Ünnepek

A francia filozófus esete a zsidó fantommal

Egy különleges tudós, aki mindenhez értett.

– Nem tudom, hogy mit tud. Annyi biztos, hogy mindent, amit én tudok, azt tudja ő is – mondta 1947 egyik hajnalán a francia filozófus, Emmanuel Lévinas legjobb barátjának, Dr. Henri Nerson szülészorvosnak. Nerson két évig könyörgött Lévinasnak, hogy találkozzon egy titokzatos férfival, akit csak Monsieur Chouchaniként emlegettek, és akivel a háború után hozta össze a sors Vichyben. Nem ez volt a valódi neve, és a mai napig csak találgatunk, hogy ki is lehetett valójában ez a különös tanár.

Emmanuel Lévinas

Emmanuel Lévinas

Lévinas először szkeptikus volt, hiszen Chouchani híresen ápolatlan és különös természetű ember volt – társadalmi helyzetét tekintve inkább hajléktalan, mint értelmiségi. Lévinas nem is sejtette, hogy ez a kora reggelig nyúló beszélgetés gyökeresen megváltoztatja majd az életét. Innentől kezdve Chouchani és Lévinas tanulópartnerek lettek. Chouchani által Lévinas betekintést nyerhetett a Talmud kódolt világába. Saját filozófiájának – mely „a másik” megértésére törekedett – szerves részévé vált a zsidó hagyomány. Lévinas az Istenhez való közeledés eszközének tekintette a háláchát. Ezt a hagyományosnak mondható nézetet valamelyest árnyalja Lévinas tézise, miszerint Isten a „tökéletes másik”, akit sem megérteni, sem felfogni nem lehet. Örökké egyedül van. Azzal, hogy megpróbálunk közeledni hozzá, azt gyakoroljuk, hogyan tudunk mások felé is lépéseket tenni. (Persze érdekes kérdés lehet, hogy ki felé nehezebb nyitni: az absztrakcióba burkolt Isten felé, vagy a buszon utazó idegen irányába…)

Chouchani két legismertebb diákja Lévinas és a máramarosi író, Elie Wiesel. Lévinas elismerte, hogy talmudi előadásainak gyűjteménye nem más, mint Chouchani tanítása „árnyékának árnyéka”. Ez azért is félelmetes, mert a  Nine talmudic readings egy erősen összetett gyűjtemény – modern, de leginkább időtlennek ható talmudi értelmezések tárháza.

Rengeteg legenda él Monsieur Chouchaniról. Az egyik szerint a második világháború alatt próbált átjutni egy határon, ahol levetkőztették. Mivel a zsidó férfiak karakterisztikus jelet viselnek a testükön, ezért rögtön gyanúba keveredett. Chouchani azzal védekezett, hogy muzulmán. A határőrök ezt nem hitték el, és ezért elkezdték kikérdezni az iszlám vallásról. Mire végeztek vele, biztosak voltak benne, hogy nem egy „mezei” muszlimról van szó, hanem valószínűleg egyenesen egy imámról.

A jeruzsálemi Héber Egyetem egyik tanára és Chouchani volt tanítványa, Shalom Rosenberg szerint Chouchanit egyszer megállította egy náci katona egy útzárnál. Ezúttal matematikusnak adta ki magát. A sors úgy hozta, hogy a tiszt maga is matematikaprofesszor volt. Chouchani megállapodott vele: ha képes a katonának olyan feladványt mondani, amelyet az nem tud megoldani, akkor el kell engednie. A német beleegyezett. Természetesen Chouchani szabadon továbbmehetett.

Elie Wiesel

Elie Wiesel

Másik híres tanítványa Elie Wiesel volt. Wiesel egy vonaton találkozott először Chouchanival. Éppen egy előadásra készült, ahol Jób könyvét elemezte volna. Valaki kikapta a kezéből könyvet, és jiddisül érdeklődött: mit is akar ezzel? Wiesel elmagyarázta, hogy éppen tanítani megy egy szombati szemináriumra. Mire Chouchani végzett vele, Wiesel abban is kételkedett, hogy Jób könyvének első mondatát le tudja-e fordítani. Chouchani eldöntötte, hogy elkíséri az írót. Miután Wiesel végzett az órával, Chouchani elkezdte bombázni a közönséget kérdésekkel a sábeszről. Kabbalista művekből és középkori zsidó költőktől idézett. Másnap már ő tartott előadást Jób könyvéből. Wiesel szerint teljesen hatalmába kerítette a közönséget, őt pedig tanulásra ösztönözte. Akármerre járt Wiesel a világban, mindenhol talált embereket, akik ismerni vélték Chouchanit.

