Városok

A gólem nyomában

A zsidóság 12 évszázada Prágában

2017. február 2. és 5. között a Lativ kolel sábátont rendezett a cseh fővárosban, Prágában. A négynapos út folyamán Bécsben, Prágában, majd végül Pozsonyban látogattunk meg zsidó emlékhelyeket, nevezetességeket. Prágában többek között megnéztük az Régi-új zsinagógát, a jól ismert középkori zsidó temetőt, ahol a híres zsidó tudós és rabbi, Maharal nyugszik, valamint találkoztunk helyi zsidókkal is.

A cseh főváros lakosságának egynegyede zsidó volt a XVIII. század elején. Ez volt a korszak legmagasabb aránya. De hogyan kerültek oda, és mit csináltak? Cikkünkben ezen kérdéseknek járunk utána.

Zsidók már a IX. században érkeztek Prágába, valószínűleg a mai Irak területéről. Kereskedelemmel foglalkoztak, feltehetőleg Bohémia királyának invitálására érkeztek, aki kereskedelmi kapcsolataik miatt számított rájuk. Kezdetben a zsidók a folyó mindkét oldalán laktak. Az első pogrom 1096-ban sújtotta őket, amikor fallal körülvett gettóban kellett élniük. Az élet a gettóban nagyon nehéz volt, számos törvény és tilalom vonatkozott rájuk. 1262-ben II. Ottokár kiadta a Statuta Judaeorumot, amelyben a közösség valamilyen fokú önrendelkezési jogát biztosította. 1389 szörnyű eseményt hozott a gettóban élő közösség életébe: egyetlen vasárnap alatt 1500 embert (egyes források szerint 3000-et) végeztek ki.

Az 1500-as évek elején zsidó reneszánsz vette kezdetét Prágában, a helyi izraeliták szabadon folytathattak gazdasági tevékenységeket. 1522 és 1541 között Prága zsidó lakossága megduplázódott, ami főleg annak volt köszönhető, hogy sokan ide menekültek Spanyolországból, Németországból és Ausztriából.

A viszonylagos jólét 1542-ig tartott, amikor először űzték ki őket a városból. A második kiűzetésre nem sokkal később, 1561-ben került sor. Azonban minden alkalommal visszatértek a kelet-európai nagyvárosba. Az 1564 és 1612 közötti időszakban beszélhetünk a prágai zsidóság aranykoráról, amikor II. Miksa (1564–1576) és II. Rudolf (1576–1612) uralkodott. Az utóbbi uralkodásának idején épült fel a Zsidó városháza, a Maisel és a Magas Zsinagóga, a pénzügyminiszter Mordechai Maisel adományaként. (Ezen intézmények a mai napig látogathatók.) Mária Terézia hatalomra kerülésekor ismét kiűzte a zsidókat a városból.

Prága zsidóságának leghíresebb szülöttje, Maharal, Rabbi Juda Lőv ben Becalel, aki élete folyamán több mint 50 vallási és filozófiai művet írt. II. Rudolf jó kapcsolatot ápolt a ma is elismert rabbival, még a várában is fogadta. Ebben az időben becslések szerint 7000 zsidó polgára volt Prágának.

II. József hatalomra kerülésével (1780) újra befogadta a zsidókat a városba. 1781-ben kiadta Türelmi rendeletét, mellyel a vallási toleranciát akarta elősegíteni. Engedte, hogy a zsidók szabadon kereskedjenek, mezőgazdasági tevékenységeket folytassanak, valamint részt vegyenek a művészeti életben. Még felsőfokú tanulmányok folytatását is lehetővé tette számukra. A chéderekben (vallási iskola) a világi nevelés bevezetésére tett az uralkodó erőfeszítéseket. A gyerekek nemcsak héberül és jiddisül tanultak, hanem számviteli alapismereteket is elsajátítottak. Az uralkodó azt is kérte a zsidóktól, hogy a jövőben ne jiddisül vagy héberül, hanem németül folytassanak kereskedelmi ügyleteket, annak érdekében, hogy elősegítsék az üzletek ellenőrzést. II. József rendkívül népszerű volt a zsidóság körében.

A XIX. század az emancipáció korszaka volt. 1849-ben a zsidók ideiglenesen egyenjogúságot kaptak. 1852-ben eltörölték a gettó intézményét, és Josefovnak nevezték át a zsidók által lakott területet, amely Prága egyik kerülete lett. Az 1830 és 1870 közötti időszakra a németnyelvűség és a német kultúra követése vált meghatározóvá a helyi zsidóság körében. Az 1800-as évek utolsó negyed évszázadában három irányzat alakult ki: az egyik a cseh-zsidó identitást támogatóké, a másik a német kultúra mellett elkötelezetteké, a harmadik pedig a cionistáké.

1899-ben hihetetlenül nagy népszerűségnek örvendett a cionizmus. Főként a diákok és fiatal munkavállalók között. Saját szervezetet is létrehoztak, a Bar Kochbát, ahol kéthetente megjelenő Önvédelem címen újságot adtak ki 1907 és 1938 között.

1918-ban, Csehszlovákia megalapításakor a zsidóknak esélyük volt arra, hogy polgári jogok birtokába kerüljenek. Az egyetemi tanár, később az ország első elnöke, Tomáš Garrigue Masaryk, megvédte a zsidó polgári jogokat a Hilsner-tárgyaláson, ahol egy zsidó férfit azzal vádoltak, hogy megölt egy katolikus nőt, természetesen koholt vádakkal. Később Eduard Benes, Masarykhoz hasonlóan, pozitív attitűddel állt a zsidókhoz. Ő emellett Izrael korai támogatója is volt.

A II. világháború kirobbanása előtti években olyan neves zsidó írók alkottak Prágában, mint Franz Kafka, Max Brod vagy Franz Werfel.

1939. március 15-én a nácik megszállták a várost. A zsi­dóknak megtiltották a munkavégzést, sárga csillag viselésére kényszerítették őket, valamint megtiltották nekik, hogy elhagyják a gettó területét. 1941 novemberében indult az első transzport Prágából Terezínbe. A második világháború kitörésekor Prága lakosságának kb. 20 százaléka zsidó volt (92 000 fő), kiknek legalább kétharmada elpusztult a holokauszt alatt. A háború után 15 000-en maradtak Prágában, de 1950-re minden második zsidó Izraelbe költözött.

A Prágai Tavasz (1968) kitöréséig nem volt szabad nyíltan beszélni Csehszlovákiában a holokauszt történéseiről és a zsidóságról. A demokratikus szemléletmód nem tartott sokáig, az ellenforradalom gyors leverése után visszaállt a tiltó rendszer, egészen az 1980-as években bekövetkezett enyhülésig.

Vaclav Havel hatalomra kerülésével népszerűek lettek a zsidósággal és Izraellel kapcsolatos kérdések, mint például a kártérítés.

A statisztikák szerint 5000 zsidó él napjainkban Cseh­or­szágban, Prágában körülbelül 1500.