Tóra és tudomány

A kohaniták és a DNS

Dr. Karl Skorecki, aki észak-európai szülők kohanita gyermeke, egy reggel elment a zsinagógába. Aznap a Tórát egy szefárd származású kohanita olvasta, akinek Észak-Afrikából érkeztek a szülei. Dr. Skorecki megnézte a szefárd kohanita fizikai jellemzőit, és gondolatban összehasonlította magáéival. Termetükben, haj- és szemszínükben és a bőrük árnyalatában is jelentősen különböztek. Ugyanakkor, hagyományaik szerint, mindketten egyetlen ember közvetlen leszármazottjai – Ároné, Mózes testvéréé.

A kohaniták – kohanim (a kohen többes száma) – a zsidó nép papi családja, Lévi törzsének tagjai. Mózes második és harmadik könyve leírja a kohaniták kötelességeit, mint például a Templom szolgálata vagy a nép megáldása. A Tóra (a Biblia első öt könyve) leírja, hogyan szentelték fel Áront, Mózes testvérét az első Főpappá (kohén gádol).

A Tórán alapul az a zsidó hagyomány is, amely szerint a kohaniták közvetlenül Árontól, Mózes testvérétől származnak. Az, hogy valaki kohanita-e vagy sem, apai ágon öröklődik – megszakítás nélkül száll apáról fiúra már 3300 éve, több mint 100 generáción át.

Dr. Skorecki így gondolkodott: „A hagyomány szerint van egy közös ősöm ezzel a szefárd kohanitával. Fenntartható lehetett-e ez a vérvonal végig a zsidók hosszú száműzetése alatt?” Tudósként azon tűnődött, hogyan tudná igazolni a feltételezést.

Nefrológusként, a Torontói Egyetem és a haifai Ram­bam-Technion Medical Center egyik vezető kutatójaként részt vett számos olyan molekuláris genetikai kutatásban, amelyek áttörést jelentettek a tudományágban, és amelyek forradalmasították az orvostudományt és a biológiát. Tudott arról is, hogy a DNS-analízis technikáját egyre gyakrabban és sikeresebben alkalmazzák a történelemtudomány és a populációdiverzitás kutatásában is.

Dr. Skorecki a következő hipotézist állította fel: „ha a kohaniták egyetlen férfi leszármazottai, akkor közös genetikai markereket kell hordozniuk – haplotípusuk részben azonos kell, hogy legyen –, ez az, ami megegyezik a közös ősükével. Jelen esetben Áron hákohénével.”

Hogyan működik

A genetikai markerek a DNS nukleotid szekvenciáinak variációi, ismertebb nevükön mutációk. Azok a mutációk, amelyek a géneken – a DNS egy-egy fehérjét kódoló szakaszain – belül fordulnak elő, rendszerint funkcióvesztést, vagy betegséget okoznak, és kiszelektálódnak, elvesznek a nemzedékek során. Ugyanakkor azok a mutációk, amelyek a DNS úgy nevezett „nem kódoló szakaszait” érintik, legtöbbször megmaradnak.

Mivel az Y kromoszóma csaknem teljes egészében ilyen nem kódoló DNS-ből áll (kivéve azokat a géneket, amelyek a férfiságot határozzák meg), ez igen hajlamos rá, hogy sok mutációt tartson meg. Mivel pedig az Y kromoszóma rekombináció nélkül apáról fiúra száll, ezért egy ma élő férfi Y kromoszómája lényegileg megegyezik a férfiági őseiével, kivéve az azóta időnként fellépő mutációkat.

Ezeknek a semleges mutációknak a kombinációját nevezzük haplotípusnak, és felfoghatjuk a férfi apai őseinek szignójaként is. Az anyai leszármazási vonalakat is lehet tanulmányozni az m-DNS (mitokondriális DNS) segítségével, amely kizárólag az anyától öröklődik.

