Kulcs a purimi történet újabb rétegéhez.

A következő kérdések, melyek elsőre talán nyilvánvalónak tűnhetnek, lehetővé teszik a Megilát Eszter egy-egy nagyszerű titkának/talányának a megértését.

1. Miért ad számot a megila Vástiról, vendégségéről és későbbi megbüntetéséről? Ezeket a mozzanatokat könnyen ki lehetett volna hagyni, hiszen történetünk arról szól, hogy a király új feleséget szerez magának, nem pedig a „régiről”. Miért fontos a történet szempontjából Vásti?

2. Miért gondolja Eszter, hogy csak egy borozás alkalmával tudja megváltoztatni a király álláspontját?

3. Miért hívta meg a királyt két összejövetelre ahelyett, hogy rögtön az elsőn feltárta volna a szándékát?

4. Miért hívta meg Hámánt mindkét összejövetelre, és miért nem elsőre, közvetlenül a királynak könyörgött népe megmentéséért?

5. Miért titkolta zsidóságát Eszter még a koronázása után is?

6. Miért kell Hámánnak megalázkodnia azzal, hogy a király parancsára Mordecháj lovát vezeti?

Hogy ezeket a kérdéseket egy alapvető gondolattal válaszoljuk meg, észre kell vennünk, hogy van egy kulcsszó – egy milá manchá –, amely újra és újra előbukkan. Ez „hámálkáh” – a királyné. Ennek a szónak a használata – vagy éppen a kifelejtése – egy új, mélyebb belátást enged majd a történtbe és a megilá lényegébe.

„…vezessék be Vásti királynét a király elé, a királyi koronával a fején, hogy megmutassa a népnek és a vezető embereknek, milyen szép, mert igencsak szép megjelenésű volt (Eszter 1:11).

Vásti egy volt négy nő közül, akiknek „hatalmuk volt a világban” – Vásti, Izável, Átáliá, és Smirmit (Nebukadnezár felesége) (Eszter Rábá 1:9). Hihetetlen függetlenséget mutat nem csak saját ünnepségének rendezésekor, hanem akkor is, amikor visszautasítja, hogy a király elé járuljon annak parancsára. Rává szerint (Megilla 12b) még meg is sérti a férjét, akit „apja istállófiújának” nevez. A király hirtelen nem tudja, hogyan kellene reagálnia erre a bánásmódra. Mivel döntésképtelen, ezért egy hét férfiból álló tanácsot hív össze. Amikor Vásti leírását látjuk az első fejezetben, ez mindig a „hámálká” szó hozzáadásával jelentkezik, ezzel is jelezve, kinél van a valódi hatalom a királyságban. Férje csupán miatta lehetett az, aki, és ezt a királyné nem is engedte elfelednie.

„De Vásti királyné nem volt hajlandó bemenni a király szavára, a kamarások keze által. Ezen a király nagyon felháborodott, és forrt benne a harag” (Eszter 1:12).

Tiltakozását a „vátemá’én hámálká Vásti” frázis jelzi, mely hangsúlyozza, hogy a királyné minden különösebb fejfájás nélkül megtehette, hogy visszautasítja a király parancsát.

„Ha a király jónak látja, bocsásson ki királyi dekrétumot, és ezt a perzsák és médek megváltoztathatatlan törvényei közé iktassák, miszerint Vásti nem jelenhet meg többé Ahasvéros színe előtt, a királynéi méltóságot pedig a király adja át másnak, Vástinál méltóbbnak. (Eszter 1:19.)

Viszont amikor Memuchán azt tanácsolja a királynak, hogy távolítsák el Vástit magas pozíciójából, a „hámálká” szándékosan elmarad neve mellől: csupán Vástiként van jelölve, ezzel is jelezve, hogy elvesztette befolyását, uralkodói státuszát.

