Családhoz tartozni életmentő lehet.
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2012. december-január
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2012. december-január
József állandó jelzője a zsidó hagyományban József, a cádik, vagyis az igaz ember.
Igaz ember az, aki az élet kihívásaiban meg tud felelni a Tóra és az Örökkévaló elvárásainak, istenfélelmével és hitével példát mutat másoknak. A mai „mese” egy másik igaz ember életéből egy kis történet, amely nem is olyan rég történt Jeruzsálemben. Reb Aryeh Levin, akit a Jeruzsálemi cádikként szoktak emlegetni, nagy tudású, szerény és végtelenül kedves ember volt. Az ő és más cádikok életének kis epizódjait érdemes mesélni gyermekeinknek, mert megmutatják, milyen emberi magaslatokba lehet eljutni az élet mindennapjaiban. Ezt a történetet inkább a kicsit nagyobb gyermekeknek ajánlom, 7 éves kor felett.
Egy nap Reb Aryeh kis csomaggal a kezében sétált az utcán, oldalán egyik – már felnőtt–fiával. Egy ember lépett hozzá és megkérdezte, hogy van a rokona az elmegyógyintézetben. Hál Istennek, sokkal jobban – válaszolta Reb Aryeh. – De apa, nem is tudtam, hogy rokonunk van az elmegyógyintézetben. Ki az? – kérdezte a fia, mikor már messzebb sétáltak.
Reb Aryeh elmosolyodott, és mesélni kezdett. Tudod, egyszer elmentem az elmegyógyintézetbe, hogy meglátogassam a betegeket. Találtam ott egy beteget a sarokba kuporodva, foltokkal a karján. Mint egy rémült kis madár, úgy ült. Amikor feléje nyújtottam a karomat, hogy segítsek neki felállni, rémülten húzódott még messzebb, mintha félne tőle, talán megütöm. Nagyon szomorú látvány volt. Egy másik beteg jött oda hozzám, és azt mondta: „Tudja, rabbi, ennek a betegnek nincs rokona, ezért van ilyen rossz állapotban.” Kérdően néztem a betegre, nem értettem az összefüggést. Tanácstalanságomat látva elmagyarázta nekem, hogy néha ők, a betegek, vadul viselkednek, és ilyenkor az ápolók lefogják őket, és nyugtatót adnak nekik, hogy ne bántsák sem magukat, sem és másokat. Ilyenkor néha bizony meg is sérülhet valaki. Ha a betegnek rokonai vannak, akik rendszeresen látogatják őket, az orvosok és ápolók jobban figyelnek, nehogy sérülése legyen a betegnek. Később ugyanis a látogató rokonnak kellemetlen lenne megmagyarázni, hogyan is sérült meg a beteg. Mivel ennek a betegnek nincs rokona, kevésbé figyelnek rá az orvosok és ápolók. Érti, rabbi? Hát ezért mondom, hogy sajnos ennek az embernek nincs rokona, ezért van ilyen rossz állapotban.
Pár percig gondolkodtam az elhangzottakon. Majd odamentem az ügyeletes orvoshoz és nővérhez. „Kedves doktor úr, az a beteg abban a szobában a rokonom. Szeretnék érdeklődni az állapota felől.” Az orvos és a nővér szemmel láthatóan kicsit zavarba jött, de a beteg azóta nagyobb törődésben részesül, és sokkal jobban van. Mindennap imádkozom érte, látogatásaim alkalmával viszek neki egy kis süteményt, amelyet édesanyád sütött, és érdeklődöm az orvosoknál az állapota felől. Hiszen végtére is valóban a rokonunk, egy zsidó ember, aki segítségre szorul, és Isten segítségével hamarosan felépül majd.
Reb Aryeh fia csöndesen ment tovább az apja mellett, és ránézett a kis csomagra a kezében. Elgondolkodott új rokonán az elmegyógyintézetből, és büszke volt az apjára, aki emberségével mindig példát tudott mutatni.
Forrás:
Tzira Karlenstein: Reb Aryeh. Portrait of the Jeruzsalem Tzaddik, Reb Aryeh Levin, Feldheim Publishers, 1989
Trendeli Alapítvány – A zsidó bölcsőde
www.trendeli.hu
