Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: JewishEncyclopedia.com
Megjelent: Forrás – 2011. február

Abarbanel az egyik legrégibb és legtekintélyesebb portugál zsidó családból származik, ősei Izrael legnagyobb királyáig, Dávidig vezették vissza családfájukat. A család Kasztíliából, a mai Spanyolország középső és északi részéről menekült el a XIV. század végén. Abarbanel Lisszabonban látta meg a napvilágot és már kora ifjúságában kiemelkedő előmenetelt tanúsított a zsidó filozófiában. Ezenkívül olyan kitűnő üzleti érzéke volt, hogy képletesen szólva minden, amihez nyúlt, arannyá változott: V. Alfonznak, Portugália hatévesen királlyá koronázott uralkodójának is fülébe jutott, hogy hősünk mennyire jártas a pénzügyekben, így felkérte, hogy legyen a kincstárnoka.

Annak ellenére, hogy az uralkodó kincstárnokaként Don Jichák igen előkelő emberré küzdötte fel magát a királyságban és befolyásos, tekintélyes emberré vált a királyi udvarban betöltött magas pozíciója révén, nem fordította el a fejét, amikor sanyargatott hittestvéreinek kellett segítő kezet nyújtania. Amikor a marokkói Arzila városa a mórok kezére került és a foglyul ejtett zsidókat elhurcolták rabszolgának, minden befolyását latba vetette, hogy segítsen a bajba került hitsorsosainak: aktívan közreműködött, hogy a zsidó rabszolgák szabadon bocsátásához szükséges anyagi források rendelkezésre álljanak, összegyűljön annyi pénz, amennyi lehetőleg az összes fogoly kiváltásához elegendő. Befolyásos és vagyonos barátjának, a pisai Jechiel Nissimnek is írt levelet a rabszolgák nevében.

Don Jichák szédítő magasságokat ért el a társadalmi ranglétrán, olyan magasra jutott, ami a középkorban egy zsidó számára elérhetetlennek tűnt. Azonban (mint később kiderült) ez a hatalom, csillogás mulandó és törékeny volt. Alfonz lemondott a trónról fia, János herceg javára. A halálát (1481) követően pedig utódja, II. János király udvara arra kényszerítette Abarbanelt, hogy lemondjon kincstárnoki pozíciójáról, ezenkívül az új uralkodó megvádolta azzal, hogy Braganza-összeesküvés vádjával kivégzett hercegnek a bizalmasa. A koholt vádak alapján ő is hasonló sorsra jutott volna, mint a herceg, azonban az Örökkévaló a rabbi segítségére sietett, így sikerült elmenekülnie és Kasztíliában letelepednie 1483-ban. A király hatalmas vagyonát elkobozta, de ami a legfontosabb, életben maradt. Toledóban telepedett le. Új hazájában Abarbanel rabbi a Tanach (a zsidó Biblia) rejtelmeibe merült el. Mindössze fél év alatt olyan mélységeiben tanulmányozta a Tanachot, melynek egy átfogó kommentár lett az eredménye, mely Józsué, Sámuel és a Bírák könyvét magyarázza. Nem sokkal később azonban a kasztíliai királyi ház szolgálatába lépett. Barátjával, a befolyásos Segoviai Don Ábrahámmal közösen rabbi Jichák elvállalta a királyi ház adóbevételeinek kezelését és a királyi hadsereg ellátásáról való gondoskodást. Abarbanel itt, Kasztíliában is fényes pénzügyi karriert futott be, a mór háború idején hatalmas pénzösszeget kölcsönzött a királyi családnak.

Kasztíliai Izabella és Aragónia trónörököse, II. Ferdinánd 1469- ben titokban egybekeltek. A közöttük létrejött érdekházasság célja egy erős spanyol birodalom kiépítése volt, valamint az, hogy Spanyolországot a kereszténység zászlaja alatt egyesítsék. Mivel II. Ferdinánd anyai ágon zsidó családból származott, a zsidóság remélte, hogy békében élhet majd itt. Csalódniuk kellett: az alhambrai rendelettel 1492- ben törvénybe iktatták, hogy a zsidóknak el kell hagyniuk Spanyolországot. Abarbanel ekkor minden követ megmozgatott, hogy rávegye a spanyol uralkodót a rendelet visszavonására és ennek érdekében felajánlott neki egy nagyobb vagyont is. Minden erőfeszítés kudarcot vallott. Neki is el kellett hagynia hazáját és ezt követően Nápolyban telepedett le, ahol csak rövid ideig tudott zavartalanul, békében élni. Több állomás után Velencében kötött ki, ahol egy Portugália és Velence közötti kereskedelmi szerződés létrejötténél vették igénybe zseniális üzleti képességeit.

Magánvagyonából hatalmas összegeket költött a spanyol uralkodóház megvesztegetésére, hogy a zsidók hazájukban maradhassanak. A legbrutálisabb spanyol inkvizítor, Torquemada nyomása miatt azonban nem tudta rávenni a kasztíliai királyi házat döntésének megmásítására.

Műveit három kategóriába szokás osztani: szövegmagyarázatokat, filozófiai műveket és apologetikákat hagyott az utókorra. Szövegmagyarázatai a bibliai kommentárokra utalnak, és abban térnek el a szokásos szövegmagyarázatoktól, hogy a kor társadalmi és politikai aspektusait is figyelembe veszik. Hitte, hogy a puszta szövegmagyarázat nem elegendő, hanem a Tanach szövegét a zsidó nép életviszonyainak tükrében kell magyaráznia, hogy igazán érthetővé és „élővé” tegye a szöveget. Filozófiai művei számot vetnek a tudományokkal, ill. rávilágítanak, hogyan kapcsolódnak a tudományágak a zsidó valláshoz és hagyományhoz. Apologetikái a Messiás jövőbeni eljövetelének zsidó szemszögből való megvilágítását tárják elénk. Keresztény tudósok nagyra becsülték és gyakran forrásként is használták Don Jichák magyarázatait. Abarbanel munkáit azért tudták felhasználni, mert Don Jichák rabbi filozófiai értekezéseiben a zsidóság messiás-képével foglalkozott.

Don Jichák Velencében hunyt el a 16. század legelején (1508- ban). Padovában helyezték örök nyugalomra.