Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2013. december

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2013. december

Ha valaki a címben feltett kérdésre szeretne választ kapni, de nincs személyes ismeretsége, saját ta­pasz­talata, valószínűleg az internetes fórumok mélyén fog kutakodni azt remélve, hogy lesz néhány olyan helybéli, aki a kiegyensúlyozott tájékoztatást szem előtt tartva őszintén megosztja a véleményét, gondolatait. Sikertelenül.

Gateshead (jiddisül , héberül ) az Egye­sült Királyság északi felén található, a 2001-es népszámlálási adatok alapján lakossága 78 403 fő. Londontól vi­szony­lag messze, 450 km-re, Glasgowtól 250 km-re, Man­chestertől 230 km-re fekszik. A várost a Tyne folyó vá­laszt­­ja el nagyobb testvérétől, Newcastle upon Tyne-tól (röviden Newcastle-tól), amely 280 ezer embernek ad otthont. Míg azonban Newcastle-ben a zsidók száma igen alacsony, a gatesheadi közösség híre elterjedt az egész világon – 500 zsidó család él a városban, a helyiek talán nem véletlenül nevezik a környéket Kis Jeruzsálemnek.

Gateshead elsősorban háredi zsidók otthona: a férfiak az elismerten kiemelkedő színvonalú jesivák és kolelek miatt, a lányok pedig a jóhírű lányiskolák (pl. Jewish Teachers Training College, Beis Chaya Rochel ) miatt érkeznek a városba a világ minden tájáról.

Érdekes módon azonban a gatesheadi közösség megalakulása a folyón történő átkeléssel kezdődött: a XIX. században Eliezer Adler és Zachariah Bernstone, akik maguk kelet-európai menekültek voltak a szigetországban, azért döntöttek Newcastle elhagyása mellett, mert úgy gondolták, hogy közösségük elöljárói túlságosan engedékenyek bizonyos vallási kérdésekben.

Nem mentek tehát messzire, Gatesheadben építettek zsinagógát. Igen sokan választották menekülésük végcéljaként Ga­tes­headet már a nácizmus hatalomra jutását követően is. A soá után pedig fokozatosan Gateshead lett a leg­nagyobb ortodox zsidó oktatási intézmény­központ otthona a háború utáni Európában, amely a legjelentősebb az Egyesült Államok és Iz­rael hasonló intézményei után.

Gatesheadben van Európa legnagyobb jesivá­ja is, az 1929-ben Reb Dovid Dryan által alapí­tott Gateshead Talmudical College ( ), melyet az akkor már 91 éves, de mégis igen aktív Chofetz Chaim is lelkesen támogatott, olyannyira, hogy a jesiva vezetőit is ő nevezte ki.

a legjelentősebb az Egyesült Államok és Izrael hasonló intézményei utánt

A jesi­vá­ban elsősorban brit diákok tanulnak, de sokan érkeznek Izraelből, Amerikából, Európa országaiból, de Dél-Afrikából, Dél-Amerikából, illetve Ausztráliából is.

A jesiva egyik, ha nem a legismertebb maggid shiurja Rav Ezriel Rosenbaum, aki Budapesten született 1942-ben, emigrálása előtt pedig abban paksi jesivában tanult, mely az egyetlen, ha rövid időre is, de működő jesiva volt a kommunista hatalomátvétel után. Rav Rosenbaum az 1956-os forradalom során emigrált a szigetországba a testvérével, később a szülei is követték őket. Kalandos menekülésének történetét örökíti meg a Forrás 2012. márciusi számában megjelent Szökés „Micrájimból” teherautón című cikk.

A vélemények Gatesheadről azonban a sugallt és várt színvonalhoz képest nem teljes mértékben pozitívak: sokan említik a zsidó közösségeket körülvevő lakótelepeken tetten érhető magasabb bűnözési rátát, a sok ittas vezetőt és más egyéb szociális problémákat. Ne­héz azonban objek­tív véleményeket megismerni, en­nek pedig két alapvető oka van: a gatesheadi és általában az angliai közösségek jelentős része nem érdeklődik a cionizmus gondolata iránt, vagy passzívan elutasítja, ugyanakkor észlelik és folyamatosan reagálnak az izraeli eseményekre. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy Izrael, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között folyamatos a migráció, amelyet az oktatás, a munka és a párválasztás motivál – nehezen lehet tehát nem foglalkozni Izraellel, ha egy szülő 6 gyereke közül 5 esetleg Izraelben házasodott meg, már pedig Gatesheaddel kapcsolatban abban mindenki egyetért, hogy rengeteg a gyermek.

A „másik oldal” épp a zsidóság jövőjét kérdőjelezi meg Európában – erre az angol zsidók is rögtön elhatárolják magukat Európától, hogy a következő körben már büszke európaiként tűnhessenek fel. A szigetországgal szembeni vádak közé sorolható, hogy a középkor során milyen kegyetlenül bántak a zsidókkal, míg a reakció ismét az, hogy a zsidók épp akkor találtak ott menedéket (Cromwell idejében), amikor máshová nem mehettek.

A versenyhelyzetet folyamatosan generálja Manchester relatív közelsége, amely színességében és a zsidók lélekszámában természetesen messze felülmúlja Gatesheadet (2003-ban körülbelül 35 000 zsidó lakosa volt), olyan professzionálisan szervezett vallási és oktatási életük azonban nincs, amely Gatesheadhez hasonlíthatóvá tenné. Pontos népszámlálási adatok híján azonban nem tudjuk precízen megmondani, Manchester vagy Gateshead a leggyorsabban fejlődő kehilá, de talán nem is ez a legfontosabb.

Esküvő Gateshead-ban

vissza