Nagy személyiségek nagy tettei.
Szerző: Lengyel Dávid
Megjelent: Forrás – 2012. május
Szerző: Lengyel Dávid
Megjelent: Forrás – 2012. május
539-ben Kóres, a perzsák királya megdönti a babiloni birodalmat, és kihirdeti, hogy az elhurcolt népek (köztük a zsidók is) visszatérhetnek szülőhazájukba, amely azonban a perzsa birodalom fennhatósága alatt marad. Mintegy 42.000 zsidó hamarosan fel is kerekedett, és visszatért a Szentföldre. A visszatérők között minden törzsből volt, hogy ily módon erősödjön a kapocs a júdeai és a babiloni zsidóság között. A hazatérők azonban romokban és elnéptelenedve találták az országot, ahol hamar meggyűlt a bajuk a környező népekkel. Nem teljesült az áhított dávidi királyság visszaállítása sem, és hamar politikai problémák is akadtak. Ezek a fajta nehézségek a korai lelkesedés lelohadásához és kiábránduláshoz vezettek, ami züllést eredményezett vallási téren. Erre a többoldalú válsághelyzetre szolgált megoldással Ezra és Nechemja.
A problémakör világi részét Nechemja oldotta meg politikai reformmal, míg Ezra a vallási életet újította meg. Nechemjáról biztosan tudjuk, hogy I. Artaxerxész uralkodásának huszadik évében kezdte meg működését, ami i. e. 455-nek felel meg. Ezrát ehhez képest nehezebb elhelyezni, mert az ő tevékenységéről a Biblián kívül nem maradt fenn feljegyzés. Ám a legvalószínűbb az, hogy Ezra szintén I. Artaxerxész uralkodása alatt ténykedett, de nem a hetedik, hanem a harminchetedik évében (i. e. 428), így van átfedés a két ember tevékenységi ideje között.
Nechemja a királyi udvarban töltött be tisztséget, és ezért bejárása volt az uralkodóhoz. Amikor megtudta egy Jeruzsálemből érkező követségtől, hogy milyen áldatlan állapotok uralkodnak Júdában, kérte a királyt, hogy engedélyezze neki Jeruzsálem falainak felépítését. A király ezt engedélyezte, noha korábban királyi rendelet tiltotta a falak újjáépítését. Erre valószínűleg azért kerülhetett sor, mert Artaxerxésznek egy sor külpolitikai problémával kellett szembenéznie (görögöktől elszenvedett vereségek, egyiptomi felkelések) amihez nyugodt és stabil viszonyokra volt szüksége, és nem utolsósorban, mert az Egyiptom felé történő bármilyen katonai lépéshez egy stabil Júdára volt szüksége. Nechemját a király hamar helytartóvá is kinevezi, ami már önmagában hatalmas előrelépés volt Júda számára, hiszen így kikerült a szamariai hivatalnokok uralma alól, ami a belső konfliktusok nagy hányadának volt okozója, és önálló tartományként létezhetett tovább. 440-re Nechemja megjárta Babilont, és követőket gyűjtött maga köré, illetve megszervezte a falak felépítéséhez szükséges anyagok beszerzését, így Jeruzsálembe való megérkezésekor nyomban megkezdődhetett a falak felépítése. Ez hamar összeütközéshez vezetett a politikai ellenfelekkel, akiknek nem volt érdeke egy önálló, megerősödő Júda. Szanballat, Szamaria helytartója és Tóbijjá, Ammón helytartója voltak legnagyobb ellenfelei, akik fosztogató bandák felbujtásával, megvesztegetéssel és fenyegetéssel próbálták tönkretenni Nechemja munkáját. Ő azonban nem hátrált meg még akkor sem, amikor életveszélyesen megfenyegették. Nechemja azonban tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a felépülő városban túl kevesen laknak ahhoz, hogy meg lehessen védeni, ezért sorsolással a nép egy részét a városba telepítette.