A parancsot kiadják: új királynét kell találni. A király semmiképpen sem szeretne egy másik Vástit – tehát egy olyan társat, aki királyi családból származik. Egyszerűen egy gyönyörű feleséget keres, aki hallgat majd rá, és semmilyen különösebb ambíciója a férje boldogításán kívül nem lesz. Így már érthetjük, Eszter miért titkolja el származását, hiszen – ahogyan bölcseink is magyarázzák – Saul király egyenes ágú leszármazottjaként számításba sem jöhetne királynéjelöltként. Árvának mutatják be inkább, és a király pontosan ezt keresi. A király Esztert választja, bár lakodalmukat ekképp jellemzi a szöveg:

„És nagy lakomát rendezett a király mind a hercegek, mind szolgái számára, Eszter lakomáját. Engedményeket adott a tartományoknak, és ajándékokat a királyi mértékben.” (Eszter 2:18)

A „hámálká” cím feltűnően hiányzik, ezzel is jelezve, hogy a király a saját feltételei alapján fogadta el Esztert, hiszen Eszter hatalomra kerülése rögtön meghiúsult volna, ha fény derül családi hátterére. A második fejezet vége folyamatosan kihagyja a „hámálká” titulust, hogy ezt a fontos gondolatot hangsúlyozza.

Esztert „hámálkának” hívják, amikor a következő fejezetekben egyedül van Mordechájjal, hiszen a királyné tisztában van saját származásával, és tudja, hogy nem csupán a király egyik becses tulajdona. Eszter nincs megelégedve jelenlegi helyzetével, és megkezdi az igazi küldetésének betöltését a király mellett. A negyedik fejezetben, mikor éppen Hátáchhal és Mordechájjal beszélget, nem szerepel a „hámálká”, mert enged Mordecháj utasításának, hogy ne tárja fel, ki is ő valójában – bár ez nehezére esik.

Hámán rendelete ekkor már ki lett adva, és egész Susán gyászolt. Mordecháj jelzi Eszternek, itt az idő, hogy felfedje kilétét, és ekképp próbálja meg meghiúsítani a parancsot.

„Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királyi méltóságra?” (Eszter 4:14)

A helyzet viszont veszélyes, és komoly előkészületekre van szükség a terv sikeréhez. Itt válnak az ünnepségek a történet szerves részéve.

„Három nap múltán Eszter felöltötte királyi öltözékét, és megállt a palota belső udvarán, a trónteremmel szemben. A király pedig ott ült a trónján, szemben a bejárattal. Amint a király meglátta, hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyet talált a szemében, és Eszter felé nyújtotta a kezében lévő aranypálcát. Eszter közelebb lépett, és megérintette a pálca végét.” (Eszter 5:1-2)

Eszter nemcsak „királyi viseletben” van, hanem királyi karizmáját is mutatja (ezért viseli „királyi méltóságot” és nem csupán „királyi öltözetet”). A király megérzi ezt a változást, és amikor közel engedi magához, egyszerűen „Eszternek” szólítja, mindenféle titulus nélkül. Ezzel jelzi: csakis ő az uralkodó, és erre Eszternek emlékeznie kell. Még „Eszterként” érinti meg a jogart, de felesége új külseje és a belőle áradó fenség felkelti a király érdeklődését.

„A király megkérdezte tőle: mi járatban vagy, Eszter királyné, és mi a kívánságod? Még ha országom felét is [kéred], megadom neked! Eszter válaszolt: ha a király jónak látja, jöjjön ő és Hámán ma lakomára, amelyet neki készítettem.” (Eszter 5:3-4)

Ahogyan a negyedik versben látszik, Eszter elfogadja jelenlegi státuszát, de meg akarja mutatni, hogy neki is van tekintélye, ezért meghívja az első összejövetelre. Ahogyan Vásti is ekképp mutatta meg függetlenségét, Eszter is ezt az utat választja az ő függetlensége megmutatására. Hámánt is meghívja, hogy hitelesebbnek mutatkozzon, és bizonyítsa a királynak, hogy igazi királynő, hiszen Perzsia két vezetőjét is meghívja az ünnepségére. Előkészítette a terepet, hogy mindenre fényt derítsen.

Azt a látszatot kelteni, hogy Hámán a király háta mögött terveket sző Eszterrel kapcsolatban, és puccsra készül, a másik indok Hámán meghívására. Rává említi ezt az elképzelést a Talmudban (Megilá 15b) – Eszter így próbálja megutáltatni Hámánt a királlyal.

