Ünnepek

Az őszi nagyünnepek ábécéje

Ros hásáná

Ros hásánát tisri hónap első két napján ünnepeljük. Az ün­nep nevének jelentése: az év feje, kezdete. Ha­gyo­má­nyunk szerint ezen a napon teremtette az Örök­ké­va­ló az első embert. Ebből kifolyólag ennek a napnak az egyik lehetősége az ember „újrateremtése”, megújulása. Ez a a zsidó évben a jom hádin, az ítélet napja, melyen az Örökkévaló megvizsgálja teremtményét. Közelről meg­nézi, hogy mik a szükségletei, és hogy mire érdemesül az előző éve alapján. Ros hásáná napján tórai micvá sófárt fújni, pontosabban hallgatni. Ez a micvá nem kötődik kizárólag a zsinagógához, szükség szerint „házhoz is lehet rendelni”. A sófárnak többféle szerepe van. Talán a legfontosabb, hogy legalább az ítélet napján felébresszen minket, hogy megbánjuk a rossz dolgainkat, és ezzel egy új és emelkedettebb perspektívát nyisson meg előttünk. Ezenkívül a sófár minden olyan esetben említve van, ahol az Örökkévaló jelenléte megnyilvánul. Például a Szináj-hegyen a tóraadásnál, illetve a végső megváltásról szóló próféciák is említik a sófárt. Ros hásáná napján az ember megjelenik Teremtője előtt, ekkor megnyilvánulhat az Ő jelenléte a számára.

Szokás a két este ún. szimánimokat, jeleket enni. Azaz olyan ételeket, melyek vagy jellegükben, vagy nevükben valami pozitív tartalmat hordoznak. Ezekből talán a legismertebbek: a chálét (kalács) és almát mézbe mártjuk, gránátalmát, répát, halfejet eszünk.

Ugyancsak szokás ezen a napon, hogy a férfiak kitlit, fehér halotti ruhát viselnek az imádkozásnál, evvel is utalva a nap emelkedettségére.

Első nap délután szokás egy folyó vagy valamilyen víz partjára sétálni, ahol szimbolikusan kicsit megrázzuk a ruháink alját, jelezve, hogy elhagyjuk az eddigi negatív dolgainkat, és új életet kezdünk. Ezt a szertartást nevezzük táslichnak, az ünnepi imakönyvekben külön imát találunk erre a szertartásra.

4967905316_ab21b0657b_o

Ászeret jemé tesuvá – a megtérés tíz napja

A tisri elseje és 10-e közötti időszakot nevezzük ászeret jemá tesuvának. Ennek a tíznapos időszaknak az első két napja ros hásáná, harmadik napja Gedáljá böjtje. Az ebbe az időszakba eső szombatot sábát suvának, a megtérés szombatjának nevezzük, elsősorban az aznap felolvasásra kerülő prófétai szakasz miatt, melynek a suvá (térj vissza) az első szava. Az időszak tizedik napja jom kipur. Ebben a két ünnep közötti hat napban (szombatot nem számolva) az általános sáchrit, reggeli ima előtt szelichotot, bocsánatkérő imákat szoktak mondani (a ros hásánát megelőző napokban szintén).

Jom kipur – az engesztelés napja

Tisri hónap 10. napja jom kipur. Ezen a napon az Örökkévaló eltörli azokat a bűnöket, amelyeket megbánunk. Az embertársaink ellen elkövetett bűnök eltörlésének van egy plusz feltétele: ha ennek anyagi vonzata is van, azt rendeznünk kell mihamarabb, illetve el kell érnünk, hogy a sértett fél is megbocsásson. Jom kipur böjtnap, egyike az évi két egész napos böjtnapnak. A böjt a naplemente előtt pár perccel kezdődik, és következő napon egészen a csillagok feljöveteléig tart. Mint minden böjtnapon, nemcsak az evéstől tartjuk vissza magunkat, hanem az ivástól is. Ezenkívül jom kipurkor a következő négy további tilalom érvényes: fürdés, házasélet, bőrcipő viselése és a bőr kenése. Ezen a napon a böjtölés szigorú tórai micvá, fontosabb, mint zsinagógába menni imádkozni, de természetesen nem helyes, ha öncélú. A cél, hogy tesuvát, megtérést tudjunk tenni. Miért pont tisri 10-e az engesztelés napja? Mert ezen a napon jött le Mózes a Szináj-hegyről, miután kétszer negyven napot könyörgött azért, hogy bocsássa meg az aranyborjú bűnét. Ezen a napon mondta az Örökkévaló, hogy száláchti kidevárechá, megbocsájtottam, ahogy kérted.ű

