Ennek súlyos következményei vannak egy vallásos zsidó számára.

Szerző: Rabbi Sharga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: Gergely Dániel
Megjelent: Forrás – 2014. február

Szerző: Rabbi Sharga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: Gergely Dániel
Megjelent: Forrás – 2014. február

A korábbi hetiszakaszokban olvashattunk a Szentély meg­építéséről a sivatagban, többek közt az építőanyagok adományozásáról is és magáról az építésről is. Ezen a héten Mózes bemutatja nekünk a pontos elszámolást, hogy mire használtak fel minden egyes adományt. Például fél ezüst sékelt gyűjtöttek be minden férfitól a 603 550-ből (ez összesen 301 775 sékel), Mózes beszámol 100 tartóoszlop megépítéséről (3000 sékel darabja), a maradék 1775 sékelt pedig ezüst kampókra, pántokra és borításra költötték. Hasonlóképpen sorolja fel Mózes, hogy mire használták fel az aranyat, rezet, fát, szöveteket, állatbőröket és drágaköveket, ezzel támasztva alá, hogy minden fillér a szentélyre ment el, nem pedig a saját svájci bankszámlájára.

Mózest mindig a legnagyobb becsületesség és kifogástalan hírnév jellemezte, miért tartotta szükségesnek, hogy részletesen bemutassa az egész könyvelést? Nincs megírva sehol, hogy Isten kérte volna tőle ezeket az információkat. Ő mégis így tesz, teljesen önként. Miért? A válasz bepillantást enged a becsületesség kétirányú utcájába. Nemcsak a mások felelőssége, hogy helyesen ítéljenek meg engem, hanem ugyanakkor az én felelősségem is, hogy elkerüljem az olyan helyzeteket, amelyekből helytelen következtetéseket vonhatnának le.

Túlontúl gyakran hallhatjuk, ahogy valaki azt mondja: „nem érdekel, hogy mit gondolnak a többiek, tudom, hogy jól teszem, amit teszek”. A tórai megközelítés szerint természetesen igyekszünk aszerint cselekedni, hogy mi a helyes az Örökkévaló szemében, ugyanakkor szeretnénk elkerülni, hogy rossz benyomást keltsünk embertársaink szemében.

A Talmudban (Sekalim 3:2) olvashatjuk, hogy amikor a kincstárnok pénzt vett ki a Templom ládáiból, akkor tilos volt bármi olyan öltözetet viselnie, amely alkalmas lett volna arra, hogy pénzt rejtsen el benne, olyant például, amelynek zsebe, mandzsettája van, de cipőt se volt szabad viselnie. Ezeket az elővigyázatossági intézkedéseket nem azért hozták, mert féltek, hogy ellophatják a pénzt, hanem hogy nehogy azt higgyék az emberek, hogy lopnak. Ahogy Salamon király mondja:

„Jóindulatot és megértést fogsz találni Isten és az emberek szemében is.” (Példabeszédek 3:4.)

Félreértések elkerülése

Ennek súlyos következményei vannak egy vallásos zsidó számára. Képzeljük csak el, hogy egy vallásos zsidó bemegy a McDonaldsba és közben telefonál. A járókelők tévesen a következő következtetéseket vonhatják ebből le:

1. a McDonalds tényleg kóser, és oké ott enni, vagy

2. hogy ez a zsidó (akinek lényeges a kóserság) éppen tilosban jár, vagy

3. hogy bár a McDonalds nem kóser, de ha mások vehetik ilyen lazán a dolgokat, akkor én is megtehetem.

Nem elszigetelt vagy kategóriákra osztott világban élünk. Inkább egy közösség és egy nemzet vagyunk, és ez olyan helyzetbe hoz minket, amelyben biztathatjuk egymást, hogy az alapoktól egyre feljebb emelkedjünk. Akár elfogadjuk, akár nem, mindannyian példaképek vagyunk egymás szemében. És így, akár egyetlen személy tettei is, akár azok is, amelyeket félremagyaráztak, vezethetnek ahhoz, hogy jó vagy rossz véleménnyel lesznek a zsidó népről és az ő Istenükről.

Van egy vicc, amely egy rabbiról szól, akit zavart, hogy sosem ehetett disznóhúst. Fogta magát és elutazott egy távoli és elszigetelt trópusi szigetre. Ahogy megérkezik, rögtön a sziget legjobb éttermébe veszi az irányt, és a legdrágább disznósültet rendeli az étlapról. Ahogy mohón várja az ételt, megdöbbenve hallja, hogy valaki a nevén szólítja az étterem másik végéből. Odanézve meglátja a közössége tíz tagját, akik véletlenül pont ugyanarra az eldugott kis szigetre utaztak el nyaralni. Ebben a pillanatban érkezik a pincér egy hatalmas ezüst tálcával, amelyen egy egész sült malacot hoz, almával a szájában. A rabbi megszégyenülten néz a többiekre, és azt mondja: „Csak egy almát rendeltem és nézzétek, hogy szolgálják itt fel!”

Mindez a gyakorlatban

Ennek az elképzelésnek végtelen számú alkalmazása van, ha a mindennapi életre vonatkoztatjuk. Képzeljük el, hogy éppen megvettünk egy újságot az újságostól, mielőtt bemegyünk egy bevásárlóközpontba. Ha ezután kisétálunk a bevásárlóközpontból az újsággal a kezünkben, kellemetlen helyzetbe kerülhetünk. Tehát abból kiindulva, amit eddig olvastunk, az alábbi óvintézkedések egyike javasolt:

1. Kérjünk egy zacskót is az újságostól, és tegyük bele az újságot és a blokkot is.

2. Ahogy kimegyünk, a pénztárnál mutassuk meg az újságot, és tegyük azt is hozzá, hogy máshol vettük.

3. Tegyük be az újságot a kocsinkba, mielőtt bemennénk a bevásárlóközpontba, így senki sem érthet félre.

vissza