Milyen hagyományt örökítsünk meg gyermekeink nevében?
A Tóra első könyve az ősapákról szól, az emberiség teremtésétől Ábrahámon keresztül Jákob népes családjának történetéig. Az egész könyv egy családtörténet, családfák szövevényes ágas-bogas leírása. Benne rengeteg név, névadás, névmagyarázat, névváltoztatás. Ábrahám, Sára és Jákob nevét maga az Örökkévaló változtatta meg, és ezzel felhívja figyelmünket a névválasztás jelentőségére.
Az askenáz hagyomány szerint a gyermek a nevét gyakran a szülők már elhunyt ősei után kapja. A Tóra első könyvében ez a gyakorlat nem tapasztalható, hiszen többen születtek minden generációban, mint ahány ős volt, és az ősök jóval hosszabban éltek. Viszont rengeteg nevet hagytak ránk az ősapák, amelyek között mi ma válogathatunk. Természetesen ahhoz, hogy felmenőink zsidó neveit választhassuk, meg kell ismernünk zsidó őseink neveit. Manapság szerte a világon divatossá vált a családfakutatás. (Megjegyzem: a zsidók között ez sohasem ment ki a divatból!) Nem mindig egyszerű persze a zsidó nevek kiderítése, főleg vidéken, a zsidó anyakönyvek megsemmisülése a háború alatt, a régi jiddis névváltozatok, a családi hagyományok, történetek láncolatának megszakadása mind nehezítik a feladatot. Ám zsidó szempontból sajnos az időben mégoly messze nyúló családfa is hiányos, ha a zsidó nevek (vagyis a zsidó névadási szokásoknak megfelelően fiúk esetében a körülmetéléskor kapott, lányok esetében a Tóra előtt adott nevek) hiányoznak belőle.
Ahhoz, hogy nevet adjunk gyermekeinknek, érdemes néhány dolgot tisztáznunk:
– Először is érdemes tisztában lennünk a nevek fontosságával. A zsidó hagyomány szerint Egyiptomban őseink teljesen lesüllyedtek spirituálisan. Hogy mégis egységes nép maradtak, és érdemesültek a megváltásra, az néhány dolognak volt köszönhető, melyek közül az egyik, hogy megőrizték zsidó neveiket (és ezzel az ősapákhoz való egyenes kötődést). Minden zsidó névnek külön jelentése, története van, a héber betűk mindegyike sajátos energiákat hordoz, így a nevek ezek egyedi kombinációja. A zsidó nevek jelképei annak a láncolatnak, amely Ábrahám óta folyamatos, és mi is a láncszemei vagyunk.
– Feltétlenül a zsidó hagyományoknak megfelelően kell nevet adnunk. Nem elég, sőt nem is szükséges, hogy a polgári névadás szerint legyen „zsidó” nevünk. A zsidó nevet a zsinagógában adjuk, megfelelő módon. Ezt megtehetjük felnőtt korban is, ha a szüleink elmulasztották, vagy nagyobb gyermekeinknek is adhatunk zsidó nevet. Jobb későn, mint soha!
– Érdemes a nevet gondosan kiválasztani. Ennek forrása lehet meghalt rokon, vagy ha ilyet nem tudunk, születéskor, névadáskor aktuális hetiszakasz, hozzánk valamiért közel álló, példaértékű bibliai alak. A névvel, mint már fent írtuk, emlékét vihetjük tovább valakinek. Ha nincs ilyen rokonunk, talán ismertünk valakit, akinek nevét nem viszi tovább a családja, talán egy holokauszt-túlélőé vagy -áldozaté! Ilyenkor nem elég ilyen nevet adnunk, de amikor már elég nagy a gyermekünk, neki tudnia is érdemes miért viszi ezt a nevet, kinek a nevét viseli, hiszen az emlékezés így megy tovább egy generációt! Egy áldozat nevét adva a gyermeknek ne féljünk attól, hogy predesztináljuk őt az áldozat szerepre. Ellenkezőleg, ezzel egyfajta életet adunk az elhunytnak. Hiszen ha valakinek él az emléke, akkor ezzel tovább él népe körében.
Trendeli Alapítvány – a zsidó bölcsőde
Panyiné dr. Ábrahám Zita