Bámidbár

A példakép fontossága

Jövőnk a gyerekeink – és a tanulás.

Szerző: Szántó-Várnagy Ádám
Megjelent: Forrás – 2012. június

Szerző: Szántó-Várnagy Ádám
Megjelent: Forrás – 2012. június


Veéle toldot Áháron uMose”, azaz ezek Á­ron és Mózes nemzetségei – így olvassuk ebben a hetiszakaszban, ezzel kezdődik Áron leszármazottainak felsorolása. Aki tud a Tóra nyelvén, az tudja, hogy az „éle toldot”, a leszármazottak felsorolása nagy megtiszteltetést szokott jelenteni. Azzal, hogy az Örökkévaló Tórájában külön helyet szentel egy ember látszólag személyes, családi ügyeinek, azzal nagy kitüntetésben részesíti.

Esetünkben gyakorlati vonatkozása is van ennek a mondatnak. A Tóra ugyanis egyfajta útmutatóul is szolgál a problémáink megoldására. Most, hogy Áron leszármazottairól, gyerekeiről olvasunk, használjuk ezt a lehetőséget arra, hogy a hosszú távú jövőképünket megtervezhessük. Ez ugyanis a leszármazottainkban, gyerekeinkben van. Ha ők folytatják azt, amit mi megkezdtünk, akkor ezzel maradandóvá tehetik szellemi örökségünket.

Van a mondatnak egy feltűnő furcsasága. Miután megtudjuk, hogy Áron és Mózes nemzetségeiről fogunk olvasni, Áron gyerekeiről és azoknak családjairól olvashatunk, Mózeséről egyáltalán nem. Rási ezt úgy magyarázza, hogy Áron gyerekei bizonyos értelemben Mózes gyerekei is, mivel Mózes volt a tanítójuk, rabbijuk, tőle tanulhattak Tórát. (Átvitt értelemben: nem Mózes öt könyvét, hanem „tanítást”, életbölcsességet, szemléletmódot.)

Ebből számunkra az a fontos tanulság, ahogyan Áron súlyt fektetett arra, hogy a gyerekek megfelelő oktatást kaphassanak, egy alkalmas példakép formájában. Noha erre ő maga is megfelelő lett volna, hiszen a Pirké Ávotban pont azt tanuljuk: „Legyél Áron tanítványai közül való”, mégis, Áron jól tudta, hogy minden ember más és más képességekkel lett megáldva, így ha van rá lehetőség, hogy Mózestől is tanuljanak, és tőle is, akkor ezzel a lehetőséggel élni kell.

„nincs
zsidó jövő példaképek nélkül”

Hogyan tudjuk ezt az üzenetet az itt-és-most nyelvére lefordítani, alkalmazni a 2012-ben élő magyarországi zsidóságra? Egy mondatban megfogalmazva: nincs zsidó jövő példaképek nélkül. Ha a jövőt akarjuk biztosítani, a példaképeken kell dolgoznunk.

A következő nemzedék példaképei pedig ebből a nemzedékből kerülnek ki. Mire egy mai fiatal odáig eljut, hogy gyereke lesz, ott kell, hogy tartson, hogy egyértelmű üzenetet tudjon mutatni neki. Mint a híres történetben, amikor egy fiatalember megkérdezte a Chofec Chájimtól, hogy mikor kell elkezdeni tanulnia a gyereknevelésről? Mire a rabbi visszakérdez: „miért, hol tartotok, van már gyerek?” Érkezik a válasz: „Igen, a feleségem várandós.” Mire a rabbi: „akkor már késő”.

A példakép tehát attól példakép, hogy az üzenete egyértelmű és vállalható. Ebből a szempontból fontos a tanulás, és ez szokott komoly problémákat okozni még az olyan családoknál is, akik vallásosak ugyan, de nem tanulnak. Talán mindannyian ismerünk olyan idősebb, vallásos bácsit a zsinagógából, aki mindig eljár imádkozni, de a gyerekeit csak az ő elmondásából ismerjük. Anélkül hogy elítélnénk az ilyen embert, tanuljunk a jelenségből, és döntsük el, hogy mi hogyan nem fogunk az ő helyébe kerülni néhány évtized múlva. Egy probléma lehet, hogy amikor a gyerek alapvető kérdéseket tesz fel a szülőnek, mint például: „Apu, miért jársz imádkozni?”, akkor a szülő nem tud vállalható és érthető választ adni, talán mert ő maga sem érti az ima lényegét teljességében és szépségében.

Ezt szemlélteti az a történet is, amit egy vallástalan, de erős identitástudatú zsidó, Alan Dershowitz professzor mesél el Rabbi Meir Kahanéval való találkozásáról. A professzor a vegyes házasságok pszichológiáját kutatja. A rabbi megkérdezi:

– Mit szólnál ahhoz, ha a gyereked egy nem zsidó nőt venne el?
– Nagyon rosszul érintene.
– És miért? Csak nem a háláchá, a zsidó vallásjog alapján hoztad meg ezt a döntésedet?
– Nem, egyáltalán nem.
– Akkor – mondta a rabbi, erős szavakkal, ujjával a professzor felé mutatva – te egy rasszista vagy! Annyi rendes, jó embert ismerünk a nem zsidók között is! Mi másért zárnád őket ki a fiad választási lehetőségei közül?

És valóban, ha a szülő a gyerekébe a zsidó élet szépségét és fontosságát mint egyértelmű üzenetet mutatja be, abból tényleg következik, zsidók és nem zsidók számára egyaránt, hogy az ilyen gyerek tényleg csak zsidó nővel házasodhat, mivel csak ő tudja biztosítani számára a vallásos zsidó otthont. Máskülönben ha csak annyi információt kap a gyerek, hogy csak zsidóval házasodhat, ez az üzenet csak összezavarja. Gyermekeink példaképének kialakítása az értékek és az értelmük pontos és egyértelmű megválaszolásával kezdődik.

Rabbi Dovid Zauderer (Aish.com) alapján


vissza