Filozófia

A zsidó gondolkodásmód

Nemcsak intellektus – motiváció, élmény és hit kell a tanuláshoz.

Szerző: Rabbi Yitzchok Kirzner
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Németh Zoltán
Megjelent: Forrás – 2012. november-december

Szerző: Rabbi Yitzchok Kirzner
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Németh Zoltán
Megjelent: Forrás – 2012. november-december

Mindannyian szeretünk úgy tekinteni önmagunkra, mint az igazság objektív, tárgyilagos keresőjére. Hiszünk abban a képességünkben, amellyel objektív megismerésre tehetünk szert. Valójában azonban a szellemi tevékenységeinket – különösen az élet értelmének és céljának a keresését – elkerülhetetlenül átszínezik a vágyaink. A szubjektivitásunk elől nem menekülhetünk.

Azok a témák, amelyek felé a mentális energiáinkat fordítjuk, a már meglévő irányultságaink és vágyaink függvényei. Egy könyvesboltban az egyik embert vajon miért a kínai szakácskönyvek vonzzák, míg egy másik a görög filozófia művei között böngészik? Csak az adott területtel való előzetes ismereteink és kapcsolatunk magyarázhatják választásunkat.

Hogyha a szubjektivitás ilyen nagy szerepet játszik annak az információnak a kiválasztásában, amelyből a tudásunkat merítjük, akkor szükségképpen át is színezi ezen erőfeszítéseink eredményét. Különböző alapanyagokból eltérő eredmények születnek.

„A vágyaink
és a szán- dékaink nemcsak azt határozzák meg, hogy milyen infor-mációhoz jutunk hozzá, hanem azt is, hogyan fog hatni ránk
ez az infor- máció.”

A vágyaink és a szándékaink nemcsak azt határozzák meg, hogy milyen információhoz jutunk hozzá, hanem azt is, hogyan fog hatni ránk ez az információ. Természetesen úgy is elsajátíthatunk tényszerű ismereteket, hogy nem érzünk semmiféle vonzódást vagy érdeklődést velük kapcsolatban, ám az így szerzett információ, nem fogja megváltoztatni az önmagunkról és a világról alkotott képünket. Ahogy bölcseink mondják: „A Tórának csak azon részeiből tanul az ember, amelyhez a szíve vonzódik.” (Ávodá Zárá 19a.)

A hangsúly itt a „tanulás” szón van. Érdeklődés nélkül nincs tanulás. Egy sikeres tanítónak kiváló ösztönzőnek kell lennie, motiváció nélkül ugyanis lehetetlen tanítani. Mielőtt elkezdünk Tórát tanulni, mindennap elmondunk egy áldást, amelybe betoldunk egy rövid imát, kérve az Örökkévalót, hogy „édesítse meg a Tóra szavait a szánkban”. (Beráchot 12b.) Egyetlen másik micvát sem előz meg hasonló kérés. Mielőtt feltesszük a tefilint, nem kérjük Istent, hogy tegye élvezetessé számunkra ezt a micvát. A Tóratanulás azonban más. Élvezet nélkül nem tudjuk magunkévá tenni a Tóra tanításait.

A személyes érdeklődés és az ismereteink megszerzése közötti kapcsolat felismerése nyugtalanító következtetésekhez vezet. A motivációink és a vágyaink nemcsak a tudás magunkévá tételéért felelősek, hanem az ismeret átszíneződéséért is. Hogyha csak azok az információk felé fordítjuk a figyelmünket, amelyek érdekelnek bennünket, akkor minden intellektuális vizsgálódásunkba szükségképpen nagy mennyiségű szubjektív összetevő kerül. Azok az információk, amelyek előnyösnek tűnnek a számunkra, túlzott jelentőségre tesznek szert, míg azok, amelyeket valamilyen szempontból fenyegetőnek észlelünk, kiszűrődnek.

