Vájákhél

Az eljegyzéstől a házasságig

A kommentátorok megjegyzik, hogy sok különbség van az Örökkévaló szent sátor építésével kapcsolatos parancsolatai (ahogy azt a trumá hetiszakaszban leírják) és annak tényleges megvalósítása között (ahogy a vájákhél és pekudé kombinált hetiszakasz írja).

E különbségek közül a leginkább figyelemreméltó az a tény, hogy az Örökkévaló parancsolata ellenére, miszerint a Szent sátor eszközeit – mint az áron (a frigyláda) a sulchán (asztal) és a menóra – előbb kell elkészíteni, mint magát a Szent sátrat, Izrael népe az ellenkezőjét tette.  A kommentátorok azt is megjegyzik, hogy annak ellenére, hogy a trumá hetiszakasz utal arra, hogy Mózes maga építi meg a Szent sátrat, a Ki tiszá szakaszban azt olvassuk: „Íme Én (Örökkévaló) felszólítom Becálélt (a Szentély felépítésére).” Vajon miért fordulnak elő ezek az eltérések?

Rabbi Yehoshua Heller (a 19. század közepén Telz és Vilna rabbija) azt írja, hogy a Szentély építésében bekövetkezett változások tükrözik azt a folyamatot, amely ma­gában Izraelben ment végbe abban az időben, amely a parancsolat és a felépítés között telt el. Ez a változás az aranyborjú és a spirituális szint annak következtében kialakult csökkenése volt, amit Rabbi Heller a következőképp magyaráz:

„Két különböző szint van az Örökkévaló szolgálatában, az egyik hasonló egy pár eljegyzési időszakához, a másik magához a házasságukhoz hasonló. Az eljegyzés ideje olyan időszak, amikor a pár közötti szeretet fejlődik. Ezen időszak alatt a jövendőbeli menyasszony és vőlegény olyan cselekedeteket tesz, melyek célja az egymás iránti szeretetük növekedésének elősegítése. A házasság időszaka azonban más, mialatt a pár szeretete tovább nő, a férj és a feleség már egyesültek egymás iránt érzett szeretetük által, és most azért a szeretetért szolgálják egymást.

Így van ez az Örökkévaló szolgálatában is. Kezdő szin­ten egy személy micvákat tesz, hogy növelje az Örökkévaló iránti szeretetét, míg egy magasabb szinten egy személy szolgálja az Örökkévaló, a meglévő szeretete miatt.”

Amikor Izrael fiai a Szináj-hegynél álltak, elérték a legmagasabb szintjét az Örökkévaló szolgálatának, amely megfelel az előzőleg említett magasabb szintnek. Ezt úgy ismerik, mint „Ádám bűnbeesés előtti szintje” és a szint, amelyet majd elérünk a messiási időkben. Ha Izrael népe nem vétkezik, hanem ezen a szinten marad, akkor Mózes vezette volna be őket Izrael földjére, és ő építette volna fel az első – és egyetlen – Bét Hamikdást, amely soha nem lett volna megsemmisítve.

Sajnos Izrael népe bűnt követett el, és azonnal visszaesett egy alacsonyabb szintre az Örökkévaló szolgálatában. Meg kellett dolgozniuk, hogy feljussanak a szolgálat létráján, mindig reménykedve, de soha el nem érve a bűnbeesés előtti Ádám szintjét. Újra meg kellett tapasztalniuk az eljegyzés időszakát, hogy ismét „házasok” lehessenek a messiás jövőbeli elérkezésével. Folytatjuk ezt a szolgálatot, melynek eszköze a jócselekedetek, az ajándékok, amelyeket mi – a menyasszony – küldünk az Örökkévalónak – a vőlegénynek – az eljegyzési időszak alatt. 

A micvá, hogy felépítsük a Szent sátrat, eredetileg az aranyborjú bűne előtt lett megparancsolva, és Mózes feladata lett volna, hiszen ő tudta volna azzal a „spirituális energiával” ellátni, hogy örökké álljon, csakúgy, mint Izrael népét, aki megmaradhatott volna azon a magasztos szinten, amelyet elértek. Amikor Izrael népe vétkezett, akkor a Szentély (később Bét Hamikdás) sorsa a megsemmisülés lett. Ezáltal Mózes már nem tudta felépíteni, így meg lett neki parancsolva, hogy nevezze ki Becálélt a Szentély felépítésének felügyelőjeként.

A Szent sátor építésének a sorrendje is megváltozott. A sátron belül – az áron, a menóra és az összes többi eszköz képviselik az ember vágyát Isten szolgálatára, míg a sátor jelképezi a külső, az ember legbelső érzéseit eltakaró tényezőket. Az aranyborjú bűne előtt az Örökkévaló azt parancsolta, hogy a sátor belső eszközei épüljenek meg először, hogy azon keresztül ragyogjon Izrael népének magasztos szintje és az Örökkévaló iránti szeretete.
Miután Izrael népe bűnt követett el, Isten megváltoztatta tervét, miszerint Izrael népének most meg kellett küzdenie, hogy elhárítsa az akadályokat, amelyek elválasztották a szeretett féltől – az Örökkévalótól –, így Izrael népét el kellett különíteni a belső eszközöktől a sátor falaival és fedelével.

fordítás • Szakács Noémi

forrás • torah.org