Az augusztusi számban megismer­kedtünk rabbi Jichák As­ke­názi, a Szent Ári életének főbb eseményeivel, míg ebben a számban a vele kapcsolatban fennmaradt érdekes történeteket tárom az olvasók elé.

Áriról úgy tartják, hogy nemcsak a tóratudás terén rendelkezett kiemelkedő ismeretekkel, hanem ő volt az a kabbalista, aki a fák, madarak és angyalok nyelvén is beszélt. Ári olyan képességekkel rendelkezett, amelyeknek segítségével tudott mindenről, amit bármelyik ember tett a múltban. Sőt, előre tudta és látta, amit mások a jövőben fognak megtenni. A rabbi rendelkezett azzal a képességgel, hogy az emberek gondolataiban olvasson. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy már akkor látta a többiek gondolatait, amikor azok még meg sem fogalmazódtak a másik ember agyában, azaz tudta, hogy a környezetében lévők mire fognak majd gondolni. Ezek után már meg sem lepődünk azon, hogy ÁRI előre látta a jövőben bekövetkező eseményeket, tudomással bírt mindenről, ami a földön történik, és arról is, amiről az égben született döntés. Tekintettel arra, hogy a lélekvándorlás titkait is ismerte, tudta jól, melyik az a lélek, amelyik először van itt a Földön és kik azok, akiknek a lelke egy másik testben ismét lejött. Elég volt számára csak ránéznie az emberre, és látta, hogy az adott ember hogyan kapcsolódik a magasabb szellemi szintekhez. Szemeivel időbeli korlátokra tekintet nélkül látta az igaz emberek lelkét, tehát azokét, akik nemrég távoztak el az élők sorából, és azokét is, akik sokkal korábban adták vissza lelküket a Teremtőnek. Ezt bizonyítja az alábbi két történet.

Történt egyszer, hogy a Szent Ári egy tóratudóssal találkozott, hosszasan nézte az embert, mélyen a szemeibe nézett, végül azt mondta neki: „nagy vétket követtél el, állatkínzás bűne terheli a lelkedet”. A tóratudós keresni kezdte az okot, miért mondta ezt Ári, és rájött, hogy a felesége elfelejtette megetetni aznap a csirkéket. A férj a lelkére kötötte a feleségének, hogy adjon vizet és korpát a szárnyasoknak minden reggel. Ezt követően visszament Árihoz, aki ismét a szemébe nézett és anélkül, hogy egy szót is mondott volna ez az ember, Ári közölte vele: „jól van, elmúlt a bűnöd”.

Volt egyszer egy nagyon jó ember, aki becsületes és igazán őszinte volt, és egyszer ÁRI az ő otthonában vendégeskedett. A házigazda nagy tisztelettel és odafigyeléssel látta őt vendégül. Amikor a Szent Ári elindult, hogy folytassa az útját, az ajtóban visszafordult, és azt kérdezte a vendéglátójától: „Mondd meg nekem, hogyan tudnám viszonozni neked azt a mérhetetlen szeretetet, amit irányomban tanúsítottál?” A házigazda azt válaszolta: miután a felesége több gyereknek adott életet, meddővé vált. Talán tudna Ári javasolni valamit, hogy újra születhessenek gyerekeik. Ári elmagyarázta a férfinek, mitől lett meddő a felesége: „A házad falához állítva volt egy kis létra, amit a csibék arra használtak, hogy felmentek rajta és így inni tudtak egy kis edényből. Egyszer azonban a feleséged arra utasította a szolgálólányt, hogy vegye el onnan a létrát. Igaz, hogy ezt nem azért tette, hogy a csirkék ne tudjanak inni, hanem csak azért, mert rendet rakott az udvaron. Onnantól kezdve a kiscsirkék nem tudták oltani a szomjukat, és sírásuk eljutott a Mindenhatóhoz, aki megsajnálta a szomjúságtól szenvedő kis teremtményeket, és ezért tette meddővé a feleségedet.” Miután a házigazda visszahelyezte a létrát az eredeti helyére, az Örökkévaló úgy döntött, hogy a felesége újra teherbe eshet, és onnantól kezdve ismét születtek gyerekeik.

Ári lelke méltó volt arra, hogy minden éjjel felszálljon a mennybe. Ilyenkor angyalok egész serege köszöntötte őt, és vigyázta minden lépését az úton, melyen felfelé haladt. Így kísérték az angyalok Ári lelkét a mennyországban lévő tanházakba. Az angyalok ilyenkor megkérdezték a Szent Árit, ma éppen melyik tanházat kívánja meglátogatni. Ő leggyakrabban azt válaszolta, hogy rabbi Simon bár Jocháj jesivájában szeretne tanulni, de sokszor arra kérte az angyalok seregét, hogy rabbi Akiva tanházába kísérjék. Ári egész éjjel tanult valamelyik mennybéli jesivában, majd a hajnal közeledtével az angyalok visszakísérték a Földre, és búcsút vettek tőle a következő éjjelig.

Azt találjuk a Példabeszédekben: „szod Háshem liréáv”, azaz „az Örökkévaló titka megnyílik az előtt, aki féli őt”. A liréáv szóban megtalálhatjuk az álef, rés, jud betűket, amik Ári nevének a betűi.