlan lehetett az intenzív, hagyományos módszereken alapuló és sajátos logikát követő szövegelemzés. Mi az, amivel mégis könyebben megbirkóztatok, és mire tekintettek inkább nehezen leküzdhető akadályként? Kíváncsi vagyok, kinek miben sikerült a legtöbbet előrelépnie…

A. T.: Az elején nehéz volt egyáltalán felmérni, hogy mekkora ez a tenger, és mi milyen sebességgel tudunk benne haladni. 2-3 havonta következtek az újabb blokkok, új paszukokat, szugjákat vettünk. Az a tapasztalatom, hogy 3-4 hét elteltével könnyen elveszik ezekben az ember. Ami világos volt 10 nappal ezelőtt, az épp aznap kevésbé érthető…

Számomra nagyon sok minden összeállt az elmúlt 10 hónap során. A zsidóságban egy kicsit minden egybe van gyúrva, nem válik el élesen, hogy mi tudományos, mi spirituális kérdés, mi magánügy és mihez van köze a közösségnek is. Az élet egyetlen egységet képez, amelyben jól megfér egymás mellett rengeteg nézetkülönbség, vita, és ez a tanulás során is jól kijön. Rengeteg nehézség adódik, nem könnyű felfejteni a szövegeket, intellektuálisan ez akár magasan képzett értelmiségieket is komoly kihívás elé állít. Néha nem is látod, miért fontos ez az egész, mégis folytatod. Rengeteg alázat kell hozzá. Érdekes, hogy a tanulás közben önmagad is jobban megismered.

G.D.: Nagyon megfogott a tanítási módszer. Az, hogy mindenhez másképp közelítünk, mint amit megszoktam. Sokan panaszkodnak, hogy az oktatási rendszerben eltöltött éveik során a tanárok nem veszik jó néven, ha túl sokat kérdeznek. Nekem ugyan nem voltak rossz tapasztalataim ezzel kapcsolatban, de az azért egészen más, ha muszáj kérdezned! Márpedig itt szólnod kell, amint valamit nem értesz pontosan. Ez újdonság volt számomra és nagyon tetszett.

Ugyanakkor nem volt könnyű magamévá tenni a talmudi logikát, gyakran mérhetetlen információ van egy-egy rövid sorba sűrítve. Természetesen a Rási-betűkkel nekem is meggyűlt a bajom. Ezen kívül van egy személyes hülyeségem is: nem tudom megjegyezni a betűk számértékét.

K.D.: Én a többiekkel ellentétben csak három hónapot töltöttem intenzív tanulással. Ennek ellenére haladok együtt velük, persze nem olyan gyorsan mint ők, de délutánonként Binjomin Zeévvel tanulunk, hogy könnyebben menjen a felzárkózás. Ma már sokkal gyorsabban olvasok a belépésem előtti időszakhoz képest, és a szövegek értelmezése is jóval átláthatóbb számomra, mint mondjuk az első héten volt.

Az Ádámnak volt egy ötlete, hogy csináljunk hanganyagot, mindig az aznapi tanuláshoz kapcsolódóan. Ő felmondja az aktuális szöveget, és mellé a szavakat külön is, magyarul. Ez sokat segít, én ugyanis sokkal jobban tudok tanulni akkor, ha hallom az anyagot. A Rási betűk olvasása azért még mindig nehezen megy.

V. Á. B.: Sokat fejlődött a héberem, a zsidósággal kapcsolatban pedig sikerült megtanulnom, mi a különbség a hagyomány és a szokás között. A Misna Mákot és Kidusin traktátusait szívesen tanultam. Legnehezebben a szavakat sajátítottam el, a sztorik megértése már sokkal könnyebben ment. A tanulási módszerekkel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy a párban való tanulásnak és az előadásos módszernek is ugyanúgy megvannak az előnyei, de nekem inkább a Sije tanításai tetszettek.

B. D.: Az utóbbi időben nekem is sokat javult a héberem. Amikor az Ádámmal reggelenként a Misna Berurából olvasunk mondatokat, egyre többször értem meg egyedül az értelmüket. Egyébként pont ezeket a reggeli órákat szeretem a legjobban. A párban tanulásnál jobban kedvelem, amikor a Sijével közösen veszünk mondatokat, és átbeszéljük a jelentésüket. Ezt a módszert jóval biztonságosabbnak tartom, így nem vész el semmi az értelmezés során. Amikor összeállt a kép, és átláttam a logikai szálakat, különösen elégedett voltam.

