Ki Tetzei (Dvórim 21:10-25:19)

Elveszített tárgyak visszaszolgáltatása

„Ha látod más ember állatát, ne rejts el belőle, vissza kell adnod gazdájának. Ha nem ismered a tulajdonost, el kell vinned a házadba, ahol addig kell maradnia, amíg a tulajdonosa kutat utána, és vissza nem adod neki. Így kell tenned szamarával, ruhájával, és más tárgyaival, amiket megtalálnál…”

(Dvórim 22:1-3)

„Elveszített tárgyak visszaszolgáltatása” egy a 613 tórai micva közül. Ez a legalapvetőbb szinten azt jelenti, hogyha találunk egy köteg pénzt az utcán, kötelesek vagyunk megkeresni a gazdáját és visszaadni neki.

A Talmud ad egy mélyebb betekintést. „Ne rejtsd el magad belőle”, megelőzve azt a lehetőséget, hogy ne is nézzünk oda, és fojtassuk utunkat, mintha mi sem történt volna.

Praktikus értelemben kiplakátolhatjuk a környéket, és körbekérdezhetünk, ki veszített el hasonlót. Példaként kiírhatjuk: „Pénztárcát találtam július elsején a Brookville Driveon. Hívj: 555-1234”

A kulcs az elegendő információ kiadása, hogy a tulajdonos megtudja, hogy hozzá tartozik, de nem túl sok, hogy valaki más, illetéktelen tudja rátenni a kezét. Akárki, aki felhív ezügyben, tudja alapvetően leírni (szín, méret) a tárgyat és tartalmát. Így biztosak lehetünk abban, hogy jó hejre adjuk vissza.

„A megtaláló megtartja, az elhagyó sírhat.” Egészen biztosan nem zsidó koncepció.

A kár megtörtént:

Egy másik alkalmazása e micvának a felelősségvállalás más ember káráért. A klasszikus példa az, hogyha koccanok egy autóval a parkolóban, otthagyom egy cetlin a számomat.

A Talmud (Baba Metzia 31a) kiterjeszti ezt a kár megelőzésére is. Például, ha a szomszédod házát látod eláradni (és nincsen otthon), köteles vagy homokzsákokat kitenni. Amiért később kérhetsz pénzbeli térítést.

Feldézek egy esetet, ami a jeruzsálemi Aishben tett első látogatásom alatt történt. A boherok hirdetőtábláját olvasgattam, pár olyan bejegyzést, amit ők tettek ki. Egy felkeltette a figyelmem.:

„Véletlen eltörtem egy kék bögrét. Ha a tiéd, keress meg, hogy kompenzálhassalak.”

                                                                                                                                                                                       Joe Ploni

Joe eltitkolhatta volna, hogy eltörte a bögrét, senki sem tudta volna meg. De Joe elhatározta, hogy egyenesen fog cselekedni. Nem lenne szép, ha a világ így működne?

De nem ez a történet vége. Egy héttel később újra a hirdetőt olvastam, és észrevettem valami szépet. Ez a fiatalember áthúzta a véletlen szót, és felé írta: „figyelmetlenségből”. Rájött, hogy nem helyénvaló azt mondani, hogy a bögre eltörése véletlenség lett volna.

Javak megőrzése

Az előbb tárgyalt micva kiterjesztése a talált tárgyak emgőrzése. Használnunk ugyan tilos őket, de annál inkább vigyáznunk kell rájuk.

A Talmud (Tánisz 25a) elmeséli a történetet, ahogy egy ember csirkéket felejt Rabbi Chanina Ben Dosa telkén. Rabbi Chanina ezzel kötelezve lett gondoskodni a madarakról, amíg tulajdonosuk elő nem került. Mindaddig a rabbi udvara tele lett csirkékkel, amiket kecskékre cserélt. Így a tulajdonos pár kecske gazdája lett az eset után.

A micva elővigyázatos teljesítésével Rabbi Chanina gyarapította az eredeti tulajdonos vagyonát. Amikor jött a tulajdonáért, már pár kecske boldog tulajdonosa lett.

Zsidó örökség

Ezzel az elgondolással vizsgáljunk meg egy történetet.: Sam, a bróker felhívja barátját, Billt a következő hírrel: Van egy jó tippem egy új részvénnyel kapcsolatban. Garantáltan duplázol rajta egyik napról a másikra.

„Már sok ilyen jó tippet hallottam.” Mondja Bill „Köszönöm, de kihagyom”. Egy hét múlva csöög Bill telefonja. „Szia, Sam vagyok. Emlékszel a részvényre, amiről előző héten beszéltem? Befektettem 10.000 USD-t, ami még aznap este megduplázódott, úgy érzem, az árfolyam tovább fog emelkedni, visszaforgattam az egész 20.000 USD-t. Még nem késő beszállnod, érdekel? „Nem, köszönöm, mondja Bill „ami felmegy, egyszer le is jön”. Egy hét múlva Bill újabb hívást kap. Sam az, a részvénybróker. „Wow, ez a papír elképesztő. Folyamatosan duplázódik az értéke, már 100.000 USD felett jár, ugyan már Bill, miért nem fektetsz bele? Jó üzlet.”

Hetek, hónapok tellnek el, a hívások fojtatódnak. Sam papírja folyamatosan megy felfelé, Bill viszont kimarad a játékból.

Egy nap csörög Bill telefonja. (Reméli nem Sam az a befektetési hírekkel.) „Szia, én vagyok, Sam. El szeretnék mondani valamit. Emlékszel rá, amikor hónapokkal ezelőtt befektettem azt a 10.000 USD-t? Egyidőben ugyanennyi pénzt fektettem be a nevedben is. Ez a portfólió ma több, mint egymillió dollárt ér. Jó barátok vagyunk, Bill. Csak add meg az eredeti 10.000 USD-t, és tied a millió.

Elképzelhető egy hasonló üzlet?

Most építsük be a gondolatot a zsidó történelembe. Mózestől Majmonidészig, a Szentélytől izrael államáig, őseink izzadságot nem kímélve küzdöttek önfeláldozóan, hogy örökséget építsenek. Idealizmus, oktatás, törődés örökségét.

Ez nem egy zsidó bűnlajstrom, vagy egy negatív egyenleg, hanem az örökség, amink van. 3000 éven át zsidó emberek kincseket halmoztak fel, amiket mi összegyűjthetünk.

Vigyük haza!

A talált tárgyak visszaszolgáltatásának micvája nem csak a kézzel fogható tárgyakra értendő. Például, ha egy barátunk összekülönbözik velünk, igyekeznünk kell megőrizni vele a jó kapcsolatunkat.

Hasonlóan, ha valaki távol kerül a zsidóságtól, elveszítve H”-el, vagy a Tórával való kapcsolatát, segítenünk kell neki visszaszerezni.

Ebben az évben, ahogy közelednek nagyobb ünnepeink, gondoljatok valakire, aki esetleg távolabb van a zsidó közösségtől, és hívjátok magatokhoz, hogy megosszátok az ünnepeket vele. Természetesen ez az, amire a szidra verse is utal: „ És vidd (az elveszett tárgyat) a házadba.” (Dvórim 22:1)

Rabbi Shraga Simmons