Zsidó mesék

A magas chanukagyertyák

Mese egy különös chanukai megmenekülésről

Naftali nagyon jókedvű ember volt. Hangoztatta is életfilozófiáját, miszerint örömmel kell szolgálni az Örökkévalót. Ez igaz volt rá egész évben, mégis mindenki felfigyelt rá, hogy chanukakor különösen boldog szokott lenni. Addig táncolt mindig a zsinagógában, míg végül mindenki csatlakozott hozzá, és az egész közösség eggyé  vált a boldog ünneplésben. Egy chanukaestén elmesélte a történetét.

Sok évvel ezelőtt chanuka előtt nem sokkal elmentem meglátogatni a rebbémet, Reb Shalom Dov Bert, és indulásomkor kértem, hogy áldja meg a hazautazásomat. Annak idején elég veszélyes volt az utazás, az időjárási nehézségeken kívül vadállatoktól és útonállóktól is tartani kellett. A rebbe megáldott, és azt mondta: Figyelj, Naftali! Szeretném, ha a hazautazásod előtt hosszú chanukagyertyákat vennél, legalább egy méter magasakat, és az Örökkévaló meg fog védeni az úton.

Másnap egész nap a várost jártam, hogy indulás előtt beszerezzem a rabbi tanácsa szerinti magas chanukagyertyákat. Nem volt egyszerű! Kis késéssel végül útnak indultam, és bizony hamarosan megértettem, miért volt szükségem a magas gyertyákra.

Chanuka előtt egy-két nappal már otthon szerettem volna lenni, de később is indultam, meg hatalmas hóvihar tört ki, amely lehetetlenné tette a haladást. Már biztos voltam benne, hogy az első estét az úton fogom tölteni, amikor hirtelen rablók támadtak meg. Kiszállítottak a kocsiból. Menj, és mondd el az utolsó imádat! – förmedtek rám. Könyörögtem az életemért: vigyétek mindenemet, csak az életemet kíméljétek! De nem hatódtak meg. Az egyetlen kegy annyi volt a részükről, hogy engedték elmondanom az utolsó imámat, és meggyújthattam életemben utoljára a chanukagyertyáimat. Felmásztam hát a kocsi tetejére, és meggyújtottam a fényeket. Könnyekkel a szememben imádkoztam, énekeltem az áldásokat, és néztem a gyertyák fényét. A rablók nem nagyon figyeltek rám, túlzottan el voltak foglalva a dolgaim átpakolásával és elosztásával. Ekkor történt a csoda!

Nem sokkal messzebb egy kisvároska tűzfigyelőtornyában távcsővel figyelték a környéket. Különösen tüzet keresett az őr, mert ha valahol fellobbannak a lángok, könnyen az egész város leéghetett volna. Felfigyeltek az én gyertyáim fényére. Nem tudták, honnan jön, de tűznek látták. Hamarosan már hallani lehetett a kocsik, lovak zaját, amint sebesen közeledtek felénk. A rablók megijedtek, azt gondolták, a rendőrök jönnek értük. Mindent hátrahagyva, fejvesztve menekültek az erdőbe. Hátrahagytak engem a gyertyáimmal, lovaimmal, kocsimmal és mindenemmel, ami a kocsin volt. Így mentettek meg a hosszú chanukagyertyák. És minden chanukakor megemlékezem a csodáról, amelyet az Örökkévaló velem tett azon az éjszakán, és hálát adok az életemért.

Forrás • Uncle Yossi`sBig Book of Stories, Jewish Learning Group, 2014–2016

Trendeli Alapítvány – Zsidó bölcsőde Újlipótvárosban

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás