Arcképcsarnok

A koporsót kísérő tűzoszlop – Rámák élete, II. rész

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: Breslev.co.il
Megjelent: Forrás – 2011. november

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: Breslev.co.il
Megjelent: Forrás – 2011. november

Az októberi számban megismerkedhettünk Cordovero rabbi leghíresebb művével, a Gránátalmák ligetével. Másik híres munkája az Or Jákár – magyarul a Kecses fény címet viseli –, mely a Zohár (Ragyogás, a kabbala egyik alapkönyve) tizenhat kötetes kommentárja. Rámák gyakorlatilag az egész életét ezen monumentális munka megalkotásának szentelte. A múlt században nyert a könyv újabb felfedezést, az 1960-as évektől kezdődően került ismételten kiadásra a mű. Röviden szólni kell egy harmadik könyvről is, mely szintén hozzájárult ahhoz, hogy Rámák neve a legnagyobbak között kerül említésre. Ennek a címe Tomer Dvorá, azaz Debóra pálmafája. Ebben az alkotásában a szerző a szfirák (azaz az isteni tulajdonságok) jellegzetességeit tárja az olvasói elé, illetve ismerteti meg velük azok jellemzőit. Rámák műveinek egy része mind a mai napig csak kéziratok formájában lelhetők fel, illetve a kiadott könyvekben számos utalást, illetve hivatkozást találunk olyan megállapításokra, amelyek nincsenek benne a kiadott munkáiban. Ez arra engedte következtetni az életművét feldolgozó rabbikat, hogy szinte biztosan állíthatjuk: több munkája a feledés homályába veszett, illetve megsemmisült.

Rámákot túlélte a felesége, de az asszony neve máig ismeretlen. Annyi bizonyos csak a személyével kapcsolatban, hogy Alkabec rabbinak volt a testvére. Ő adott életet Rámák fiának, aki a Gedáljá nevet viselte. Gedáljá a 16. század második felében nőtt fel, és 1625-ben adta vissza a lelkét a Teremtőjének. Gedáljá annyiban érdekes Rámák életműve szempontjából, hogy ő működött közre apja könyveinek velencei kiadásában. Gedáljá az 1580-as években a velencei gettóban élt, és az ő erőfeszítéseinek, közbenjárásának eredményeképpen kerültek Rámák művei kiadásra. Miután néhány év otttartózkodást követően Gedáljá ben Móse elhagyta Velencét, Jeruzsálemben telepedett le: itt töltötte felnőttkorának legnagyobb részét: végső nyugalomra is a Szent Városban helyezték.

A hagyomány úgy tartja, hogy Jichák Luria Askenázi (a Szent Ári) 1570-ben éppen azon a napon érkezett Cfátra, amikor Cordovero rabbinak volt a levájája (temetése). Elkísérte Cordovero rabbit az utolsó útjára, és csakhamar világossá vált számára, hogy ő az egyetlen, aki látja azt a tűzoszlopot, amely a koporsót kíséri. A ragyogás könyve, a Zohár leírja, hogy a tűzoszlop látványa annak a jele, hogy az illető lesz szellemi értelemben az eltávozott személy örököse, ő fogja átvenni a szellemi vezető szerepét attól, akinek a temetésén látja a tűzoszlopot. Noha a Szent Ári csak két évvel élte túl Rámákot, új elméleteivel, filozófiai megközelítésével mégis forradalmasította a kabbala egész rendszerét.

Árit ismerjük a kabbala egyik legnagyobb alakjaként. Amikor a misztikus tan nagyjairól beszélünk, meg kell említeni Cor­do­verot is: az ő neve is hasonlóan fényesen ragyog a kabbala egén. Rámák és Ári két külön utat képviselt, de a luriánus kab­bala a cordoveriánus tanokból táplálkozott, azokból nőtt ki, azokat fejlesztette tovább. A kettő együtt adja a Zohár értelmezésének komplett rendszerét. Rámák rendszerezte először a kabbalát. A későbbi kabbalisták egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy noha Ári új alapokra helyezte a kabbala tudományát, tanításai harmonizálnak Rámák munkásságával.

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás