Purim

Bújócska az Örökkévalóval

Lehúzni a véletlen egybeesés köpenyét, hogy láthassuk  az Örökkévaló kezét.

Ki a purim történetének a hőse? Ha azt válaszoltad, hogy Eszter, az jó, de csak részben. Az igazi válasz, hogy a történet hőse absztrakció: az elrejtőzés és álcázás elemei jelennek meg benne. Purim története egy olyan elbeszélés, amely elrejt, elhomályosít és elfátyoloz. Mindez benne foglaltatik Eszter nevében, amelynek a héber gyökere elrejtőzést jelent. Az egész purimi történet valójában egy elrejtőzési gyakorlat. A Talmud (Hullin139b) felteszi a kérdést, hogy Eszter királynőre céloz-e a Tóra, vagy említik-e benne. A Bölcsek azt válaszolják, hogy utalva van rá abban a versben, ahol az Örökkévaló azt mondja: „El fogom rejteni biztosan az arcomat előlük” (5Mózes 31:18). Az Örökkévaló arcának elrejtése többek között azt jelenti, hogy az Örökkévaló Izrael népét nem nyilvánvaló módon fogja irányítani. Izrael nem lesz tisztában azzal, hogy az Örökkévaló „vezényli” a dolgokat. Igazából sokaknak úgy fog tűnni, hogy az Örökkévaló egyáltalán nincs jelen az ember dolgaiban, hogy Ő elhagyott minket, a saját eszközeinkre vagyunk utalva. Ha elolvassuk a purimi történetet, akkor látjuk, hogy az Örökkévaló „keze” szinte teljesen el van rejtve. Az Örökkévaló neve soha sincs megemlítve Eszter könyvében.

Ha a felszínt nézzük, akkor azt gondolhatnánk, hogy az Örökkévaló egyáltalán nem vesz részt az eseményekben. Úgy tűnik, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek. Az ünnep neve, purim „sorsvetést” jelent, rámutatva az események véletlen voltára. Látszólag véletlenek történnek. Vásti királynő csakúgy „véletlenül” utasítja vissza a királyi lakomán való részvételt, előidézve egy új királynő keresésének szükségességét. Mordecháj csak úgy „véletlenül” tartózkodik a palota kapujánál, hogy meghallja a király életére törő cselszövéseket. A királynak „véletlenül” van álmatlan éjszakája, és a királyi krónikásokhoz fordul, ami feleleveníti, hogy Mordecháj megmentette az életét. A felszínen ezek véletlenek, de valójában a véletlenek szerepe az, hogy leplezzék a kezet, amely irányítja az eseményeket.

Az egyik ok, amiért nem látunk isteni közbeavatkozást ebben a narratívában, az annak a hosszú időnek köszönhető, amelyet a történet lefed. Ez egy kilencéves időszak. Eszter maga is a rejtőzés, a némaság és a tartózkodás megtestesítője. A szöveg kétszer említi, hogy „Eszter nem fedte fel a származását” (Eszter 2:10 és 2:19). Minden leplek mögött történik, és az összes esemény a drámai csúcspont felé halad, amikor Eszter felfedi, ki is Ő valójában, és ezáltal megmenti a zsidó népet. Nem csoda, hogy az álarcok jelentős elemei purimnak. Azáltal hogy álarcot viselünk, anélkül hogy tudatában lennénk, az Örökkévalót utánozzuk, aki szintén álcázza a tetteit, és elrejti a jelenlétét. Az Örökkévaló elrejtőzése természetesen nem új dolog. Jóval Eszter előtt Mózes megkéri az Örökkévalót, hogy fedje fel az Ő útjait, és az Örökkévaló így válaszol: „Az arcom nem látható.” Az elrejtőzés fontos alkotórésze az Istenségnek. A titokzatosság, a rejtély, az érhetetlenség lényeges részei az Örökkévaló „sminkjének”. A kocki rebbe mondta:„Nem akarnék egy olyan istent imádni, akinek minden tettét értem.” És ahogy Ézsaiás mondta korábban: „Az én gondolataim nem a Te gondolataid…” (Ézsaiás 55:8). Hogyan tudjuk teljesen megérteni Őt?

A halandó nem tudja teljesen megérteni a halhatatlant. A véges nem tudja teljesen felfogni a végtelent. Purim az Elrejtett Csoda mintája, ellentétben a nyilvánvaló csodákkal, mint a kis üveg olaj, amely nyolc napig égett chanuka ünnepén vagy éppen a Vörös-tenger kettéválása. A rejtőzés témájával összhangban megjegyzendő, hogy ennek a hónapnak a zodiákus jegye a halak. A halak egyik legfőbb tulajdonsága, hogy láthatatlanok, rejtőznek, a víz által fedettek. Ennek a hónapnak a szimbóluma a purimi elrejtőzés. Az Örökkévaló talán rejtőzik, de azt szeretné, hogy keressük. Egy régi zsidó történet meséli, hogy egy kisgyerek bújócskát játszott és sírt: „Senki sem keres engem.” Az Örökkévaló is mintha panaszkodna: „Elrejtőztem, de a népem nem keres engem.” Az Örökkévaló útjai sokszor rejtettek. Nehezen fogjuk fel, hogy a dolgok miért úgy történnek, ahogyan történnek. Ezekben az Izrael és a világ zsidósága számára is feszültségteljes napokban az nyugtathat meg minket, hogy habár az Örökkévaló „keze” nem látható tisztán, Ő marad a világért felelős. „ Íme, nem szunnyad és nem alszik Izrael őrzője” (Zsoltárok 121:4). El van rejtőzve, de mindig jelen van. Nehéz Őt érzékelni, de az Örökkévaló jövőbeli ígérete nyugtat meg minket: „Nem fogom többé elrejteni az arcomat előlük” (Ezékiel 39:29).

fordítás • Szász Michaela