Sz-V. Á.: A jesiva-rendszerű tanulásnak köszönhetően sikerült az összeszedettségemen javítanom. Korábban gyakran szétestem amiatt, hogy minden érdekelt, és ezért rengeteg témába belefogtam egyszerre. Ma már inkább egy-egy dologra koncentrálok csak, és igyekszem azt minél jobban megérteni. A másik dolog, amit szintén a jesiva életnek köszönhetek, a saját Youtube csatornám. Sokszor beszéltünk arról, hogy ne csak magunknak tanuljunk, jó, ha miután valamit megértettünk, megosztjuk a többiekkel is. Egyszercsak eljött a pillanat, a sarkamra álltam, fogtam a webkamerámat és feltöltöttem az első videót a filmmegosztó portálra. Csakhogy a feleségem rögtön figyelmeztetett: ez így nem jó, minőség kell! És tessék, azon a hétvégén csoda történt! A feleségem édesapja kölcsönadta a kameráját, és azóta sokkal jobb színvonalon tudom produkálni a tanításokat. További rendkívüli fejlemény, hogy a Dani (Balog Dániel) és Friedrich Béla, aki szintén ide jár, felajánlották, segítenek abban, hogy honlapja is legyen a sorozatnak! További mérhető eredményt hozott, hogy sikerült a terveimnek megfelelő órákat tartanom, amikor a Sijét kellett helyettesítettem néhányszor.

Manapság a társadalom mintha a kézzel fogható tudást preferálná a lélek építését célzó tanulmányokkal szemben. Ti csaknem az elmúlt év egészét a zsidósággal való intenzív foglalkozással töltöttétek, méghozzá az életeteknek éppen abban a szakaszában, amikor a legtöbben az egzisztenciájuk megalapozásával vannak elfoglalva. Mit gondoltok, megérte ennyi energiát fektetni ebbe a különleges szellemi kalandba? Tudjátok majd hasznosítani a most elsajátított ismereteket?

A.T.: Egész biztosan. Ahol a világon virágzó zsidó élet van, ott mindenütt az itt fellelhető tudás és módszerek alapján építkeznek. Ha ezeket az ismereteket valaki el akarja sajátítani, arra ez az egyik legjobb hely. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha néhány egyetemi tanév elvégzése után valami másba is bele szeretne kóstolni, akkor akár egy év szünetet tartva, akár a tanulmányaival párhuzamosan szánjon időt a zsidó tanulásra is! Nem az a cél, hogy mindenkiből rabbi legyen, hanem az, hogy hosszú távon is zsidó életet tudjunk élni, és mindaz, amit itt elsajátítottunk, szervesen beépüljön a mindennapjainkba. Fontos, hogy fejlesszük magunkat, megteremtsük a családi békét, és jobbá tegyük a közösségünket. Ebben mindenki megtalálhatja a saját útját, de előbb érdemes megismerni a lehetőségeket!

K.D.: Azt gondolom, igen. A cél az, hogy megvalósítsuk a sálom bájiszt, azaz tartós családi békét hozzunk létre. Ám ez csak abban az esetben lehetséges, ha elsajátítjuk az ehhez szükséges tudást.

B.D.: Hogyne! Az a célom, hogy zsidó életet éljek, méghozzá a tőlem telhető legjobb módon. Ahhoz pedig tanulni kell!

V.Á.B.: Mindenképpen fogom tudni hasznosítani: erre példa a készülő szakdolgozatom, amelyet a Misna Mákot traktátusának fordítására, és a szövegnek a 21. század zsidóságára vonatkoztatható tanulságainak megvilágítására szeretném építeni.

G.D.: Egész biztosan. Legalábbis ez a tervem…

Sz-V.Á.: Természetesen.

A válaszaitokat hallva nem kérdéses számomra, hogy a szokatlan kihívások ellenére is mindannyian nagyon élveztétek az itt töltött napokat. Mégis, van esetleg valami, amit az elmúlt hónapok tapasztalatait leszűrve esetleg másként csinálnátok? Elvégre mégiscsak most indult el először ez a program, éppen ezért nyilván nem tudott minden igényt, elképzelést maradéktalanul kielégíteni…

K.D.: Többször említettem már a Sijének és Binjomin Zeévnek (Szántó-Várnagy Ádám) is, hogy olyan, a mindennapokra érvényes háláchákat szívesen tanulnék, amelyeket könnyen tudok alkalmazni az életemben. Persze az is érdekes, hogy bedőlt egy kerítés, és ki felel a károkozásért, de a hétköznapok során alkalmazható ismereteknek talán még több hasznát látnám. Persze tisztában vagyok azzal, hogy van egy tanrend, ami szerint haladunk. Mindenesetre Binjomin Zeév-vel elkezdtük külön a Brachotot tanulni az elejétől fogva.

Sz-V.Á.: Én úgy érzékeltem, hogy van valamiféle ódzkodás a vezetőség részéről azzal kapcsolatban, hogy lehet-e egyáltalán terhelni a magyar diákokat vallásos témákkal, amikor egyáltalán nem vallásosak, és talán tolakodásnak éreznék az ilyesmit. De ha úgy érzik, hogy van rá igény, érdekel bennünket a vallás, és szeretnénk ennek alapján élni, ez változni fog!

A.T.: Szerintem van emögött egy olyan megfontolás is, hogy olyasmit tanuljunk itt együtt, amihez tanári segítségre is szükségünk van. Azt, amivel egyedül is boldogulni tudunk, elővehetjük otthon is. Ráadásul ezeknek, a mi életünk szempontjából látszólag irreleváns témáknak a boncolgatásával igazából egy tanulási, elemzési módszertant sajátítunk el, amit aztán alkalmazni tudunk az élet más területein is.

Sz-V.Á.: Ez az implicit tanulás, ahol noha látszólag a ledőlt kerítésről van szó, valójában abban segít bennünket, hogy észrevétlenül megtanuljuk a téma tárgyalása mögött meghúzódó elveket. Ráadásul szerintem az a cél, hogy örömünket leljük a tanulásban! Ez akár arra is vonatkozhat, hogy tanuljunk együtt olyasmit is, amit otthon, egyedül is tudnánk, de közösen még jobban el tudjuk sajátítani!

A.T.: Arról nem beszélve, hogy azok a történetek, amelyekről tanulunk, valójában ma is megtörténhetnek velünk, csak kicsit más feltételek mellett, más szereplőkkel.

Sz-V.Á.: Egyébként a jesiva-rendszerű oktatásban a Talmud az alap, az idő legnagyobb részét ez teszi ki, és minden más erre épül. Rav Schach hangsúlyozta, hogy a mai, intellektuális alapokon álló, a vallástól távolabb került korban a Talmud tanulása a legjobb módszer, amivel a zsidó fiatalokat közelebb lehet hozni a hagyományaikhoz. Én ezzel együtt sem gondolom, hogy a mostani emberekből kiveszett volna a spiritualitás iránti igény, csak segíteni kell a törekvések valóra válását. Ehhez hitelesnek kell lenni, vállalni, hogy számunkra mi a fontos, még akkor is, ha ez nem népszerű.

A következő kérdés, hogy mit veszünk még? Háláchát és muszárt. Itt már nagyobb a mozgástér, az említett praktikus háláchá például egészen más mint a Misna Berura. Azután ott van a muszár, ahol szintén mondhatjuk, hogy bennünket a modern témák érdekelnek. További feladat, hogy az egyéni ízléseket összehangoljuk.

V.Á.B.: A Talmudot úgy oktatnám, hogy a Misnával kezdeném először, így kialakul egy általános kép, ráadásul könnyen lehet, hogy a Misna szövegére mi is felteszünk egy olyan kérdést, amit a Gemara is felvet. Ezután tanítanám a hozzá tartozó Talmudot.

