Minden felnőtt és minden gyerek megérdemli a tiszteletet és köszönetet.
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2012. március
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2012. március
Engedjék meg a kedves olvasók, hogy a vájákhél hetiszakaszából emeljek ki egy gondolatot! A kontextus a sátorszentélynek és az ő szent tárgyainak az építéséről, készítéséről szól, melynek során Mózes felkéri a népet, hogy adományként hozzanak aranyat, ezüstöt és rezet. A nép bőkezűen adakozik. „És jöttek a bölcsek […] és szólottak Mózeshez, mondván: sokkal többet hoz a nép, mint amennyi arany elegendő a munka elvégzésére, amelyet elrendelt az Örökkévaló, hogy elkészítsék. És parancsot adott Mózes, és ők hírt vittek a táborba, mondván: férfi vagy nő ne fejtsen ki több munkát a szent adomány hozásában. És a nép abbahagyta az ajándékozást.” (2Mózes 36:4–6)
Érdekes tanítást láthatunk itt, ha az események sorrendjét jól megnézzük. Mikor látja Mózes, hogy már elegendő adományt hoztak, szól, hogy ne fáradjanak többen. Utalást sem tesz arra, hogy már túl sok adomány érkezett. Ezzel elkerüli, hogy bárki, aki már fáradozott, úgy érezze, feleslegesen tette, ezt és ezzel – „Isten ments!” – megbántsa őt.
Régi időkben Jeruzsálembe a rabbinikus bírósághoz érkeztek az önkéntes tanúk, jelentve, hogy látták az újholdat. Több tanú is érkezett, és a rabbik mindegyiket meghallgatták. Soha senki sem tudta meg, melyikük volt az az első kettő, akiknek köszönhetően végül is kihirdették az újholdat. Ha elmondták volna a többieknek, hogy feleslegesen fáradoztak, legközelebb esetleg már fel sem jöttek volna Jeruzsálembe. És ez az újhold hirdetésének rendjét veszélyeztethette volna. Vagyis nemcsak a másik jó érzése, de a közösség érdeke is az, hogy mások lelkesedését a jó dolgok iránt ne törjük le.
Hányszor fordul elő, hogy gyermekünk lelkesen mesél valamit, amit mi sokkal jobban tudunk! Viccet mesél, amit jól ismerünk. Segítségünkre siet a konyhában, a terítésnél, és közben ezzel több munkát okoz, mint amennyit valójában segít. De ilyenkor jusson eszünkbe a fenti gondolat a Tórából: hogy Mózes prófétánk mit tett hasonló helyzetben. Hisz ha jót tesz egy kisgyermek, megérdemli, hogy jól érezze magát miatta! Adjuk meg neki ezt a jó érzést! Dicsérjük meg! Köszönjük meg fáradozását! Meséljük el másoknak is, hogy milyen ügyes és segítőkész! Hallgassuk érdeklődéssel beszámolóit. És sohase tudassuk vagy éreztessük vele, hogy fáradozása felesleges, tudása kevés, felismerése magától érthetődő, történetmesélése még nem tökéletes.
Gondoljunk arra, hogy magunkért is tesszük. Hiszen nem szeretnénk később megérni azt, hogy már ne akarjon segíteni nekünk, ne akarja elmesélni.