Váérá

A fáraó és a szabad akarat

A szabad akarat és az isteni parancs egyensúlyáról.

Szerző: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2013. január-február

Szerző: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2013. január-február

Hetiszakasz: Váérá

A zsidó hit egyik alapja a szabad akarat. Az ember szabadon választhat jó és rossz közül, ezzel érdemeket szerezhet, és fejlesztheti magát, így Isten igazságosan ítélheti meg őt: megjutalmazhatja vagy megbüntetheti. Magától értetődik, hogy ha nincs szabad akarat, akkor sem a jutalom, sem a büntetés nem lehet jogos. Emiatt talán az egyik legnehezebben értelmezhető eset a Tórában a mostani hetiszakaszban szereplő eset a Fáraóval, amikor az Örökkévaló így szól Mózeshez: „És én megkeményítem Fáraó szívét…” (2Mózes 7:3)

Sok nagy tóratudós elgondolkozott már ezeken a szavakon. Ezek közül Szfornó (1475–1550, Itália) magyarázata szerint a Fáraó ezzel a „megkeményítéssel” nem elvesztette a szabad akaratát, hanem éppen ellenkezőleg: ezzel jutott hozzá! Képzeljük csak el, hogy első kézből, személyesen tapasztaljuk meg a történelem legnagyobb kinyilatkoztatását! A tíz csapás hihetetlen volt, hagyományunk szerint megfelelt a tíz mondásnak, amellyel a világ teremtetett (Ávot 5:1), fordított sorrendben. A Fáraó körül mindenki pontosan felfogta, hogy mi történik, kivéve magát a Fáraót. A Fáraót így próbálták győzködni az udvarában: „Hát nem tudod, hogy elveszett Egyiptom?” (10:7) Ilyen elsöprő erejű bizonyíték mellett nem számított volna szabad döntésnek a Fáraó részéről, ha beadja a derekát. Egyszerűen más lehetőség nem is lett volna normális, nem lett volna valódi, létező alternatíva.

„a cél ugyanaz, de az odavezető út lényegesen különbözik”

De ha így van, akkor ez valami egészen rendkívüli dolgot tanít nekünk a szabad akarat természetéről. A szabad akarat egyáltalán nem szükségszerűen valami plusz csodálatos képesség. Ha az állatokhoz hasonlítjuk magunkat, akik teljesen az ösztöneik szerint élnek, teljes egészében fizikai lények, akkor igen, hozzájuk képest többek vagyunk, és ebből a szempontból a szabad akarat plusz dolog. De az angyalokkal szemben, akik tökéletesen spirituális lények, és mindent pontosan tudnak, átlátnak és értenek, hozzájuk képest a mi szabad akaratunk negatív formában jelentkezik. Persze elvileg egy angyal is szabadon eldönthetné, hogy holnaptól mondjuk nem szolgálni fogja Istent, hanem fellázad ellene. Mégsem teszi ezt, mert tudja, hogy semmi esélye, Isten az erősebb. Ez az az információ, amely hiányzik belőlünk.

Tehát a szabad akaratra úgy is lehet tekinteni, mint egyfajta hiányosságra, mint hályogra az ember szemén, ami mérnöki pontossággal kiegyensúlyozza a választási lehetőségeinket. Csak így lehetséges az, hogy a döntés valóban a mi önálló, szabad döntésünk legyen, ne pedig trivialitás. Ez azonban újabb kérdést vet fel: ezek szerint a szabad akarat célja végső soron a szabad akarat elveszítése lenne? Azaz azért kaptuk a szabad akaratot, hogy önként lemondjunk róla, és minden döntési helyzetben automatikusan azt válasszuk, ami a „főnöknek” tetszik? Valóban ennyire sekélyes lenne a cél?

Nem. Noha a cél ugyanaz, de az odavezető út lényegesen különbözik. Az ember ugyanis nem ér kevesebbet az angyaloknál, sőt bizonyos értelemben többet ér náluk. Az emberben megvan a képesség, hogy önálló erejéből érjen el ugyanarra az angyali szintre. Az emberi élet egy izgalmas, állandó fejlődés útja. A tökéletesen kiegyensúlyozott, 50-50%-ban vonzó választási lehetőségek mindegyike egy-egy csoda, melyet nap mint nap átélhetünk. Ha jobban belegondolunk, ez egyáltalán nem természetes! Ha mindent pontosan értenénk, nem tudnánk a helytelent választani, ha pedig túl sok mindent nem értenénk, akkor a helyes választást nem lehetne jogosan elvárni tőlünk. Az isteni tervezés csodája ez a világ, melyben a kiegyensúlyozott választás által saját érdemekhez és fejlődéshez juthatunk.

Rabbi Bentzion Shafier (TheShmuz.com) előadásai alapján



vissza