Jött egyszer a rebbéhez egy chászid. Ez a chászid gazdag volt, de elég fukar és kapzsi, ezért aztán nem voltak barátai. A rebbe egyszer kézen fogta, az ablakhoz kísérte, és azt mondta:
– Nézz ki az ablakon! Mit látsz?
A gazdag ember kinéz az ablakon és azt feleli:
– Embereket látok, fákat és házakat, madarakat, virágokat, játszó kisgyermekeket.
Újra kézen fogja a rebbe, most a tükör elé vezeti, és mondja neki:
– Tekints belé, mit látsz most?
Felel a gazdag:
– Most magamat látom, semmi mást.
Mondja neki a rebbe: megértesz-e engem? Az ablak is üveg, a tükör is üveg. Csak éppen a tükör üvegje be van futtatva hátul egy kevés ezüsttel. S amint valaki az üveget ezüsttel vonja be, mindjárt megszűnik embereket látni, és kezdi csak saját magát látni. Így van ez nem csak a tükör ezüstjével. A pénz elhomályosítja az ember látását, az arany lelkünk ellensége lehet.
Ez a nemes példázatot Scheiber Sándor Folklór és tárgytörténet című könyvében több változatban is közli, megjelölve jó néhány könyvet, melyben ugyancsak szerepel.
Trendeli Alapítvány –
A zsidó bölcsőde