Zsidó mesék

A koronázás

Ros hásáná, az uralkodóvá tétel napja.korona

A teremtés hatodik napjának délutánja volt. Szinte minden megteremtetett már. Patakok csörgedeztek a szépséges erdők mélyén, morajlott a tenger, könnyű szellő frissítette a virágokat és a dús füvet a réteken. A földet kisebb-nagyobb állatok népesítették be, vízen és szárazföldön egyaránt mókusok szökdécseltek az ágak között, oroszlán ordított a szavannán, réti sas szelte az eget.

De ezek közül az állatok közül egy sem volt képes arra, hogy felismerje a teremtőjét. Az Örökkévaló megteremtette hát az embert, aki beszélni, gondolkodni tud, és csodálatos cselekedetekre lesz képes.

Amikor Ádám kinyitotta a szemét, és meglátta a csodálatos világot, amely körülvette, azonnal felismerte  Isten nagyságát, és első szavai ezek voltak: Az Örökkévaló uralkodik örökkön örökké!

– Most az egész világ tudni fogja, hogy én vagyok a világ teremtője, a világ királya! – gondolta Isten. Ez volt az első ros hásáná, a világ teremtésének vége, az ember teremtésének napja. Ádám első mondatával megkoronázta az Örökkévalót. Hiszen alattvaló nélkül nincs király! Ha nincs, aki felismerje az Örökkévaló nagyságát, akkor a nagyság magának való.

Lássuk csak, mit csinál egy földi király a koronázása napján? Természetesen nagy ünnepséget. Az alattvalók felvonulnak, és – Éljen soká a király! – kiáltják bármerre is jár, megfújják a harsonákat. A király pedig megtelve alattvalói iránti szeretettel ajándékokat, kegyet osztogat, a bűnösöket pedig királyi kegyelemben részesíti, hogy ismét szabadon élhessék életüket.

Az Örökkévaló is hasonlóan tesz a megkoronázásának napján. Mi összegyűlünk a zsinagógákban, ahol imáinkkal fejezzük ki elismerésünket a világ teremtőjének, és sófárral köszöntjük. Ő a világ királya, mi pedig az ő népe. Ünnepeljük is a királyunkat, és kívánjuk, hogy kegyelmében tartson bennünket, szeretettel gondoskodjon rólunk, jó évet adjon nekünk az elkövetkező esztendőre. Ez ros hásáná üzenete.


Sokan hiszik azt, hogy az önvizsgálat, a bocsánatkérés, a bűnvallomás az őszi nagyünnepek lényege. Míg ez igaz a ros hásáná és jom kipur közötti tíz napra, a megtérés napjaira és természetesen magára jom kipurra is, de ros hásánára nem. Az az ember teremtésének napja, az Örökkévaló megkoronázása. Hogy miért kell meg koronázni az Örökkévalót minden évben? Mert azzal, hogy emlékeztetjük magunkat az Ő nagyságára, a magunk helyét és feladatát is megerősítjük. Ha Ő a teremtő, a mi feladatunk az Ő utasításai, iránymutatása szerint használni a tőle kapott javakat: tehetségünket, életünket, pénzünket és a földet magát! Isten megkoronázása valójában a mi érdekünk, így emlékeztetjük és kérjük, hogy gondoskodjon rólunk, támogasson bennünket az elkövetkező évben is, azaz legyen a mi ki királyunk!koronazas

Panyiné dr. Ábrahám Zita

Trendeli Alapítvány- a zsidó bölcsőde

www.trendeli.hu