„S így szólt a király: Hamar hozzátok Hámánt, hogy teljesülhessen Eszter szava! Így hát elment a király és Hámán a lakomára, melyet Eszter készített. Ekkor azt mondta a király Eszternek borivás közben: Amit csak megkívánsz, megadatik neked! Ami a kérésed, legyen az akár a királyság fele is, úgy lesz!” (Eszter 5:5-6).

A király nyilvánvalóan még nem fogadta el Eszter álláspontját, és ezt Eszter is tudja. Muszáj várnia és egy második ünnepséget rendeznie. Veszélyes játék ez, és Eszter készen áll meghalni Isten nevének megszenteléséért, ha ezt követeli népe megmentése.

Ebben a pillanatban valami teljesen váratlan történik: Hámán összehívja a családját, hogy dicsekedhessen a sikerével. A királynak ez gyanús, különösen amikor a tanácsadó Esztert is megemlíti. A király kémei mindenhol ott vannak, és erről is jelentenek neki.

„Majd így szólt Hámán: Nem is hívott Eszter királyné mást a királyon kívül a lakomához, melyet készített, mint engem, és holnapra is én vagyok hivatalos hozzá a királyon kívül.” (Eszter 5:12)

Hámán hámálkának hívja Esztert, és ez mindennél jobban felkelthette a király gyanakvását. Hámán felismerte Eszter uralkodói mivoltát, melyre Ahasvéros gyanakodott. Ez csak tovább gerjeszthette a király kíváncsiságát.

Ahasvéros nem tud aludni, mert a második ünnepség és a királyságára leselkedő fenyegetés egyre közele­dik. Hámán iránti érzelmei romlottak. Tudja, hogy Há­­mán különösen nem kedvelte Mordechájt, ahogyan ezt a családi összejövetelen is említi. Mivel a király Mor­dechájban reméli a megoldás lehetőségét, kikéri annak „személyes adatait”. Kiderül, hogy Mordecháj már egyszer megmentette a király életét, és még jutalmat sem kapott érte. A király gyanítja, hogy Hámán pont ezért utálja Mordechájt, és tervbe veszi, hogy Mordechájt felhasználva semlegesíti Hámán hatalmát és befolyását. Amikor a király hallja, hogy Hámán keresi, azt gyanítja, hogy ez egy újabb szakasza a puccsnak. Hámán kérése, hogy királyi viseletben lovagolhasson a király lován, csupán megerősíti ezt a gyanút. A király úgy dönt, hogy Mordechájt tiszteli meg a Hámán által javasolt gesztussal, és így szégyeníti meg vélt ellenfelét. Hámán sértetten megy haza. Hámán családi étkezésétől kezdve csupa váratlan dolog történik, de ezek csak javítják Eszter szavahihetőségét és esélyeit.

„A király és Hámán eljöttek, hogy igyanak Eszter királynéval. És így szólt a király Eszterhez a második napon is a borivás közben: amit csak megkívánsz, Eszter királyné, megadatik neked! Ami a kérésed, legyen az akár a királyság fele is, úgy lesz! Eszter királyné pedig azt felelte: Ha kegyet találtam szemeidben, ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja, adja nekem életemet kérésemre és népemet kívánságomra!” (Eszter 7:1–3)

Elkezdődik a második lakoma. A király már hámál­ká­nak hívja Esztert, ezzel is jelezve, hogy ő adja neki ezt a titulust, és nem Hámán, aki először így hívta őt csa­ládja körében. Bár az elején a király hezitál, és nem használja a rangot, a későbbi kérések és válaszok már Esz­ter hámálkától jönnek, és ezt újra és újra hangsúlyozza. Ahogyan ezt Rabbi Avahu említi a Megilla 16a-ban, még a köztük lévő tolmácsot is mellőzi, és közvetlenül Esz­terhez beszél, ezzel is jelezve egyenlőségét. Eszter végre felfedheti kilétét, és kikérheti népe túlélését. El­ma­gya­ráz­za, hogy a király sokkal többet fog veszíteni annál a tízezer sékelnél, amelyet Hámán fizet neki, hogy megölhesse a zsidókat. Eszter kimondja, hogy Hámán ellenség: mire az meg is ijed a király s a királyné előtt Hámán er­re megijedt a király s a királyné előtt a király és Eszter ki­rályné előtt.

„Hámán erre megijedt a király s a királyné előtt” (Esz­ter 7:6).

A király megérti, hogy Eszter hűtlenségével kapcsolatos gyanúja alaptalan volt, és kimegy, hogy lehiggadjon. Hámán kegyelemért könyörög Eszternél, hiszen már ő is érzi igazi hatalmát. Még a kanapéjára is ráesik, ezzel próbálja lekicsinyelni őt és bizonyítani közönségességét. A király válasza visszatértekor különösen fontos:

„A király pedig visszatért a palota kertjéből a borivás házába, és Hámán éppen leborult a kerevetre, melyen Eszter volt. Ekkor így szólt a király: Még bántalmazni is mered a királynét az én jelenlétemben? Amint szó elhagyta a király ajkait, Hámán arca elborult.” (Eszter 7:8)

A király Eszter státuszának teljes elfogadását demonstrálja, és Hámán halálát parancsolja.

Innentől kezdve a király csakis hámálkáként hivatkozik Eszterre, ezzel is elismerve királyi eredetét és pozícióját. Ugyanakkor amikor Eszter a zsidók megmentésében játszott szerepéről mesél, szerényen csak „Eszternek” hívja magát – addig volt kész királynő lenni, amíg meghiúsította Hámán tervét, utána pedig visszatért régi önmagához a saját szemében. Például:

„Ezután Eszter ismét beszélt a királlyal, lába elé borult, és sírva kért kegyelmet tőle, hogy hiúsítsa meg az agágita Hámán gonosz tervét, amelyet a zsidók ellen kigondolt… Ahasvéros király így felelt Eszter királynénak és a zsidó Mordechájnak.” (Eszter 8:3,7)

Amikor a királyhoz fordult, Eszter már csak a nevét használja a szerénység és a cniut jeleként. A király továbbra is hámálkának hívja, hiszen már megalapozta saját pozícióját Saul leszármazottjaként.

A kulcsszavas elemzés segítségével választ nyerünk eredeti kérdéseinkre:

1. Vásti azért van megemlítve, hogy a „hámálká” kifejezés erejét bemutassa.

2. Eszter azért hívja meg a királyt, hogy az új „málká­ként” bizonyítsa függetlenségét.

3. Az első lakomán még nem jött el az igazság pillanata, hiszen a király nem fogadta el Eszter státuszát.

4. Hámánt azért hívja meg, hogy felfedhesse árulását saját maga, státusza és a zsidó nép ellen.

5. Azért tartotta hátterét titokban az utolsó pillanatig, mert tudnia kellett, hogy a király nem fogja visszautasítani származása miatt.

6. Hámán, Mordecháj és a ló történetére azért volt szük­ség, hogy Hámánt a helyére tegye, és beigazolódjanak a király gyanúi vele kapcsolatban, ami a zsidó nép megmentéséhez vezetett.

Az ilyen típusú elemzés rengeteg dologra derít fényt. Tudjuk, hogy Eszter királyné maradt, és fia lett II. Dár­já­ves perzsa király (Vájikrá Rábá: 13:5), aki megengedte a Má­sodik Szentély felépítését (Ezra 6:15).

Azt is tudjuk, hogy a melech (király) szó a történetben a rabbinikus hagyomány szerint utalás Isten jelenlétére a történetben, ezzel is erősítve a rejtett csoda fogalmát (nész nisztár). A hámálká szó elemzésével viszont egy új dimenziót adhatunk a történethez, mely előtérbe helyezi az események mélységét és erejét. Ez minden eddiginél jobban növeli tiszteletünket Isten szerepe iránt.

Reméljük, ez a történet inspirál majd minket, hogy lássuk Isten kezét mindenben, ami velünk mint nemzettel történik, és erősíti a bennünk élő vágyat, hogy mihamarabb lássuk a Harmadik Szentély felépítését napjainkban.

fordítás • Horváth Árje