Amikor a zsidó nép vándorlása során Edom határához ér, az útja pedig ezen az országon keresztül vezet, Mózes küldötteket küld Edom királyához azzal a kéréssel, hadd menjenek keresztül az országukon. Megígéri, hogy békés szándékkal mennének, nem használnák az ország javait, egyszerűen csak átmennének az országon mindenféle károkozás nélkül. Edom agresszívan elutasítja a kérést, még azután is, hogy Mózes felajánlja: kifizetné, ha esetleg mégis valamit ennének, vagy a vizükből innának. Edom hadseregével és háborúval fenyeget arra az esetre, ha a zsidók mégis bemerészkednének az országba (Bámidbár 20:14-21).
Érdemes megfigyelni a szóhasználatot, amellyel a Tóra Edom vezetésére utal a tárgyalások során. Mózes először Edom királyához küldi a küldötteket, majd Edom válaszol, míg később egy nagyon hasonló helyzetben Emor országánál Szichon, Emor királya felel (uo. 21:23). Felvetődik a kérdés: miért Edom, és miért nem Edom királya az, amit/akit a Tóra a barátságtalan válaszért felelőssé tesz. A Mesech Chochma[1] is felteszi a kérdést, a választ pedig a politikai rendszer különbözőségében találja meg: Edomnak (Emorral ellentétben) volt egy tanácsadó testülete, parlamentje, a királyság pedig nem öröklődött. Tehát a válasz nem a király, hanem a nép akaratát tükrözte.
A rabbinikus irodalom Rómát, később a katolikus egyházat, illetve az európai vagy nyugati civilizációt értette/érti Edom (továbbélése) alatt. Azt a civilizációt, amelyik mára a leginkább magáévá tette a demokrácia, a parlamentarizmus, a hatalmi ágak szétválasztása, valamint a hatalom nép általi kontrolljának az elvét. (Igaz, léteznek anomáliák, de a nyugati politikai rendszerek alapvetően ezekre az elvekre épülnek.) Bár van még pár nyugati ország, ahol az államforma hivatalosan még a monarchia (Egyesült Királyság, Hollandia, Spanyolország stb.), ahol a trón ugyan családon belül öröklődik, mégis a királynak/királynőnek már gyakorlatilag semmilyen hatalma nincs. A választott elnöknek/miniszterelnöknek ugyan van, de az erősen kontrollált, és nem is tudja családon belül továbbörökíteni. Léteznek persze családok, amelyek annyira befolyásosak, hogy több tagja is képes fontos vezető pozíciót, akár az amerikai elnökséget is megszerezni, de a legitimációt itt is a választási győzelem, és nem a családi kapcsolat adja. Nem azért fogadják őt el vezetőnek, mert az apja is az volt, hanem azért, mert a legutóbbi választásokon ő került ki győztesen, tehát a nép úgymond őt akarta. Ezeknek az elveknek/értékeknek a gyökere a Mesech Chochma alapján Edom rendszerében található.
Vagyis Edom politikai rendszerében (illetve annak egy modern verziójában) élünk, ahol a döntésekért az ország népe, és nem a vezető felel.
Mostanában, az amerikai elnökválasztás finiséhez közeledve gyakran hallani heves vitákat arról, hogy az egyik jelölt „őrült, rasszista, primitív bunkó”, a másik pedig „korrupt, hazug, visszaél a hatalmával, cserbenhagyja a szövetségeseit, az ellenséggel szövetkezik”. Izraeli/zsidó szempontból is gyakran fellángol a vita arról, hogy melyik miért jó vagy rossz Izraelnek. A jelenlegi amerikai elnökkel kapcsolatban is éles vélemények hangoznak el mindkét irányból. Ezekben a véleményekben lehet sok igazság is, de az Egyesült Államok nem királyság, a nyugati országok nem királyságok. Vezetői nem élvezik azt a szabadságot, hogy megvalósítsák azt, amit helyesnek tekintenek (ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni politikusok esetében), választóik és a hatalom intézményei állandó kontrollja alatt tevékenykednek. Nincsenek a születésük által bebiztosítva. A nyugati országok vezetői tehát azt a programot valósítják meg, amelyik a választóik ízlésének leginkább megfelel.
Ebből következik, hogy a jelöltek összevetése helyett talán fontosabb az amerikai társadalomban végbemenő folyamatok vizsgálata. Felesleges azon összeveszni, hogy melyik hataloméhes jelölt lenne a megfelelő, még akkor is, ha egyébként valóban van közöttük különbség. Ahogyan Edomnak sem a királya felelt, hanem maga Edom, úgy Amerikának sem az elnöke felel a kérdésekre, hanem Amerika.
[1] Rabbi Méir Szimcha Kohen. Litvis rabbi, fontos Rámbám- és Tóra-kommentátor, a lettországi Dvinszk (Daugavpils) rabbija. Egyik fontos könyve a Meshech Chochma című tóramagyarázat.
Jehuda Silber