Flickr_-_Government_Press_Office_(GPO)_-_“Slichot”_Prayer_(2)

Szukot – sátoros ünnep

4 nappal jom kipur után, tisri hónap 15-én kezdődik az egyik zarándokünnepünk, szukot. Hét napon keresztül sátorban lakunk (Izraelen kívül nyolc), emlékezve arra, hogy őseink az egyiptomi kivonulást követően sátrakban laktak. Bölcseink úgy értelmezik, hogy ilyenkor nemcsak a „valódi sátrakra” emlékezünk, hanem még inkább arra, hogy az Örökkévaló felhőkben megnyilvánuló állandó jelenléte és gondoskodása sátorszerűen körbevette őket. A sátorban lakást eléggé szó szerint értjük, és igyekszünk ezekben a napokban valóban minél több élettevékenységet a sátorban végezni. Alvást, illetve a komolyabb étkezéseket (kenyér, sütemény stb.) feltétlenül, de amennyire lehetséges, a sátorban olvasunk, tanulunk, beszélgetünk. Ha nagyon hideg van, vagy esik az eső, vagy bármi olyan körülmény adódik, amely miatt kellemetlen a szukában való tartózkodás, mentesülünk a micvá alól. A másik micvája szukot ünnepének az árbá minim, azaz négy fajta. Négyfajta növényt kell vennünk szukotra, mégpedig egy lulávot (datolyapálma ága), egy etrogot, három mirtuszágat és két fűzfaágat. Ezt a csokrot szoktuk minden reggel az imádkozás előtt, illetve az imádkozás bizonyos részeinél lengetni hat irányba, körbe négy, fel és le. Szukot elnevezése a liturgiában: „zmán szimcháténu”, örömünk ünnepe. Részben mert régen ez volt a betakarítás ideje, ami mindenkiből örömet váltott ki, tudniillik hogy biztonságban tudhatta magát, megvolt az egész éves (fél éves) termés. Másrészt mert a jom kipurt követő bűntelen, tiszta állapot valódi, belső örömet szerez. Mivelhogy ez az időszak az örömünk ideje, a Szentély idejében ilyenkor nagy örömünnepségeket rendeztek, mikor is a legnagyobb Bölcsek is táncoltak, énekeltek. Ezt nevezték úgy, hogy szimchát bét hásoévá, az örömteli vízmerítés ünnepe.

Szukot hetedik napja hosáná rábá, a nagy megsegítés nap­ja, nem ünnepnap, csak félünnep (ellentétben pe­szách­­­hal, melynek 7. napja ünnep). Ezen a napon hosszabban imádkozunk, mint a többi napon, kérve, hogy az Örök­kévaló segítsen meg minket az új évben mindenben. En­nek végén van egy, a próféták által elrendelt szertartás, mely­nek során a lulávcsokorban levőkön kívül veszünk még öt szál fűzfaágat, és ezeket a földhöz ütjük. Ennek a tevékenységnek kabbalisztikus jelentősége van.

1024px-EtrogC

Smini áceret

Szukot nyolcadik napja, de már független tőle, smini áce­ret. Ezen a napon már visszatérünk a sátorból otthonunk­ba (megpróbálva magunkkal vinni azt a különleges szentséget, amelyet a sátorban magunkévá tehettünk), illetve a négyfajta növényt sem vesszük már kézbe. Ennek a napnak nincs gyakorlati micvája. A zsidóságban a hetes szám szimbolizálja azt a teljességet és szentséget, amely még a természet keretein belül van, a nyolcas szám a természetfelettinek felel meg. Ez a különlegessége ennek a napnak.

Már régóta elterjedt szokás, hogy smini ácerettel egyben szimchát tóra ünnepséget rendeznek, amikor előveszik a zsinagóga összes tóratekercsét, és azokkal körmenetben táncolnak és énekelnek. Ennek egyik oka, hogy ezen a napon fejezzük be Mózes 5 könyvének olvasását, és kezdjük el újra legelölről. Izraelben, ahol a smini áceret egynapos, ugyanezen a napon van szimchát tóra is. Izraelen kívül, ahol pedig kétnapos, az első napja „csak” smini áceret, második napja pedig Szimchát Tóra is.

6230078267_1be877ee1f_o