Aki minden napját megérdemelte…
Szerző: Rabbi Yisroel Ciner
Forrás: Torah.org
Fordította: Hidegh Györgyi
Megjelent: Forrás – 2011. november
Szerző: Rabbi Yisroel Ciner
Forrás: Torah.org
Fordította: Hidegh Györgyi
Megjelent: Forrás – 2011. november
Hetiszakasz: Chájé Szárá
Rögtön utána a Tóra arról beszél, hogy Ábrahám elküldi a szolgalóját, Eliézert, hogy szerezzen feleséget fiának, Jicháknak. Ábrahám ugyanis szeretett volna egy rendes asszonyt találni neki, akivel folytatni tudja a világ jobbá tételét, amit ő elkezdett.
Ezért megkérte Eliézert, hogy ne kánaánita lányt hozzon: „Hanem elmész az én házamba az én rokonaim közé, és onnan hozol feleséget.” (24:4)
A két rész között olvashatjuk, hogy: „Ábrahám pedig idős (volt), bá bájámim (jött a napokba), és a Teremtő megáldotta Ábrahámot bákol (mindennel).”
Ramban elmagyarázza, miért érezte Ábrahám annak szükségét, hogy megeskesse Eliézert. Látta magát évekre előre és aggódott, hogy el fogja hagyni ezt a világot, mielőtt a szolgálója visszatér. Ezért eskette meg őt, hogy tartsa magát a választásához, ami fia feleségének nemzetségét illeti.
Azonban a „bá bájámim” kifejezés, aminek a jelentése, hogy előrehaladott a napokban, a korban kicsit furcsának tűnik. A mondat elején már elmondta, hogy Ábrahám idős volt. Ugyancsak furcsa, hogy ezt a kifejezést csak Ábrahámnál találjuk. Ugyan Jichák történetében is említést tesz arra, hogy idős lett, de ezt a kifejezést, hogy „bá bájámim”, nem használja.
A Netivot Sálom magyarázata által megértjük, miért volt Ábrahám „bá bájámim”. Ő ugyanis hihetetlen elkötelezettséggel vállalta a cheszed tulajdonságát: minden napja büszkén sorakozott mögötte, ahogy elérte az öregkort.Miért a cheszed az, ami által minden nap megmérettetik minden más parancsolattal szemben? Azért, mert – ahogy a Netivot Sálom is elmondja – a Teremtő cheszedje volt az, ami a világ megteremtésére késztette. Neki nem volt szüksége semmire, de meg akarta osztani a jóságát másokkal. A világot is a „jes méájin” (semmiből valami) útján teremtette.Dávid király a Teremtőt a mi árnyékunknak nevezi (Zsoltárok 121:5). A Báál Sem Tov elmagyarázza, hogy egy ember cselekvéseit az árnyéka megfigyelésével követhetjük nyomon. Ugyanígy, az Örökkévaló tettei tükrözik a mi tetteinket. Ha mi egymással jól viselkedünk, akkor a Teremtő is eláraszt minket cheszeddel.
Megértve, hogy az egész világ a Teremtő cheszedjén alapszik, akkor lehet az adott nap a miénk, ha jót cselekszünk, és ezzel egyben arra is késztetjük a Teremtőt, hogy jót cselekedjen velünk is. Másképp, ha nincs semmilyen cheszed által kiváltott cheszed, akkor nem ér semmit a nap. Olyan ajándék, amiben nem volt részünk, nem áll majd mögöttünk öreg korunkra.
Ábrahám „bá bájámim” volt. Minden egyes napját megérdemelte és a „Teremtő megáldotta”ezért. Tudjuk, hogy ha keményen dolgozunk, akkor annak eredménye fontos helyet foglal el a szívünkben.
Például, amikor a feleségemmel Izraelbe költöztünk, a lakásban eleinte nem voltak se szekrények, se polcok, és a táskáinkban kellett tartanunk a dolgainkat. Amikor valami polcféleséget sikerült összeeszkábálnom, büszkén mutattam a feleségemnek. Még másnap reggel is örömmel siettem a konyhába, hogy megnézzem, áll-e, amit alkottam. Amatőr munka volt, de tudtuk használni, és ez hihetetlenül jó érzéssel, büszkeséggel töltött el.Mindent, amivel a Teremtő megáldotta Ábrahámot, annak tükrében tette, ami jót és szépet ő cselekedett a világgal.Az ő tettei voltak az ő cheszedje, az ő napjai.
Folytassuk hát mi is, Ábrahám leszármazottjai az ő útját!