Korách

A béke érdekében

Rabbi Meltzer és a leendő vőlegény.

Szerző: Rabbi Yehuda Appel
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2010. május

Szerző: Rabbi Yehuda Appel
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2010. május

Hetiszakasz: Korách


Rabbi Isser Zalman Meltzer nagy bölcs volt 100 évvel ezelőtt Jeruzsálemben. Egy alkalommal, a Gemore előadása közben felszólalt egy fiatalember, aki általában nem vett részt a vitákban. Azt állította, hogy Rabbi Meltzer magyarázata ellentmond Szfász Emesznek, a nagy talmudmagyarázó bölcsnek. Rabbi Meltzer elnézést kért a tévedésért, és engedélyt kért a folytatásra. Az óra után Rabbi Meltzer egyik legjobb tanítványa ezt mondta neki: “Rabbi, nem értem. Először is, a magyarázata nem állt ellentétben Szfász Emesz magyarázatával. Másodszor, még ha ellenkezett volna is, azzal sem lett volna semmi baj, hiszen szabad más magyarázatot adni.” Rabbi Meltzer így indokolta meg tettét: “Észrevettem, hogy ott ült egy idősebb ember az előadásomon, aki nem szokott járni. Az a diák pedig, aki feltette a kérdést, általában nem vesz részt a vitákban. Azt gondoltam, hogy a két különleges körülmény talán kapcsolatban áll egymással. Talán az idősebb férfi lehetséges vőnek tartotta a fiatalabbat. Ebben az esetben nem akartam negatív fényben feltüntetni a fiatalembert.” Egy héttel később Rabbi Meltzer feltételezése igaznak bizonyult: a tanítvány eljegyezte az idősebb férfi lányát.


A valódi szerénység azt jelenti, hogy készek vagyunk rossz fényben feltüntetni magunkat, ha ez segít valaki másnak. Ennek eklatáns példáját láthatjuk a Korách hetiszakaszban. Mózes és Áron unokatestvére, Korách, lázadást szított ellenük azt állítva, hogy igazságtalanul ragadták magukhoz a vezető szerepeket, és nem vették figyelembe a nép többi tagjának prófétai képességeit. Azt állította, hogy Mózes és Áron nem szentebbek, mint bárki más, és kigúnyolta a tanításaikat. Dátán, Ávirám és még 250 ember csatlakozott hozzá.

Vajon volt alapjuk ezeknek a vádaknak? Nem, teljességgel abszurdak voltak. Ki vádolhatná Mózest azzal, hogy magához ragadta a hatalmat, hiszen az elején az Örökkévalónak kellett meggyőznie őt, hogy fogadja el a vezető szerepet? A Tóra úgy írja le Mózest, mint a “legszerényebb embert a világon”. A hatalomszerzés volt a legutolsó dolog, amit akart.

Mindazonáltal Mózes azt mondta a lázadóknak, hogy ha bármilyen kétségük van Áron kinevezésével kapcsolatban, akkor végezzék el a következő próbát: Minden egyes ember, aki jogot formál Áron pozíciójára, hozzon illatáldozatot az Örökkévalónak, és akit a Mindenható választ, az lesz a Főpap. Mózes hajlandó volt a saját pozícióját kockára tenni azért, hogy lecsendesítse a lázadókat.

Ezután, a szerénység fényes példáját mutatva, Mózes találkozni akart Dátánnal és Ávirámmal. Noha ők ketten provokatőrök voltak, és Mózes azt kockáztatta, hogy megalázzák, mégis békét akart teremteni. Dátán és Ávirám természetesen visszautasították Mózes ajánlatát, és becsmérelték őt. Ezzel az utolsó próbálkozás is elbukott, és ez a szerencsétlen történet azzal végződött, hogy a föld megnyílt, és elnyelte a lázadókat.

Drámai tanulságot találunk ebben a történetben. Noha Mózesnek 100%-ig igaza volt, és kitette magát sértéseknek és megaláztatásnak is, mégis megtett mindent, amit csak tudott, hogy megállítsa a tragédiát. Ezzel példát mutatott az elkövetkező nemzedékeknek, hogy milyen is az igazi szerénység, és megmutatta, hogy a béke érdekében milyen messzire kell elmennünk a saját egonkon való felülemelkedésben.


vissza

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás