Vájécé

Érzékenység a kommunikációnkban

„A szavak, amiket kimondunk, mélyre hatolnak”

A vers azt mondja: „reggel lett, és Lea volt az [Jákob mellett]” (1Mózes 29:25). Jákob be lett csapva, azt hitte, hogy Ráchelt veszi el, reggel azonban rá kellett jönnie, hogy nem őt vette feleségül, hanem Leát. Hét évvel korábban ő és Ráchel kötöttek egy megállapodást: Jákob adott Ráchelnak egy titkos jelet, azzal hogy ,,ha az apád megpróbál becsapni, és én majd megkérdem, mi a titkos jel és valaki más lesz ott helyetted, az majd nem tudhatja a jelet.”

Így Jákob bebiztosította, hogy ne csaphassák be, ám valami közbejött. Ráchel látta, amint az apjuk a nővérét, Leát vezeti a hüpe alá. Láván azt akarta, hogy Jákob Leát vegye el, ezért őt vitte az esküvőre. Ráchel látta, hogy nővére ebben a szituációban megszégyenülhet, ezért elmondta neki a titkos jelet. Jákob éjjel abban a tudatban volt, hogy Ráchel az. Az egyik kommentár szerint azon a reggelen Jákob kérdőre vonta Leát.

– Hogy tehetted ezt velem? Becsaptál, ez alattomos álnokság! – Erre Lea így válaszolt:

– Tőled tanultam. Nem te sétáltál be apádhoz, és tettetted magad a testvérednek, Ézsaunak? Nem öltötted magadra a ruháit? Nem tetted magadra egy kecske bundáját, hogy annak tettesd magad, aki nem vagy? Nem voltam benne biztos, hogy szabad ilyet cselekednem, de láttam, hogy te megtetted, és ha neked szabad, akkor nekem is.

Ez volt az a pillanat, amikor Jákob elkezdte meggyűlölni Leát. Amit Lea mondott, igaz. Volt egy kérdése: szabad-e bárkinek megmásítani az igazságot bizonyos körülmények között, bizonyos szituációkban, vagy nem? Az igaz embert, Jákobot vette alapul, tanult tőle. Egyszer ő is megtette, nyilvánvalóan helyesen – hiszen Jákob cádik –, és ugyanezt tette Ráchel. Miért gyűlölte Jákob mégis Leát? A válasz, hogy az életben sokszor van választásunk; cselekedhetünk helyesen vagy okosan, de sokszor helyesen cselekedni nem a legokosabb. Sokszor túl őszintének lenni, félreérthetően fogalmazni hatásos, ám esetleg nem kívánatos eredményt is hozhat. Jakob elképzelhetetlen nagy cádik volt, szinte ego nélküli, de összességében mégiscsak ember. A kritikus szavak és a szembesítés átjárták a szívét, és ez okozta a nemtetszését, talán bizonyos szintű gyűlöletet.

Azt gondolom, óriási tanítás van ebben a számunkra. Ez benne van az emberekben, akikkel az életben dolgunk van. Nem Jákobokkal találkozunk életünk során, aki egy tiszta emberi lélek volt. Az ember gyenge, nagyon kényes. A dolgok, amiket mi mondunk, sokkal mélyebbre hatolnak. Gondolhatjuk, ha Jákobból ezt váltotta ki, hogy tükröt tartottak elé, akkor nekünk mennyire óvakodnunk kell, nagyon körültekintőnek kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mit, hogyan és kinek mondunk. Tisztában kell lennünk az emberek érzéseivel es érzékenységével. Nagyon érthetőnek kell lennünk, tudnunk kell, mit fog kiváltani a közlendőnk. Ha valaki így tesz, nem önmaga lesz a középpontban, hanem mások. Hatékonyabb lesz emberként, könnyebb lesz vele együtt élni, és a spiritualitása is nagy magasságokba ér el.

forrás • aish.com – TheShmuz

fordítás • Friedmann Bracha