Hatékonynak lenni a közösség érdekében.

Az ötödik század harmadik negyedében a zsidó gyülekezet hatalmas újjászervezésen esett át. Ennek az alapjait Nechemjá vetette meg, aki megszervezte a gyülekezet politikai alapjait, a közigazgatást.

Az újraszervezés Artaxerxész Longimanus (465–424) uralkodásának második felében ment végbe. Ez a kor Athén aranykora is egyben, mikor a város utcáin olyan emberek jártak, mint Periklész, Szókratész, Szophoklész, Aiszkhülosz, Pheidiász. Artaxerxésznek a görögöktől elszenvedett vereségek miatt, valamint az uralkodása elején Egyiptomban és Sziriában kitört zavargások következtében először a saját helyzetét kellett megerősítenie. A görögök a perzsa uralkodó malmára hajtották a vizet a peloponnészoszi háborúval, mellyel a perzsák hatalma megszilárdult. Aer-nahrában (Palesztina és Szíria) az egyiptomi forrongások és Megabizosz lázadása miatt Artaxerxésznek fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy ebben a tartományban rend legyen. Egyrészt a tartomány jelentősége miatt is, másrészt mivel az örökké nyugtalan Egyiptomba rajta keresztül vezettek az utak, s ha a Palesztinán átvezető hadiút utánpótlási támaszpontjai veszélybe kerülnek, a nyugtalanság erre a tartományra is átterjed. Ezenfelül a zsidók úgy érezték hogy védtelenül ki vannak mindig téve a perzsák önkényeskedéseinek. Mivel Artaxerxész rendet és békét akart Palesztinában, foglalkoznia kellett a zsidók ügyével is, ha már egyszer felhívták rá a figyelmet.

Ebben az időben élt Artaxerxész udvarában Nechemjá, aki magas rangra emelkedett, s mint a király pohárnokának bejárása volt hozzá. Bár tisztéből kifolyólag szinte bizonyosan eunuch volt, erélyes és alkalmas személynek bizonyult arra, hogy a zsidók ügyét szolgálja.

445 decemberében a testvére, Chánáni vezette jeruzsálemi küldöttség tájékoztatta az ottani szörnyű állapotokról, így elhatározta, hogy a királyhoz fordul, s engedélyt kér, hogy Jeruzsálembe utazhasson, és a városfalakat felépítse. A király engedélyezte a városfalak felépítését, valamint hogy az építéséhez szükséges faanyagot a királyi erdőből biztosítsák. Ezenfelül Nechemját nevezte ki Júda helytartójának, így az Szamariától független tartomány lett.

A közösség biztonsága érdekében a városfalak felépítése volt a legsürgősebb feladat. A munkát sietve kellett elkezdeni, nehogy túl sok idő maradjon már a kezdeti törekvések elgáncsolására. Megérkezése után három nappal titokban éjszaka vizsgálta meg a falakat, hogy az előtte álló feladat nagyságával számot vessen, s csak utána közölte tervét a zsidó vezetőkkel.

Megkezdték a munkát. A falakat szakaszokra osztották, s minden szakaszért külön csoport felelt. A munka olyan gyorsan ment, hogy 52 nap alatt már megtörtént az ideiglenes falak felhúzása, azonban a végleges befejezés még majdnem két és fél évig tartott.

Nechemjának hiába volt királyi felhatalmazása, hatalmas ellenségei támadtak, akik nem nézték jó szemmel Júda függetlenedését. Ezek közül a legkomolyabb Szanballat volt, Szamaria helytartója, valamint Tóbijá, Ammón tartomány helytartója. Mindketten igazhitű izraelitának tartották magukat, akiket a legtekintélyesebb jeruzsálemi családok is befogadtak. Éppen ezért felháborodtak azon, hogy ilyen, magukat igazhitűbbnek tartó zsidók, mint Nechemjá elfogadhatatlannak tartották az ő elpogányosodott vallásosságukat, és nem tekintették őket különbnek a pogányoknál.

További nehézséget okozott Gesem, aki Kédár törzsfőnöke volt Arábia északnyugati részén, valamint még belső összeesküvésektől és cselszövésektől is meg kellett magát védenie.

Nechemját körös-körül ellenségek vették körbe, azonban így sem hátrált meg. Bátorsága és leleményessége győzni tudott az akadályokon. Miután látta, hogy a lakosok száma kicsi, a nép egy részét Jeruzsálembe telepítette, majd ezt követően a városfalakat ünnepélyes szertartással felszentelték.

A falak felhúzását követően a legfontosabb feladatának a közigazgatás megszervezését tekintette. A súlyos adók és rossz termés miatt a tartomány válságos gazdasági helyzetbe került, s pénzsóvár emberek felhasználták az alkalmat, hogy a szegényeknek kölcsönt adjanak, s utána a zálogul lekötött földet elvegyék.

Nechemjá ezeken a visszaéléseken annyira felháborodott, hogy nemcsak büntette az ilyen visszaéléseket, de példával saját maga járt elöl: lemondott a helytartónak járó szokásos jövedelemről, nem vásárolt magántulajdont, s csak annyi dézsmát szedett, amennyi a háztartásának ellátásához szükséges volt.

Nechemjá megbízatása 12 évig tartott, majd visszatért a perzsa királyi udvarba, de csakhamar visszatért Jeruzsálembe. Második ott-tartózkodása alkalmával a helyzet még kritikusabb volt. A vallási életen mindinkább könnyíteni vágyók nagyobb befolyásra tettek szert. Ezek ellen Nechemjá határozott intézkedéseket vezetett be újfent. Megtudván hogy a leviták nem kapták meg járandóságukat – így kénytelenek voltak más pénzkereső tevékenység után nézni – gondoskodott a tized begyűjtéséről, valamint biztosította az oltár tüzelőfa-szükségletét. A szombaton űzött szabad kereskedést megszüntette, bezárta egész napra a városkapukat.

Bár Nechemjá erőfeszítései mögött nem volt erős rendszeresség, inkább ad hoc módon intézkedett, így is a legszigorúbb vallási tisztaság védnökének kell tartanunk, aki jó alapfeltételeket teremtett Ezrá reformjaihoz, amelyről a következő részben lesz szó.

A jeruzsálemi második szentély modellje