Egy titokzatosnak tűnő áldás az új évre
Dovid egyszer elment a rabbijához, hogy tanácsot kérjen.
– A cégem egy hónapra hivatalos kiküldetésbe küld Izraelbe dolgozni. Ott kell töltenem ros hásánát is. Arra gondoltam, hogy ha már ott kell töltsem ezt a különleges időszakot, távol a családomtól, szeretnék egy nagy cadikkal, vagy rebbével találkozni és egy áldást kapni, hogy a következő évem különösen sikeres legyen, üzletileg és a magánéletben egyaránt. Kihez menjek Izraelben egy ilyen áldásért? – kérdezte Dovid a rabbiját.
– Hmmm… – gondolkodott el a rabbi. – Érdekes kérdés, hadd töprengjek egy kicsit, és gyere holnap vissza a válaszomért.
Másnap Dovid tisztelettudóan megérkezett a javaslatért, amely a következő volt.
– Leírtam erre a papírra egy ember nevét, akit Chaimnak hívnak. Amint megérkezel Erec Jiszráelbe, menj el hozzá, és adj neki 15 000 dollárt (ez elég sok pénz!). A hónap végével, menj vissza hozzá, visszakapod a pénzed, és megkapod az áldást is, ami szeretnél.
Dovid nagyon izgatott volt. – Soha életemben nem hallottam erről a Chaimról. Bizonyosan nagy rabbi, vagy talán valami rejtőzködő cadik, aki titokban csinálja a nagy jócselekedeteket. Bizonyosan áldást fog hozni a pénzre, amit odaadok neki – gondolta.
Amint megérkezett Erec Jiszráelbe, úgy tett, ahogy a rabbija javasolta. Kicsit azért meglepődött, hogy ez a bizonyos Chaim nem volt nagy rebbe, nem tűnt nagy tóratudósnak sem. Leginkább egyszerű, hétköznapi embernek látszott. Titkos cadik lehet – vigasztalta magát Dovid. De csak nem hagyta nyugodni a kíváncsisága. Megkérte hát az unokatestvérét, hogy kövesse másnap Chaimot, és tudja meg, mit csinált a pénzzel.
A nap végén az unokatestvér visszatért a hírrel. Chaim bement a bankba, bevitte a pénzt, és valamiféle szerződést írt alá. Úgy tűnik, hogy kibérelt egy üzlethelységet egy forgalmas utcafronton. – Érdekes, biztos jesivát, vagy Beit Midrást akar nyitni ez a rejtőzködő cadik – gondolta Dovid.
De azért csak tovább izgatta a dolog, és követte az eseményeket a következő napokban. Chaim átalakításokat kezdett másnap a kis üzletben, és hamarosan érkezett egy pizzasütő kemence. Három hét múlva pedig megnyílt az üzlet, amely nem zsinagóga lett, nem jesiva, hanem Chaim pizzériája. A reklámtáblán az állt, hogy pizzán kívül 22 fajta burekaszt lehet kapni, többek között csokoládéval és eperrel töltött burekaszt is.
Dovid egyre zavarodottabb lett. A hónap végével visszament Chaimhoz, aki sűrű köszönetmondások közepette visszaadta Dovidnak a pénzét, jó évet kívánt neki, de különleges áldásról szó sem esett.
Visszaérkezve Amerikába Dovid azonnal ment a rabbijához, hogy magyarázatot kérjen erre a különleges eseménysorozatra.
A rabbi pedig a következőket mondta.
– Ahogy azon gondolkodtam, kitől kaphatnál különleges áldást a következő évre, rájöttem, hogy hiszen minden áldás az Örökkévalótól jön. De hogyan érjük el, hogy az Örökkévaló megadja neked ezt az áldást a következő évre? Kinyitottam a Chumást (Tórát) a hetiszakaszunknál (Ki técé), amelyben a következő állt: „Ne fizettess kamatot testvéreddel, kamatot pénzben, kamatot eledelben, kamatot bármiben, amit kamatul vesznek. Az idegennek fizettethetsz kamatot, de testvéreddel ne fizettess kamatot azért, hogy megáldjon téged az Örökkévaló, a Te Istened mindenben, amire kezed teszed az országban, ahová bemégy, hogy elfoglaljad.” (5Mózes 23:20–21.) Ezt olvasva megkérdeztem ismerőseimet tudnak-e egy megbízható emberről Izraelben, akinek kamatmentes kölcsönre lenne szüksége mostanában. Így hallottam Chaimról, akinek 15 000 dollárra volt szüksége, hogy megnyissa a pizzériáját. Amikor a hónap végén viszszamentél a pénzért, és nem kértél kamatot, bebiztosítottad magadnak azt a különleges áldást, amelyet az Örökkévaló ígért. Az áldást természetesen nem Cháimtól fogod kapni, hanem az Örökkévalótól, aki minden áldás forrása.
A rabbinak igaza lett, az elkövetkező év különleges sikereket hozott Dovidnak, üzletben és magánéletben egyaránt.
Panyiné Dr. Ábrahám Zita