A humor – a tótágasra állt tragédia.

Szerző: Rabbi Yaakov Asher Sinclair
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. március

Szerző: Rabbi Yaakov Asher Sinclair
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. március

Amikor Sir Donald Wolfit, egyike az utolsó nagy angol színészeknek, a halálos ágyán feküdt, az egyik fiatal színész így szólt hozzá: „Sir Donald, egy olyan élet után, amely ennyire tele volt sikerrel és dicsőséggel, nehéz lehet meghalni…” Sir Donald erre azt felelte: „Meghalni könnyű. … Komédiázni nehéz.” A mondás szerint a gyávák sok­szor halnak meg. Ugyanez igaz a színészekre. Bárki, aki már állt úgy nézőközönség előtt, hogy a hetekig gyakorolt szövege laposan hullott a padlóra a fülsiketítő csendben, megérti Sir Donald érzéseit.

A vígjáték azért nehéz műfaj, mert nem igazán értjük, hogy mi nevetteti meg az embereket. Tudjuk, hogy mi vicces, mert nevetünk rajta, de megpróbálni kivonni a komédia esszenciáját, és elvek, illetve szabályok rendszerévé tenni nem könnyű. A vicc egyik alapvető eleme a képtelenség. Egy piros bohócorrot viselő király látványa vicces, ha ugyanezt egy bohóc viseli, az nem.

A képtelenség aspektusa alatt egy mélyebb gondolat húzódik meg – az abszurditás. Elvárjuk, hogy a világ eseményei egy bizonyos természetes rend szerint haladjanak. Amikor ezek az események hirtelen tótágast állnak, az eredmény a humor. És ez elvisz minket a komédia másik eleméhez: a hirtelen fordulathoz. A humor egy bizonyos titokzatos dolgon, az időzítésen múlik. Az az információ, amely megnevetteti a közönséget, egy adott időintervallumban kell, hogy megjelenjen. Ha túl gyors, a nevetés elhal, még mielőtt megszületett volna. Ha túl lassú, a viccet „megtáviratozzák” – az emberek számítanak rá, és nem lesz csattanója.

A TÖKÉLETES IDŐZÍTÉS

Purim egyik legjellegzetesebb as­pektusa a hippuch – a hirtelen fordulat. Hámán akasztófája készen állt, és Mordechájt várta. A „zsidó kérdés végső megoldását” elrendelő leveleket már 127 nyelven kiküldték a perzsa birodalom összes szegletébe. És akkor egy pillanat töredéke alatt minden a feje tetejére állt.

A tragédia és a komédia közti egyetlen különbség a befejezés. A purimi történet egy klasszikus értelemben vett komédia: látszólag minden a tragédia felé mutat, de egy pillanat alatt az egész tótágast áll. Purim különleges örömteli ízét a teljes fordulatnak és a tökéletes időzítésnek az ötvözete adja.

KOMÉDIA SZEMBEN A NEVETSÉGESSÉGGEL

„A
komédiázás komoly
dolog.”

Amit ma komédiaként emlegetünk, legnagyobbrészt csak nevetségesség. Hol van a valódi komédia, amely őszinte, felszabadult nevetést fakaszt? Úgy tűnik, hogy egy olyan világban, ahol a cinizmust bölcsességként adják el, elveszítettük a valódi komédiát. Eltűnt, és a helyén csak az idétlenül vigyorgó gúny maradt.

A zsidók mindig is ismertek vol­tak a humorukról. Mintha a világ úgy gondolná, hogy van valami különlegesen zsidós a humorban, és hogy a humor a zsidóság egyik lényegi eleme. De hogy tolerálhatja a komoly vallás a könnyed humort?

A humornak nem kell könnyednek lennie. Nem kell gúnyolódáshoz, csúfolódáshoz vezetnie. A komédiázás komoly do­log.

ZSIDÓ HUMOR

A zsidó humor az abszurdról szól. Magáról az emberi létezésről. Arról, hogy egy olyan világban élünk, ami értelmetlennek tűnik:

„Fehéroroszország, tél köze­pe, hőmérséklet: mínusz 45 fok. Majse és Slajme reszketve fekszenek az elnyűtt kabátjaikban. Majse így szól Slajméhoz: »Slajme, csukd be az ablakot, hideg van kint!« »Majsele, és ha becsukom, akkor meleg lesz kint?«” Vagy: „Nem akarok olyan klub tagja lenni, amely engem is felvenne a tagjai közé.”

Minden zsidó vicc mögött egy zsidó könny van. A kétezer éves száműzetés keserédes érzése. Bá­­natkönnyek. Örömkönnyek.

AZ UTOLSÓ NEVETÉS

Az ünnepi étkezések után énekelt zsoltárban (Sir hámáálot) van egy sor, mely a Messiás eljövetelét várja. „Akkor majd megtelik a szánk nevetéssel…” Amikor eljön a Messiás, egy pillanat alatt fog megtörténni az egész, és minden teljesen a feje tetejére fog állni. Úgy, mint a purimi történetben, a Messiás krízisben, katasztrofális felfordulásban fog eljönni – hippuch (fordulat). Nem fogja fokozatos javulás megelőzni. A legsötétebb órában fog jönni, amely mindig a hajnal előtt van.

A zsidó nép keserédes humora akkor átalakul édes humorrá. Nem lesz többé kissé szomorkás mellékzöngéje. A gúny le lesz taszítva a trónjáról. A szánk megtelik majd nevetéssel. Ez a felfedezés nevetése, a teljes megértés nevetése lesz. Akkor látni fogjuk, hogy ennek az Életnek nevezett abszurd komédiának az elemei, hogyan illeszkednek össze.

Akkor miénk lesz a utolsó nevetés.

vissza