Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: Breslev.co.il
Megjelent: Forrás – 2011. december

Az egyik korábbi számban Rámák életével foglalkozott az Arcképcsarnok. Jelen írás egy Rámákhoz több szálon kapcsolódó rabbi életútjába enged bepillantást: Slomó Alkabec rabbi Rámák egyik tanítványa volt, de ő volt az egyetlen a tanítványok közül, aki Rámák sógora is volt egyben: rabbi Móse Cordovero ugyanis Alkabec testvérét vezette a chüpe alá.

Alkabec kb. fél évezreddel ezelőtt született, valamikor 1500 körül, de születésének pontos dátuma a feledés homályába veszett. Szalonikiben született, ott is élt felnőtté válásáig. Az egyik legnagyobb szaloniki rabbi, Joszef Taitacak tanította. Alkabec egy gazdag helyi zsidó lányát vette feleségül, aki igencsak meglepődött, amikor újdonsült férje átnyújtotta neki az esküvői ajándékot. A kále, aki hagyományos ajándékra számított, férje nem sokkal korábban befejezett egyik könyvének, a Manot halévinek egy példányát kapta ajándékba. Apósa és sógora, Cordovero rabbi szerint „ez az ajándék sokkal értékesebb volt, mintha ékszereket és óriási pénzösszeget kapott volna ajándékba a kále”.

Szaloniki ebben az időben – egészen az első világháború végéig – Európa egyik legvirágzóbb zsidó közösségének adott otthont. A város, amíg a török szultán fennhatósága alatt állt, valóságos Paradicsom volt a zsidóknak. Az uralkodó nem hozott törvényt a zsidó vezetők véleményének megkérdezése nélkül. Ha az uralkodóval történő konzultációk során a kile vezetői azt mondták, hogy valamelyik bevezetni tervezett jogszabály a zsidóknak nem megfelelő, a szultán úgy rendelkezett, hogy a zsidó közösség szájíze szerint kell megváltoztatni a bevezetni tervezett jogszabályt. Nemcsak az uralkodó orvosai és tanácsadói közül voltak többen zsidók, hanem a gazdasági életben is előkelő helyet foglaltak el. Csak egy példa: az első világháború végéig a szaloniki nagykikötő sábeszkor zárva volt. Nem is lett volna értelme nyitva tartani, a nemzetközi kereskedelemben érdekeltek majdnem 100%-a nem dolgozott aznap…

Nem sokkal a hászene (esküvő) után Alkabec és felesége Izrael földjén telepedtek le. Útközben megálltak Edirne városában. Edirne az I. világháborúig a Drinápoly (ókori nevén Hadrianopolis) nevet viselte, ez a város Törökország nyugati szélén, a bolgár és görög határhoz közel található. A városban élő kabbalisták kérlelték a munkássága miatt addigra már óriási hírnévvel rendelkező Alkabec rabbit, hogy adjon nekik útmutatást, hogyan szolgálják az Örökkévalót, és hogyan emelkedjenek a kedusában, a szentségben. A rabbi úgy döntött, hogy eleget tesz a kérésüknek: hosszabb ideig a városban maradt, és az ő szellemi fejlődésük elősegítésére írta meg Edirnében több művét, melyek a mai napig munkásságának gerincét képezik (Bét Hásem, Ávotot áhává, Ájelet áhávim, illetve a Brit hálévi című művek).

Edirnéből folytatta az útját Erecbe, mert ahogy mondta: „Csak Izrael földjén lehet a Tóra titkainak mélyére eljutni.” Alkabec – a péntek este énekelt Lechá dodi későbbi szerzője – Cfáton telepedett le, ahol tanítványai közé tartozott a Sulchán Áruch későbbi szerzője, Joszef Káró. Alkabec mesélte el a következő történetet: egy alkalommal Alkabec Joszef Káróval tanult Tórát, és megjelent nekik a Mágid (tanító angyal). Rabbi Káró megkérte a Mágidot, hogy magyarázza el neki a Mózes 1. könyvében szereplő (1:16) „két világítótest” kabbalista értelmezését, mely kérésnek hosszas értekezés formájában eleget is tett.

Úgy tűnik, hogy Alkabec a Cfáttal szemben levő völgyben fekvő Meronban volt a jesíva vezetője; valamint Cfát rabbijaként is meg van említve.

Alkabec rabbi sírja Jeruzsálemben. Forrás: www.israelholyplaces.com