Figyeljétek meg, hogyan változik meg az alany a vers közepén: Mikor háborúba mész, és az Örökkévaló kezedbe adja… Ki megy háborúba? Te. De ki adja neked a győzelmet? Az Örökkévaló.Bölcseink úgy tanítják, hogy az ember legfontosabb háborúját saját ösztönei és vágyai ellen kell küzdenie. Pontosabban az ember két belső erővel bír, a jó és a rossz ösztönnel. A feladata pedig az, hogy legyőzze rossz ösztönét és kövesse a jót, hogy ezáltal tökéletesebb, és Istenhez közelebb álló személy lehessen.

A K’száv Szofer, Rabbi Abraham Szofer (az 1800-as években élt pozsonyi rabbi) a fenti idézetet erre a legfontosabb háborúra vonatkoztatja, és ezzel magyarázza Hilél rejtélyes mondását az Atyák Fejezeteiben (1:14): „Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van értem? És ha én vagyok magamért, akkor mi vagyok én? És ha nem most, mikor?”

A Talmud Szuká traktátusában (52b) Rés Lákis azt mondja, hogy az ember rossz ösztöne minden nap megpróbálja legyőzni őt, és ha az Örökkévaló nem segítene minden embert, lehetetlen volna visszaverni ezeket a támadásokat. Ha ez így van – mondja a K’száv Szofer –, sokan úgy gondolkodnának: jobb nem is harcolni vagy egyáltalán bármi erőfeszítést tenni, hogy az ösztönöket az uralmuk alá hajtsák. Ehelyett bízni kell abban, hogy Isten megsegít és megvívja a nevükben ezt a nagy háborút.

Az igazság azonban épp az ellenkezője. Aki ezt hiszi – mondja a K’száv Szofer –, soha nem fogja uralni a vágyait. Szükséges, hogy az ember folyamatosan küzdjön a vágyaival, képességeinek teljes birtokában – akkor az Ég is megsegíti. „Aki jön, hogy megtisztítsa magát, azt [az Ég] megsegíti” – mondják bölcseink (Sábát 104a). Az embernek kell elindulnia a megtisztulás útján.

Ez az, amit a K’száv Szofer szerint Hilél mondott: „Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van értem?” Ha az ember önmaga nem tesz semmit, és nem harcol az ösztönei ellen, akkor ki fog neki segíteni? „És ha én vagyok magamért, akkor mi vagyok én?”” De, még ha megtesszük is ezt az erőfeszítést, valójában mi ez? Önmagában ez nem elegendő. Senki sem tudja uralni az ösztöneit további segítség nélkül. „És ha nem most, mikor?”

Senki se gondolja, hogy félre tudja tenni ezt a harcot addig, amíg idős nem lesz és sok fizikai élvezetre vonatkozó vágyát el nem veszíti, s majd csak akkor tér vissza az Örökkévalóhoz, aki majd kegyelemmel visszafogadja őt. Bölcseink már megmondták: boldog az, aki féli az Örökkévalót, míg fizikai erejének birtokában van, mert akkor még teljesen vissza tud térni Istenhez, és fel tud hagyni rossz viselkedésével.

A fenti idézet a hetiszakaszunk­ból könnyen alkalmazható erre a háborúra: „Mikor háborúba mész ellenséged ellen” – ez a rossz ösztön, és csak abban az esetben, ha harcolni kezdesz ellene, akkor „az Örökkévaló a te Istened a kezedbe adja őt”, mert „”ki jön, hogy megtisztítsa magát, azt [az Ég] megsegíti”. Ez könnyen érthető – zárja beszédét a K’száv Szofer.