A keresés elkezdődik

Dr. Skorecki kapcsolatba lépett Michael Hammer professzorral, az Arizonai Egyetem vezető molekulárisgenetika-kutatójával, az Y kromoszóma-kutatás egyik úttörőjével. Hammer professzor DNS-analízis segítségével kutatja a populációk történetét, eredetüket és vándorlásaikat. Előző munkái között szerepelt az amerikai őslakosok eredetének és a japánok fejlődésének kutatása is.

Kutatásba kezdtek hát, hogy teszteljék a hipotézist. Ha valóban van közös ősük, akkor bizonyos genetikai markereknek gyakoribbaknak kell lenniük a kohaniták között, mint a teljes zsidó népességben.

Az első vizsgálathoz, amely a neves brit tudományos folyóiratban, a Nature-ben jelent meg 1997. január 2-án, szájüregi DNS-mintát kértek 188 zsidó férfi résztvevőtől. Az izraeli, angliai és észak-amerikai résztvevőket megkérték, hogy határozzák meg a családi hátterüket, és azt, hogy kohaniták, léviták, vagy izraeliták-e.

Az Y kromoszóma markereinek analízise szignifikáns különbséget mutatott ki a kohanita és a nem-kohanita résztvevők között. Volt egy bizonyos marker (YAP-), amely a kohaniták 98,5%-ára jellemzőnek bizonyult, és szignifikánsan ritkábban jelent meg a nem-kohaniták között.

További megerősítés

A második vizsgálathoz Dr. Skorecki és társai több DNS-mintát gyűjtöttek, és megnövelték az Y kromoszómán vizsgált markerek számát is. Kiderült, hogy a 106 vizsgált kohanitából 97-en hordoznak egy bizonyos, hat kromoszomális markerből álló sorozatot, ez megerősítette a feltevést, hogy a kohanitáknak van közös ősük. A markereknek ezt a sorozatát Cohen Modal Hapoltype (CMH) néven ismeri a tudományos világ, és ez a zsidó papi családok általános genetikai jele. Annak az esélye, hogy ez a kombináció véletlenül jöjjön létre a koheniták ilyen nagy százalékában kevesebb, mint 1:10000. [Panka, a 10000-nél legyen egy kis szóköz a 10 után, de nehogy elválasztódjon!]

Ugyanazt a genetikai markersort találták mind a szefárd mind az askenázi származású kohanitákban, ez egyértelműen azt jelenti, hogy eredetük megelőzi a két csoport i. sz. 1000 körüli szétválását. A kohaniták körében megjelent mutációk variációinak elemzése szerint a közös ős óta mintegy 106 generáció, 3300 év telt el. Ez körülbelül az egyiptomi kivonulás, Áron hákohén életének ideje.

Hammer professzor nemrégiben Izraelben járt a Je­wish Genome (Zsidó Genom) Konferencián. Itt megerősítette, hogy a kutatás eredménye konzisztens, a vizsgált kohaniták több mint 80%-ában megtalálható a közös markersor.

Az az eredmény, hogy a vizsgált nem-kohanitáknak csak kevesebb mint egyharmada hordozza ezeket a markereket, a genetikusok számára nem meglepő. A zsidóság genetikailag nem meghatározott. Különböző Y kromoszómák léphetnek be a zsidó génállományba például betérés útján vagy egy nem-zsidó apán keresztül. A zsidóságot az anyától örököljük. Az apa azt határozza meg, hogy ki melyik törzshöz tartozik.

Csodálatra méltó statiszták

A kohaniták közti hasonlóság gyakoriságán alapuló számítások a populációgenetikában feljegyzett legnagyobb „apasági bizonyosságát” eredményezik – íme, a házastársi hűség tudományos bizonyítéka.

Dr. David Gildsteun az Oxfordról azt mondja: „A kohaniták több mint 90%-a hordoz azonos markereket még ilyen hosszú idő után is. Ez a feleségek hűségének a bizonyítéka. Ugyanis a legkisebb mértékű hűtlenség is drasztikusan csökkentette volna az eredményt.” (Science News, 1998. október 3.)