Hasonlóképpen nyilatkozott róla a néhai Yisrael Bundheim rabbi is, aki Svájcban ismerte meg Chouchanit a háború alatt. Bár sohasem találkozott Einsteinnel, úgy gondolja, meglehet, hogy Chouchani még nála is nagyobb ember volt. Azt mindenképpen biztosnak tartja, hogy ő maga soha nem ismert akkora gáont, mint Chouchani. Chouchani azt mondta neki, hogy gyerekkorát Jeruzsálemben töltötte, ahol minden egyes megtanult oldal után kapott egy pénzérmét. Ezért mindennap megtanult húsz oldalt. Bundheim rabbi nagyon szerette Chouchanit, és saját bevallása szerint tőle származik a vágy, hogy Tórát tanuljon.

Az ötvenes években Chouchani hamis papírokkal utazott Izraelbe. A vallásos Beerot Jichák kibbucban tűnt fel. Itt találkozott vele a Bar Ilan egyetem későbbi professzora, Cvi Bachrach. Állítása szerint Chouchani azt mondta nekik, ha adnak neki kosztot és szállást, bármit tanít nekik. Beköltöztették egy kis kunyhóba, majd kíváncsian várták a beígért oktatást. Chouchani talmudi elemzéseit hallva rögtön eldöntötték, hogy ott a helye a kibucban. Bachrach egy alkalommal meglátogatta Chouchanit. Nem látta a szobában a tanárt, de felfigyelt egy padlón heverő papírfecnire. Felvette, és látta, hogy matematikai egyenletek vannak ráírva. Chouchani hirtelen előtűnt a semmiből, és rátámadt, mintha meg akarta volna ölni Bachrachot.

Egyesek szerint Chouchani nem volt más, mint az Avraham Jichák Kook rabbi egyik levelében megemlített Hilel Pearlman, aki a híres palesztin főrabbi titkozatos és rövid életű jaffai jesivájában tanult.  Annyit megjegyeznék, hogy Lévinas talmudi előadásaiból kiindulva Chouchani gondolkodásmódja akár harmonikusan is illeszkedhetett Rav Kook „kabbalisztikus progresszivitásához”, de ennél többet nem igazán tudhatok. Elie Wiesel szerint viszont Chouchani valódi neve Mordechai Rosenbaum.

Wiesel szerint Chouchani fejből tudta mind a Bavlit (Babilóniai Talmud), mind a Jerusalmit (Jeruzsálemi Talmud). Tudott görögül és szanszkritül. Csak azért, hogy megviccelje Wieselt, két hét alatt megtanult magyarul. A jiddist erős litván akcentussal beszélte. Egyeseket megfélemlítette a tudása: egy meg nem nevezett diákja szerint Chouchani a hitüket próbálta aláásni. A diák később Amerikába emigrált, és korának egyik híres ros jesivája lett.

Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy ki is volt valójában Chouchani. Beszámolók szerint a zsinagógákban is visszautasította az alijákat, mert nem akarta, hogy bárki is megtudja héber nevét. Annyi biztos, hogy Lévinas Chouchani által inspirált munkásságára ma egész zsidó irányzatok támaszkodnak. Ira F. Stone rekonstrukcionista kommentárja a Messzilász Jesárimra például kifejezetten lévinasi szemszögből olvassa a szöveget, ha nem is Lévinas eredeti háláchikus hozzáállását tükrözve.

Ritkaság olyan XX. századi zsidó figurát találni, akit a reformmozgalmaktól kezdve a tórai zsidóságon át mindannyian tisztelnek. Chouchani azért érdekes számomra, mert széleskörű elismertsége bizonyítja a zsidóságban a „tudós mint hős” elvét. Ugyanakkor semmi sem maradt fent utána, csak a tanítványai. Ha volt a modernkori zsidóságban fantom…

Horváth Árje