G.D.: Negatívumokra nem emlékszem, ahhoz pedig nem érzek magamban elég tudást, hogy egyáltalán észrevegyem, mit lehetne máshogyan csinálni. Ha már, akkor a változtatást magammal kezdeném. Notórius késő vagyok ugyanis! Emellett talán a felesleges viták számát csökkenteném egyedül. Ha valamit már elhatároztunk, és megegyeztünk abban, hogy így és így fogjuk csinálni, akkor hajrá! Ne fussuk végig újra és újra ugyanazokat a köröket!

B.D.: Szívem szerint a Példabeszédeket is belevenném a tanulásba, és a muszárral is többet foglalkoznék! Emellett az olyan, Misna Berurában tárgyalt témákra mint a hávdálá, a kidus, amelyeknek a mindennapi életem során is komoly hasznát látom, nagyobb hangsúlyt fektetnék.

Sz-V.Á.: Talán az lenne a megoldás, ha összegyűjtenénk a felmerülő kérdéseket. Amint ez megvan, és látni lehet, melyek voltak a leggyakrabban előkerülő óhajok, akkor elkezdhetjük sorra venni ezeket. Mindeközben nyugodtan maradhatunk a Misna Berura keretein belül. Persze ez nem a hagyományos módszer, amikor „faltól-falig” megyünk, de azért célravezető lehet.

Végezetül arra szeretnék választ kapni, hogy folytatjátok-e a tanulmányaitokat szeptembertől itt, a Kolelben, ha lehetőség nyílik rá?

K.D.: Mindenképpen szeretnék résztvenni, ezt már jeleztem is.

G.D.: Mindenképpen szeretném folytatni a tanulást, de nem Budapesten. Amint lehetséges, Izraelbe költözöm, és ott bővítem a tudásom tovább. Szeretném fejleszteni a héberem, foglalkoznék a Tórával is, és jó lenne létrehozni ott valamit. Ám azt, hogy ez milyen sorrendben valósulhat meg még nem tudom, de remélem, hamarosan kiderül! Jó lenne mihamarább elérni azt a szintet, hogy héberül tanulhassam a zsidóságot!

B.D.: Mindenképpen szeretném folytatni, de ezentúl délutánonként! Eddig is csak félnapokat, ám mindig délelőtt jártam, ezt most megcserélném!

V.Á.B.: Ha indul, akkor szeretném folytatni. Aki csatlakozni szeretne, annak pedig annyit tanácsolok, hogy legyen egy kevés anyagi tartaléka, illetve sok türelme mielőtt belevág! De megéri résztvenni egy ilyen programon, mert biztos alapot ad ahhoz, hogy akár egy Daf jomi programon (minden nap egy talmudi lap megtanulása) is részt vegyen valaki.

A.T.: Szeretnék minden héten valamennyit itt tanulni. Előbb-utóbb pedig szeretnék valamit vissza is adni a közösségnek.

Sz-V.Á.: Szeretnék továbbtanulni, hiszen nincs vesztegetni való idő! Az apukám gyakran a szememre veti, hogy mit akarok én, amikor a vallásos közösségekben kora gyerekkoruktól tanulják ugyanezeket a szövegeket? Én ezzel szemben azt gondolom, hogy kitartással be lehet hozni bárkit, sőt le is lehet előzni! A Tamás felvetésére reflektálva szeretném hangsúlyozni, hogy miközben kétségtelenül nagyon fontos visszaadni a közösségnek, az erre fordított összeg legnagyobb részét azonban Chofetz Chaim véleményével összhangban tóratanulásra kell fordítani! Sokat gondolkodtam azon, hogy én mit tudnék visszaforgatni a közösség számára, és arra jutottam, hogy a legokosabb, ha a képességeimet és a tudásom kamatoztatom a többiek javára.

A.T.: Amikor Rav Keleti mesél arról, hogy milyen volt hozzánk hasonló fiataloknak a 60-as, 70-es évek Izraelében élni – és ugyanez igaz lehetett a kor Amerikájára is -, abból egy olyan kép bontakozik ki előttem, ahol hasonló problémákkal szembesültek akkor és ott, mint amilyenekkel mi találkozunk napjaink Magyarországán. Ilyen volt a gyökértelenség érzése, az asszimiláció céltalansága, a nihil. Ugyanazokba a szellemi akadályokba ütköztek mint mi, és lám: úgy tűnik, van jövő!

készítette: Réti János