A Tóra hangsúlyozza ezt a gondolatot a Smában, a judaizmus hitvallásában. A harmadik részben az Örökkévaló a következőre szólít fel bennünket: „ne menjetek tévútra, a szíveteket követve”. (4Mózes 15:39.) A Talmud szerint ez a vers a hamis ideológiákra és az Istennel kapcsolatos eltorzított hitekre vonatkozik. (Beráchot 12b.)

Rabbi Elchonon Wasserman, az európai zsidóság holokausztot megelőző generációjának egyik kiemelkedő vezetője tette fel a következő kérdést: amikor a Tóra a hamis ideológiákra és filozófiákra figyelmeztet, miért a szívről és nem az intellektusról beszél? A kérdést így válaszolja meg: a hamis eszmék nem annyira a hibás gondolkodásból, hanem az eltévedt szívből fakadnak. A szív a vágyaink és a szándékaink lakhelye, és ezekből a vágyakból származnak eltorzított gondolataink.

A szubjektivitás azonban csökkenthető. Amennyire képesek vagyunk hatalmat gyakorolni a vágyaink felett, olyan mértékben csökkenthetjük elfogultságunk mértékét. Ezért mondják bölcseink, hogy a tóratanulásban való előmenetel feltétele a személyiség megtisztítása.

Mégis, függetlenül attól, hogy mennyire csökkentjük vágyaink befolyását, a szenvedés érzékeléséből fakadó kihívás újabb korlátokkal szembesít minket. A kérdéseinkre adandó végső válaszok Isten útjainak és a világ irányításának ismeretétől függnek. Behatárolt teremtményekként azonban nem ismerhetjük meg a határtalan Isten útjait. A mi elménk nem értheti meg Őt. Ahogy Maimonidesz írja: „Az Ő bölcsessége nem hasonlítható a legbölcsebb emberekéhez sem, és a különbség Ő és a teremtményei között nem pusztán mennyiségi, hanem abszolút.” (A tévelygők útmutatója 35. fejezet.)

Az intellektuális megértés ezen határait felismerve mit tehetünk? Talán tárjuk szét a kezünket? Egy ilyen reakció mélységesen lehangoló volna. És távol állna a zsidó gondolkodásmódtól.

A zsidó vallás folyamatos, elkötelezett intellektuális energiát követel meg az embertől. Természetesen nemcsak gondolkodó lények vagyunk, de zsidóként és emberként az intellektus meghatározó része a mivoltunknak. Istennel való bármilyen kapcsolatunk, amelyben nem mélyül el az intellektusunk, nem teszi lehetővé, hogy elérjünk a létezésünk legmélyebb szintjeire. Törekednünk kell kitágítani a szellemi érdeklődésünket, amennyire csak lehetséges, szem előtt tartva a belsőnkből fakadó korlátainkat. Nem tagadhatjuk a szellemi képességünk fontosságát, de nem is hagyatkozhatunk rá teljesen.

A zsidó vallás nem tartja a gondolkodást a tudás vagy az igazság egyedüli forrásának. Nem is szűkíti le az igazságot csak azokra a kijelentésekre, amelyeket logikai úton lehet bizonyítani. A világról való tudásunk korlátozása arra, amit filozófiailag vagy tudományos módon be lehet bizonyítani, nagyon szűk területre kényszerít minket. Az ilyen gondolkodásmód egyenlővé teszi a meggyőző, ám limitált tudományos elképzeléseket a valóság teljességével, és ezáltal kizárja az elsajátítható ismeretek legitim köréből a morális kérdéseket, valamint Isten természetét és a Vele való kapcsolatunkat.

Isten az Ő teljességében felfoghatatlan, ám ez nem jelenti azt, hogy Isten nem létezik. Az Ő útjainak teljesége megismerhetetlen, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek útjai.

Az intellektuális törekvés döntő fontosságú, de egy másik tényezővel együtt válik teljessé: a hittel. A hit az, ami megmarad számunkra, amikor az intellektuális felfogóképesség határáig eljutottunk, de még mindig nem szereztük meg a kielégítő válaszokat. A hit az a bizonyosság, hogy van értelme Isten útjainak. Még akkor is, amikor nem férhetünk hozzá ezen utak megértéséhez.



vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás