Háláchá

Chanukai gyertyagyújtás

Egy napra való olaj, ami nyolc napig táplálta a lángot. Amikor a Teremtő „besegít” egy háború végkimenetelébe.

Szerző: Domán Sije
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2010. november

Szerző: Domán Sije
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2010. november

„A chanukai gyertyagyújtás micvája nagyon kedves micva. Odafigyelést igényel, hogy általa tudatossá váljon a csoda és hozzátegyen a Teremtő dicséretéhez” […] (Rambam Hilchot Megilla és Chanuka 4,12) Ez valóban azon micvák egyike, amely talán manapság is fennmaradt még az amúgy nem kifejezetten hagyományőrző családoknál is.

A micva forrását a Talmud írja le: „Mi a Chanuka? Kiszlév hónap 25. napjától (kezdődik) a Chanuka nyolc napja [..] Amikor a görögök bementek a Szentélybe, tisztátalanná tették az ott található olajat. És amikor a Chasmóneus-ház megerősödött és legyőzték a helléneket, nem találtak csak egy kancsó olajat, ami a főpap pecsétjével volt lezárva. Ebben csak egy napra elegendő olaj volt. Azonban csoda történt és nyolc napig kitartott a kancsónyi olaj. A következő évben ünnepnappá tették ezeket a napokat […]”. (Sabbat 21/b)

Sokakban azonban felmerül a kérdés, hogy a Talmudban említett eseményt egy látszólag sokkal jelentősebb és a jövőre sokkal nagyobb hatással bíró esemény előzte meg, mégpedig a háború a görögökkel. Ezt a háborút csodával határos módon a zsidó nép megnyerte, annak ellenére, hogy az általános törvényszerűség szerint nem sok esélye volt erre. Az imakönyvben is megemlítjük: „átadtál erőseket gyengék kezébe, sokakat kevesek kezébe […]” Ennek tükrében talán nem annyira érthető, hogy miért koncentrálunk annyira az olajjal történt csodára és a háborúban történt csodák, miért kapnak csak másodlagos szerepet.

„Csoda történt és nyolc napig kitartott a kancsónyi olaj. A következő évben ünnepnappá tették ezeket a napokat.”

Kétféle csoda van. Az egyik a nesz nigle, a nyilvánvaló csoda, a másik pedig a nesz niszter, azaz a rejtett csoda. A kettő között a különbség a következő: a nyilvánvaló csoda olyan módon történik, hogy valamilyen általánosan érvényes természeti törvény megváltozik, mint például az, hogy egy napra elegendő olaj nyolc napig ég; a rejtett csoda pedig az, amikor a természeti törvények ugyan nem változnak, de az események nem várt módon alakulnak, mint például egy háborúban, ahol lehet sejteni előre ki az esélyes fél és ennek ellenére a látszólag esélytelenebb győz. Minél nagyobb a várthoz képest a bekövetkező fordulat, annál nagyobb az esemény csoda jellege, de megmarad rejtett csodának, hiszen a külső megfigyelő még mondhatja azt, hogy „Hát micsoda véletlenek vannak!” Ennek tükrében ugyan a háborúban való győzelemnek talán tényleg nagyobb hatása volt a jövőre, de a csodahirdetés szempontjából a háborús győzelem csak rejtett csoda, amire akár azt is mondhatja valaki, ha nagyon akarja, hogy „véletlen”. Ezzel szemben, ha a csodahirdetés tárgyának az olajjal történt csodát választjuk, akkor nemcsak olyan csodát hirdetünk, amire már nem lehet azt mondani, hogy „véletlen” (hiszen véletlenül nem változnak meg a természeti törvények), de egyben a háborús győzelem csodáját is hirdetjük. Ahogy a nyolc napig égő olaj nyilvánvalóan az Örökkévaló beavatkozásáról tanúskodik, úgy egyben a Teremtő háborúba való beavatkozásáról is. Ezek szerint, amikor meggyújtjuk a chanukai gyertyákat, hogy ezzel a csodákat hirdessük − ugyan elsősorban a Szentélyben lezajlott eseményekre kell gondolnunk −, de mindemellett nem szabad megfeledkeznünk a háborúban történt csodákról sem és hirdetnünk kell azokat is.

Nagyon nagy e micva szentsége, Ramban szerint egyenes folytatása a Szentélybeli Menóra meggyújtásának. Sokan szoktak a gyertyagyújtás előtt imádkozni és kérni az Örökkévalót, hogy legyünk sikeresek a tóratanulásban, elérhessük az igazi bölcsességet, hiszen a gyertya fénye utal a Tóra fényére; hogy olyan gyerekekkel áldjon meg minket, akik bevilágítják a világot, amire szintén utal a gyertya fénye. Emellett utal a Messiás fényére is. Tudnunk kell, hogy történelmünkben ez volt az utolsó nyilvánvaló csoda, ami  a zsidó néppel történt, és egyben ez volt a megszabadulás a harmadik, az utolsó előtti gálutból (száműzetésből). A zsidó népre elrendelt négy gálutból (Babilónia, Perzsia, Görögország, Róma) nem maradt hátra, csak ez a legutolsó, mely nagyon hosszú és nagyon nehéz. Amikor a chanukai gyertyákat gyújtjuk és nézzük, tudatosítani kell magunkban, hogy ezekkel az utolsó nyilvánvaló csodára, illetve gálutból való megszabadulásra utaló fényekkel kell átvészelni az utolsó száműzetés sötétségét, ezeknek a gyertyáknak kell tartani bennünk a hitet a legnehezebb időszakokban is, és ez által leszünk érdemesek mihamarabb arra a nagy fényre, ami tényleg be fogja világítani az egész világot.

A gyertyagyújtás törvényei

Kiszlév hónap 25-én este gyújtjuk meg az első chanukai gyertyát. Az első este elhelyezünk egy gyertyát jobb oldalra és meggyújtjuk. A második este két gyertyát gyújtunk, először a bal oldalit majd utána a jobb oldalit. Ugyanígy minden este hozzá-teszünk egy gyertyát az előző napihoz, jobb oldalról növekedve, míg a gyújtást mindig baloldalról kezdjük az új gyertyával. A gyertyáknak egy sorban kell lenniük és egy magasságban. Az áskenáz országokban az a szokás terjedt el, hogy nemcsak a családfő gyújt gyertyát, hanem a család többi férfitagja, sőt még a kisfiúk is. A ház úrnője ugyanúgy részese volt a csodának, mint a férfiak, és ezért köteles gyertyát gyújtani, mégis amennyiben gyújt a férje, neki nem kell, hiszen egy testnek számítanak. Ennek következtében a lányok sem gyújtanak, tiszteletlenség lenne az anyjukkal szemben, ha ők gyújtanának, míg az anyjuk nem; ezért ők is a családfő gyertyagyújtásával tesznek eleget a kötelességüknek. Ezeken a gyertyákon kívül szoktak minden este még egy külön gyertyát gyújtani, amit sámesz-gyertyának neveznek. Ez vagy hosszabb szokott lenni, mint a többi, vagy pedig magasabb helyre teszik; ugyanis a többi gyertya fényét nem szabad gyakorlati célokra használni, ezért odateszünk még egy gyertyát, hogyha szükség van fényre, annak a fényét használjuk.

A Talmud törvénye szerint a közterületre nyíló ajtónál gyújtjuk a chanuka gyertyákat, hogy ez-által az ott elhaladó emberek láthassák a gyertyákat és tudatosítsák magukban a csodát. A mezuzával szemben levő ajtófélfához közel kell elhelyezni a gyertyákat, hogy amikor valaki be- vagy kilép az ajtón, micvák vegyék körül, jobbról a mezuza, balról a chanuka gyertya. Ennek ellenére sok helyen az a szokás, hogy a lakásban, belül gyújtják a gyertyákat, szintén az egyik ajtófélfánál, vagy ha van közterületre néző ablak, akkor helyesebb ott gyújtani. Minimum 3 tefáchnyira (kb. 24 cm) a földtől kell elhelyezni a gyertyákat, hogy ne tűnjön úgy, mintha a földre raktuk volna. Ellenben helyes, hogy ne tegyük magasabbra, mint 10 tefach (kb. 80 cm), mert ha magasabbra tesszük ennél, úgy néz ki mintha azért gyújtottuk volna, hogy világítson és nem lett volna felismerhető a micva. 20 ámá (kb. 10 méter) felett pedig egyáltalán nem teszünk eleget a micvának.

A legjobb olívaolajat használni a gyertyagyújtáshoz. Részben, mert szép tiszta fénnyel ég, és azért is, mert maga a csoda is olívaolajjal történt a Szentélyben, de másfajta olaj vagy gyertya is megfelelő a gyújtáshoz. Ha valaki megteheti, jó, ha szép ezüst menórát állít, hogy abban gyújtsa a gyertyákat, de ha nincs, akármi megfelel a célnak, nem szükséges sem menóra, sem egyéb gyertyatartó.

Rögtön naplemente után, sötétedéskor gyújtjuk a chanuka gyertyákat, kivétel ez alól természetesen a péntek esti (chanuka) gyertyagyújtás, amikor még nappal történik a gyújtás. A gyertyáknak a csillagok feljövetelétől számított minimum fél órát kell égniük, ezért a péntek esti gyújtásnál több olajra vagy hosszabb gyertyára van szükség. Ha valaki valami miatt nem tud rögtön sötétedéskor gyújtani, gyújthat később is, egész éjszaka. Mindaddig, amíg a háza népe ébren van vagy pedig a gyertyák láthatóak az utcáról, és még abban az órában vannak arrafelé járókelők, akik láthatják az apró lángokat.

Első este három áldást mondunk a gyújtás előtt. Először magára a gyújtásra, ahogy általában a micvák előtt szoktuk, utána mondunk egy áldást a csodákért, majd a Sehechejánu-áldást, mint minden olyan micvára, ami csak időről időre következik be. A második estétől már csak az első két áldást mondjuk. A gyújtás után szokták elénekelni a híres Hánérot hálálu… és a Máoz cur… kezdetű dalokat.

„Ezek a gyertyák szentek…”

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás