Arcképcsarnok

“Egy hang az égből így szólt: menj be Alkabec rabbival a kabbala kertjébe!”

A kabbala filozófiai alapokon nyugszik és lényegét tekintve egységes.

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: Breslev.co.il
Megjelent: Forrás – 2011. október

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: Breslev.co.il
Megjelent: Forrás – 2011. október

Az Arcképcsarnok sorozat e havi számában megismerkedünk rabbi Móse Cordovero (azaz Ramak) életének főbb állomásaival. Születésének körülményeiről csak annyit tudunk, hogy a 16. század első felében (1522-ben) jött a világra, azonban születési helye ismeretlen. Neve arra enged következtetni, hogy a spanyolországi Córdoba városában látta meg a napvilágot, családja innen vándorolt el a zsidók Spanyolországból történő kiűzetésekor. Nevével kapcsolatban a Cordoeiro írásmód is fennmaradt, ami arra enged következtetni, hogy portugál eredetű volt a családja. A neve alapján csak annyi valószínű tehát, hogy az Ibériai-félszigetről származik, de egyes források tudni vélik, hogy Cfát városában látta meg a napvilágot. Ramak annak a Slomó Alkabecnek volt a sógora, aki a Lechá dodi című imát szerezte.

Noha Cfáton élt, amely éppen ebben az időben vált a kabbala központjává, húsz esztendős koráig nem foglalkozott a misztikus tannal, de már ekkor is kiemelkedő tehetségű tudósként és igen termékeny szerzőként tartották számon. Kiemelkedő tudással rendelkezett a zsidó filozófia területén, és ő volt a Portugáliából érkezett zsidók által látogatott jesiva vezetője.

Húszévesen azonban változás állt be az életében: egy hang szólt hozzá a mennyből, és felszólította, hogy kezdjen el kabbalát tanulni. Az égi hang azt is megmondta neki, hogy kivel: sógorával, Alkabec rabbival kell kabbalát tanulnia és megismernie “a kabbala kertjét”. Ramak a Zohár tanulmányozása során a kabbala beavatott mesterévé vált, illetve oly’ mértékben elmélyült a misztikus tanokban, hogy Párdesz rimonim (A gránátalmák ligete) című művében rendszerezte és témák szerint csoportosítva adta közre azokat.

A mű – mely a rabbi első könyve volt – a 16. század közepén (1548-ben) jelent meg először: a szerző ekkor mindössze huszonhat éves volt! A Párdesz rimonim olyan kiemelkedő alkotás volt, hogy már ezzel az első művével halhatatlan hírnevet szerzett magának. Mi lehetett ennek az oka? Az, hogy ez volt az első olyan mű, mely a kiadásáig napvilágot látott valamennyi kabbalisztikus gondolatot összegyűjtötte és rendszerezett formában adta közre. Ne felejtsük el, hogy a 16. század közepén járunk, a cfáti kabbalista iskolák kialakulásának és a kabbala mestereinek színre lépésének idején. Az egyes iskolák, a különböző tudósok más és más meggyőződésre jutottak egyes gondolatok kapcsán, és különböző álláspontokat alakítottak ki az egyes kérdésekben. Ebben a könyvében a szerzőnek sikerült a különböző tanításokat összeegyeztetnie. A másik óriási újítása a Párdesz rimonimnak az, hogy nemcsak a különböző álláspontokat sikerült egymással kibékítenie, hanem bebizonyította, hogy a kabbala filozófiai alapokon nyugszik és lényegét tekintve egységes.

Ezekben az években (1550 körül) Cordovero rabbi iskolát is alapított Cfát városában, mely a misztikus tanokkal foglalkozott. Az iskolának mintegy két évtizeden át – egészen haláláig – vezetője volt. Csak két mondat az iskoláról: olyan későbbi szellemi nagyságok voltak a tanítványai sorában, mint rabbi Élijáhu di Vidas és rabbi Chájim Vitál (róluk a későbbiekben fogunk tanulni). A másik, ami ilyen előzmények után szinte magától értetődik és amelyen meg sem lepődünk: maga Élijáhú próféta is tiszteletét tette Ramak szellemi műhelyében.

vissza