Nechemja második nagy politikai tette a kölcsönökkel való visszaélések megszüntetése volt. A Tóra törvényével szemben ugyanis ekkorra bevett szokássá vált, hogy a tehetős zsidók igenis kamatra adtak kölcsön a paraszti rétegeknek, és amikor azok nem tudták visszafizetni tartozásukat a rossz termés és a magas adók miatt elvették azok földjét és a saját birtokaikat gyarapították velük. Nechemja, aki a babiloni zsidóság szigorú vallásos hagyományaiban nevelkedett hamar összeütközésbe került a vallást egyre lazábban kezelő Júdai családokkal. Esküt csikart ki tehát a nép színe előtt a hitelezőkből, hogy felhagynak az uzsorakamattal.
Nechemja következő fontos intézkedése a pogány szokásokkal felhígult emberek eltávolítása volt a Szentélyből és a földművelésre szoruló léviták Szentélybe való visszaállítása volt. Megszervezte, hogy a léviták rendesen kapják a tizedet, és a Szentély ne szenvedjen szükséget. Fontos továbbá, hogy az eddig lazán kezelt szombatot (sok helyen vásárokat is tartottak szombaton, és mindenki ügyes-bajos dolgait intézte) az előírásoknak megfelelően betartsák. Ezenfelül azzal a problémával szembesült, hogy sok zsidó család hatalmi okokból idegen népekkel kezdett keveredni, így sok helyen olyan zsidó gyerekek születtek, akik vallásukban fellazultak, sőt még héberül sem tudtak. Nechemja ezután betiltotta a vegyes házasságokat, így kívánva drasztikusan elejét venni a züllésnek.
„A problémakör világi részét Nechemja oldotta meg politikai reformmal, míg Ezra a vallási életet újította meg.”
Ezra vallási ügyekben nagyszabású felhatalmazással érkezett Júdába. Feladata a zsidók vallási életének megújítása volt, Nechemja világi reformjainak kiegészítése. Nem egyedül érkezett, hanem felhatalmazást kapott, hogy léviták is hazatérjenek vele Jeruzsálembe (erre komoly szükség lehetett, mivel a korábban már ismertetett vallási lazulás és züllés még a főpapi családot is érintette). Mintegy 5000 emberrel végül felkerekedett, és katonai kíséret nélkül érkeztek a városba. Fő feladata a törvény megismertetése volt a néppel. Nem pontosan tudjuk milyen körülmények között, de felolvasták a Tórát vagy egy Ezra és a perzsák által kidolgozott törvénykönyvet.
Ezra bizonyos szempontból nagyobb hatalommal rendelkezett, mint Nechemja, mivel nemcsak a szigorú értelemben vett Júda tartozott fennhatósága alá, hanem a Jeruzsálemi közösséghez tartozó összes zsidó vallási felügyelője lett. Ha valaki szembeszegült az őáltala támasztott törvénnyel, az olyan volt, mintha a király törvényével menne szembe. Mivel Ezra tevékenységéről a Biblián kívül nem maradt fenn más forrásunk, nehéz pontosan időben elhelyezni, azonban az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a korábban már ismertetett módon részben átfedésben volt Nechemja tevékenységével. Ezra fő intézkedése Nechemja intézkedését vitte tovább a vegyes házasságokkal kapcsolatban, azonban ő odáig ment, hogy a már meglévő házasságokat is felbontatta, hogy visszaterelje az elzüllött népet a kívánt útra. Ehhez a törvény erejét is bevetette és váló bizottságokat állítatott fel, akik felülvizsgálták a kérdéses házasságokat.
A reformok eredményeképp a nép ünnepélyesen fogadta a szombat megtartását és a vegyes házasságoktól való tartózkodást, valamint a smita év megtartását, a tized fizetését, az anyagokat a Szentély működéséhez és az adósságok elengedését. Azonban Ezra emlékiratai hirtelen véget érnek és nem írják le a várt sikert a vegyes házasságok felbontásával kapcsolatban, amiből arra következtethetünk, hogy nem sikerült teljes mértékben végigvinnie a reformot, valószínűleg a nép felzúdulása miatt. Ezután Nagy Sándor koráig gyakorlatilag nincs feljegyzésünk a júdeai zsidók életéről, így nem tudjuk pontosan milyen eredményekkel járt a reform.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
John Bright: Izráel története, Kálvin Kiadó, Budapest 2001
Hahn István: A zsidó nép története, Makkabi Kiadó, Budapest 1995
J. Maxwell Miller – John H. Hayes: Az ókori Izrael és Júda története, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi Kar, Piliscsaba, 2003