Szerző: Rabbi Kalman Packouz
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2010. október

Hetiszakasz: Chájé Szárá

„És Sára élete száz év és húsz év és hét év volt. Ezek voltak Sára életének évei.” (1Mózes 23:1).

Miért teszi hozzá a Tóra ezt a látszólag fölösleges mondatot: „Ezek voltak Sára életének évei”? Rási, a legismertebb kommentátor így magyarázza: ebből az ismétlésből azt kell értenünk, hogy Sára életének valamennyi éve jó volt.

De hogy mondhatjuk ezt Sáráról, aki sokáig meddő volt, megtapasztalta az éhezést, a száműzetést és az egyiptomi fáraó, majd később Avimelech is elrabolta?

Az Anipoliból származó Reb Zusa azt mondja, hogy Sára tökélyre fejlesztette magában azt, hogy képes volt mindenhez úgy viszonyulni, hogy: „Ez is jóra van.” Tisztában volt vele, hogy még az olyan események is, amelyeket mások rossznak tartanának, a Teremtőtől erednek, és ezért képes volt pozitívnak értékelni ezeket.

Az életünk minősége nem függ a rajtunk kívül álló helyzetektől. Vannak olyan emberek, akiknek az élete viszonylag simán megy, mégis hajlamosak a kisebb kellemetlenségeket tragédiaként megélni és így sötét színben látni az életüket. A   Tóra  szerint  az  élet   célja  jellemünk tökéletesítése s erre életünk megad minden lehetőséget. Sára mesterfokon volt tudatában ennek, ezért folyamatosan a fejlődésnek szentelte magát, és az élete végén valóban el lehetett mondani róla, hogy valamennyi éve jó volt.

Ezt a gondolatot nagyon fontos megértenünk és magunkévá tennünk. Minden élethelyzetben azt kell néznünk, hogy ez hogyan szolgálja a mi szellemi fejlődésünket. Minden nehezebb pillanatban meg kell kérdeznünk magunktól: „Hogyan segíti a jellemem csiszolódását az, ami történt velem?”