Napjaink sokféle zsidó kolóniáinak széleskörű tanulmányozása figyelemre méltó genetikai összetartozást tárt fel. Az iraki, iráni, jemeni, észak-afrikai zsidók és az európai askenázik is más sémi népek rokonai, és közel-keleti eredetűek.

Ez a kutatás tehát egyértelműen cáfolta a rágalmat, mely szerint az askenázi zsidóságnak nincs köze az ősi héberekhez, hanem a kazár törzsek leszármazottai (a török-ázsiai birodalom, amely állítólag zsidó hitre tért a X. század körül). A kutatók összehasonlították az askenázi zsidók markereit ezeknek a török származású embereknek a markereivel is, de nem találtak hasonlóságot.

Egyéb meglepő felfedezések

A második cikkükben (Nature, 1998. július 9.) a kutatók megemlítettek egy váratlan felfedezést. A magukat levitaként meghatározó zsidóknak nem volt közös markersoruk, mint a kohanitáknak, hanem három csoportot alkottak, amelyek egyike a CMH volt. A hagyomány szerint a levitáknak is közös ősapára mutató genetikai markerekkel kellene rendelkezniük. A kutatók most a leviták genomára koncentrálnak, hogy többet tudjanak meg az ő diaszpórabeli történetükről.

A CMH-t az ősi héberek genetikai lenyomataként használva a kutatók zsidó génekre vadásznak a világban.

Ez a Tíz Elveszett Törzs kutatásává is átalakulhat.

A kohaniták genetikai markereit használják mérceként a genetikai régészek, amikor a DNS-t kutatva feltérképezik a zsidóság történelmi kapcsolatait.

A kutatók irányelvei szerint ez nem az egyes egyének tesztje, hanem a legtágabb értelemben vett család vizsgálata. Ha valaki rendelkezik a CMH markersorral, az nem bizonyítja kohanita származását, mert az anyai oldal is fontos a kohanita státusz meghatározásában. Jelenleg a zsidó törvényekben nincs változás a kutatás hatására. Senki sem lesz sem hitelesebb, sem kevésbé hiteles az Y kromoszómán lévő genetikai markerei miatt.

A kutatás egyértelmű genetikai kapcsolatot fedezett fel a kohaniták között, és bizonyította, hogy közös őstől származnak. A kutatás eredményei alátámasztják a Tóra állítását, hogy Áron vérvonala megmarad végig a történelem során.

„…hogy legyen nekik a papság örök törvényül; és töltsd meg Áron kezét és fiai kezét.”

(2Mózes 29:9.)

„…hogy papjaimmá legyenek és legyen, hogy az ő fölkenetésük maradjon nekik örökös papság, nemzedékeiden át.” (2Mózes 40:15.)

„És legyen neki és magzatának utána az örökös papság szövetsége, azért, mert buzgólkodott Istenéért, és engesztelést szerzett Izrael fiainak.” (4Mózes 25:13.)

Az, hogy a Tóra hagyományát ez a kutatás is megerősítette, sokaknak szolgálhat inspirációul, hogy az Örökkévaló mindig megtartja az ígéreteit. Lássuk hát minél előbb a kohanitákat újra a Templom szolgálatában, a levitákat a Templom előtt és az izraelitákat a helyükön.

Ha Ön kohanita vagy levita, és szívesen részt venne további kutatásainkban és/vagy több információt szeretne kapni, kérjük, lépjen kapcsolatba velünk:

Center For Cohanim,
3 Rehov HaMekubalim,
Old City, Jerusalem, Israel

Telefon/ fax: (02) 628-9243

Email: ymkleiman@hotmail.com

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk Edward Simon professzornak, a Purdue University mikrobiológusának, az Association of Orthodox Jewish Scientists igazgatósági tagjának és lektorának szakértői közreműködéséért.

Fordítás • Lengyel Enikő