Mikéc

Gazdag akarok lenni!

Mik az igazi vágyaink?

A Meszilát Jesárim az első fejezetében azt mondja, hogy minden kihívás az életben: a gazdagság éppen úgy, mint a szegénység. Ha viszont valaki szegény, és ez komoly problémát jelent a számára, ne próbáljuk meg ezzel a gondolattal vigasztalni. Fordítva is igaz: időnk és energiáink jelentős részét arra fordítjuk, hogy jól éljünk, azaz meggazdagodjunk. Vajon akkor is ezt tennénk, ha komolyan gondolnánk, hogy ezzel cseberből vederbe, egyik kihívásból a másikba kerülünk?

Hetiszakaszunkban Jákob kifejezetten jól él. Megkez­dőd­nek az éhínség évei, egyre több családban vannak anyagi problémák, de Jákob és 12 fia továbbra sem érzi a „válság” hatását. Megtakarított vagyonukból szépen éldegélnek. Jákob mégis így szól a fiaihoz: lámá titráu? Szó szerint: „miért láttatjátok magatokat?” A legtöbben ezt úgy magyarázzák: miért hagyjátok, hogy mások is lássák, hogy míg ők éheznek, ti jól éltek? Álljatok be ti is a sorba! Mindenki Egyiptomba megy gabonát venni, tegyétek ezt ti is! Ne lógjatok ki a sorból.

A mi gondolkodásunkban a gazdagság erősen összefügg a kényelemmel. Ha gazdag vagyok, az azt jelenti, hogy anyagi biztonságban élek, nem kell aggódnom a mindennapi megélhetésemért. De ez nem minden helyzetben van így: Jákobék számára a gazdagság nem jelentett kényelmet. A mai világban is megvannak azok a nehézségek, amelyek az anyagi jóléttel járnak: törődnünk kell a pénzünkkel, be kell fektetnünk, biztonságosan elhelyeznünk. Egyébként a mi problémánk a mélyén ugyanaz, mint Jákobé: az ájin hárá (rossz szem), vagyis a féltékenység, az a rossz érzés, amelyet a mi jólétünk okoz másokban.

Pontosan mit is jelent az ájin hárá? Ez nem olyan babonás elképzelés, mint a „szemmel verés”. Az ilyen típusú gondolkodás már csak azért is idegen a zsidóságtól, mert azt sugallja, hogy sötét, Istentől idegen hatalmakat működtethetnek gonosz emberek ártatlanok ellen, saját emberi gyengeségükből, féltékenységükből kifolyólag. Valójában az ájin hárá éppen ellenkezőleg, Isten irgalmát mutatja a szegények iránt. Az egyik legerősebb hatás a világban az ima hatása, amelynek különösen nagy az energiája akkor, ha megtört szívűek mondják. A Teremtő nem akarja, hogy teremtményei feleslegesen, túl sokat szenvedjenek, ezért (úgyszólván) fáj neki az, ha az egyik embernek fájdalmat okoz a másik gazdagsága. Ennek a problémának az egyik megoldása, ha a másiktól (legalábbis részben) elveszi a gazdagságot.

Mégis van az emberben egy olyan érzés, hogy szeretnénk gazdagok lenni. Vagy sikeresek, vagy híresek – attól függ, kit mi vonz. Akkor is, ha ez irigységet szülhet. Sőt, tulajdonképpen van is valami jó érzés abban, ha „irigylésre méltók” lehetünk. Ez nem más, mint a motiváció, ami kétélű fegyver. Egyrészt olyan energiaforrás, amellyel az Örökkévaló ajándékoz meg minket, hogy élvezetesen és hatékonyan tudjuk szolgálni Őt. Például, vágyunk arra, hogy nagy vagyonunk lehessen, izgatottan gyűjtögetjük pénzünket, de azután végül jótékony célra akarjuk fordítani a jelentős részét. Másrészt viszont ha útközben megfeledkezünk a célunkról, vagy elveszítjük a helyes perspektívát, akkor az az egész életünket megkeserítheti. Így gondolkodhatunk: „először dolgoztam egy csomót azért, hogy nagy vagyonom és kényelmem lehessen, azután a nagy vagyonnal még több szenvedés járt, majd miután tisztességben megöregedtem, mindenféle betegséggel kell küzdenem. Értelmetlen az élet és a küzdelem!”

Fontos, hogy tudatosak maradjunk, és elkerüljük ezt a gondolkodásmódot. Ennek az a titka, hogy megértjük a motivátorok szerepét (pl. vágy a vagyonra, sikerre, hírnévre). Ezek képesek arra, hogy megédesítsék a küzdelmünket, és megsokszorozzák energiáinkat. Amíg a motiváció hajt minket, hipnotizáljuk magunkat, hogy vágyunk a gazdagságra, hogy az jó lesz nekünk. Utána viszont újra meg újra emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a motiváció csak motiváció, az életkörülményeink valójában csak a próbatételünk színtere, legyen az látszólag gazdag, sikeres élet vagy az ellenkezője. Így nem érhet minket csalódás, ha a jó életkörülmények között sem a pihenés vár ránk.

Binjomin Zeév