Vájislách

Amink van

Miért van az, hogy annyi lomot halmozunk fel a pincéinkben? Mi az, ami az embert arra készteti, hogy olyan sok értéktelen dolgot akarjon megőrizni? Az eheti szakaszban találunk erre egy választ.

Jákob éppen most fejezte be az Ézsau elleni csata előkészületeit. Kettéválasztotta a táborát, hogy legalább az egyik rész meg tudjon menekülni, illetve ajándékokat küldött Ézsaunak, hogy megbékítse. A két tábor átkel a vízen, és Jákob hirtelen kiszolgáltatottnak és egyedül találja magát az éjszaka közepén. Itt támadja meg Jákobot az angyal (1Mózes 32:9, 21–25). A kérdés az, hogy miért hagyta magát Jákob, veszélybe kerülni?

Rási (32:35) a Talmud (Chulin 91a) alapján a következő választ adja: Jákob átkelt a vízen a családjával, de eszébe jutott, hogy ottfelejtett bizonyos „kis edényeket”, amelyekért visszament. Nem akart senkit sem zavarni vagy feleslegesen terhelni, ezért egyedül ment vissza. De miért kockáztatna egy pár vacak edényért? A Talmud (idézett része) pontosan ebből az esetből indul ki, amikor azt mondja, hogy az embernek éjszaka nem szabad veszélyes környéken járnia egyedül. Mi járhatott Jákob fejében?

A megoldást a tulajdonokat általánosan tárgyaló párbeszédből tudhatjuk meg, ahol Bölcseink egy érdekes dolgot mondanak. A Smá Jiszráél szakaszban azt mondjuk: „És szeresd Istenedet teljes szíveddel, egész életeddel, és minden tulajdonoddal” (5Mózes 6:5). „Ha már egyszer elmondta, hogy egész életeddel, akkor minek kell azt is mondania, hogy minden tulajdonoddal? Azért, mert vannak emberek, akik többre tartják a tulajdonaikat az életüknél” (Joma 82a).

Igen, tényleg mélyen és szenvedélyesen törődünk a dolgainkkal, és egyesek még az életüket is feláldoznák értük. Miért? Nem értjük ösztönösen, hogy az élet fontosabb?

A tulajdon nem csak egy tárgy, amit birtoklok. Amikor megszerzem, akkor hatalmat nyerek felette. Ha soha nem is használom a tárgyat, akkor is maga a tudat, hogy használhatnám, a hatalom félelmetes érzését kelti. Mi másért licitálnának az emberek aukciókon olyan antik tárgyakért, amelyeket sosem fognak használni? Az érzés miatt: Ez az enyém. Nekem van hatalmam fölötte.

Van egy nagyon ismert üzletember, akinek 500 millió dollárja van. Az egyik barátja megkérdezte tőle, hogy miért nem vonul vissza. Elvégre is mennyi pénzre lehet valakinek szüksége?

– Ez nem a pénzről szól, hanem a hatalomról. Van há­rom benzinkutam Kenyában, és négy áruházam Ida­hóban. Nagynak és erősnek érzem magam. Alakítom a vi­lágot – válaszolta.

Már ősidőktől fogva megbabonázott minket a tulajdon és a hatalom. Éva, miután a bűn miatt kiutasították az Édenkertből, gyermeket szül, és azt mondja: „Szereztem (kániti) embert Istennel”.

A gyermek az ő kreációja volt, az ő „szerzése”. A Káin név tehát tulajdont jelent. Miért pont ez lenne Éva Édenkert utáni első megnyilvánulása?

Az Édenkertben nem volt magántulajdon. A féltékenységnek és a kapzsiságnak még a fogalma sem létezett, hiszen az Édenkertben senki sem szenvedett hiányt. Rögtön azután, hogy elhagyta az Édenkertet, Éva észreveszi, hogy az embereknek mostantól szüksége lesz a birtoklásra az élethez. A tulajdon fogja meghatározni azt, hogy ki kicsoda, és mire koncentrál az életben. Éva a tulajdonok világaként értelmezi az Édenkert utáni létet. A tulajdon megszerzése fogja innentől hajtani az em­berséget.

A kérdés csupán az: milyen célból szerzünk tulajdont, és milyen dolgokat akarunk majd birtokolni?

Mint minden szent és igaz ember, Jákob is, nagyra értékeli a tulajdonait, hiszen mindenét Isten szolgálatára használja. Még a „kis edényeket” sem lehet elpazarolni, mert fontos céljuk van a világ megszentelésében. Ezért megy vissza értük, nehogy elvesztegessen bármilyen spirituális lehetőséget, amelyet az Örökkévaló megadott neki.

Mindenkinek vannak tulajdonai. Szükség is van rájuk. De hogyan használjuk őket? Miért akarjuk őket? Csupán erősnek akarjuk magunkat érezni a materiális dolgoktól, vagy spirituális célokra használjuk őket? Van olyan tulajdonunk, amelyet igazából nem is kellene birtokolnunk, még akkor sem, ha soha rá sem nézünk? A Talmud (Ketubot 19a-b) arra utasít minket, hogy helytelen könyveket és szerződéseket se tartsunk magunknál, nemhogy spirituálisan káros dolgokat.

A dolgaink tényleg meghatároznak minket. Ha sok olyan könyvünk lenne a zsidóságról, amelyet ki sem nyitunk, még az is valami pozitív dolgot mondana rólunk.

Ha egy rakás szemét van a pincében – olyan dolgok, melyeket soha nem látunk vagy használunk, csak egyszerűen nem tudunk kidobni –, akkor ez mit mond rólunk? Elképzelhető, hogy csak birtokolni és irányítani akartunk olyan dolgokat, amelyeknek nincs is haszna a gyakorlati életünkben?

Lomtalanítás jövő héten? Valaki?

Fordítás :Horváth Arje

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás