A zsidóság komoly hangsúlyt fektet a boldogságra. Szukkot egész ünnepe a boldogság köré szerveződik. Úgy is nevezik: „boldogságunk ideje”, egy olyan időszak, amikor telve kellene lennünk boldogsággal és hálaadással. Íme három szukkoti út, amelyen eljuthatunk ebbe az állapotba.

1. Ne hajszoljuk a boldogságot

Szukkotkor elhagyjuk kényelmes, fényűző otthonunkat, hogy egy egyszerű, átmeneti építménybe, a szukkába költözzünk. A hőmérséklet a sivatagi melegtől a sarki hidegig változhat, attól függően, hogy a Föld melyik részén élünk. A szél összedöntheti a szukkát bármelyik pillanatban. Hogy lehet, hogy egy ilyen védtelen, kényelmetlen tákolmányba való átköltözés a boldogság ünnepének egyik lényegi eleme?

Sok ember abba a tévedésbe esik, hogy minél több mindene van, minél kényelmesebben él, annál boldogabb lesz. Azt gondolják, hogy ha életüket a boldogság hajszolásával töltik, akkor megtalálhatják azt. A zsidó hagyomány ezzel szemben azt tanítja, hogy a boldogságnak semmi köze ahhoz, hogy mennyi mindent birtokolsz, vagy hogy mennyire kényelmes az életed. Az az igazság, hogy minél jobban hajszolod a boldogságot, annál kevésbé fogsz rátalálni.

De akkor mi is a boldogság, és hogyan érhetjük el?

A zsidó szó a boldogságra a „szimcha”, amely közvetlen rokonságban áll a „cmicha” szóval, amely növekedést jelent. A boldogság nem más, mint az a jól eső érzés, amelyet az értelmes munkával való foglalkozás, az értelmes célok felé való törekvés során érzünk.

Ahol fejlődés, haladás, gyarapodás van, ott lehet csak boldogság.

Szukkotkor elhagyjuk a kényelem világát, és elmerülünk a szellemi növekedés világában. Ezt a hét napot az Örökkévalóval töltjük, neki énekelünk, az Ő jelenlétében sütkérezünk. Ünnepi étkezéseket tartunk a családunkkal és barátainkkal, tanulunk, nevetünk, rengeteg mindennel gazdagítjuk egymást. A hangsúlyt a kényelemről a szellemi gyarapodásra helyezzük, és felemelkedünk a boldogság világába.

2. Álljunk meg, és adjunk hálát

A mindennapokban annyira elfoglaltak vagyunk, csak rohanunk egyik dologtól a másikig, miközben folyton úgy érezzük, hogy még sokkal többet is elérhetnénk.

A boldogság azonban nem csak a növekedésen múlik, ugyanennyire fontos, hogy észrevegyük és értékeljük a haladást, amelyet elértünk.

Nagyon nehezünkre esik az adott pillanatot megélni. Túl sokszor koncentrálunk arra, hogy mit csinálhatnánk ahelyett, amit éppen csinálunk, amivel elszalasztjuk az adott pillanat kínálta, soha vissza nem térő lehetőségeket, és megfosztjuk magunkat az adott pillanat kínálta boldogságtól.

Egy megdöbbentő idézet jut erről eszembe:

„Először majd meghaltam, hogy vége legyen a középiskolának, és egyetemre mehessek,

Azután majd meghaltam, hogy befejezzem az egyetemet és elkezdhessek dolgozni,

Azután majd meghaltam, hogy a gyerekeim elég nagyok legyenek, és visszamehessek dolgozni,

Azután majd meghaltam, hogy végre nyugdíjba mehessek,

Most pedig, hogy valóban majd meghalok … rájövök, hogy elfelejtettem élni.”

Ne engedd, hogy a céljaid, ambícióid elhomályosítsák annak a pillanatnak a fontosságát, amelyet éppen élsz!

Szukotkor megállunk, és ránézünk arra a szellemi fejlődésre, amelyet az elmúlt évben elértünk, és számba vesszük, milyen izgalmas lehetőségeket kínál az új év. Annyi mindent kaptunk, annyira sokat fejlődtünk, muszáj időt szakítanunk arra, hogy megálljunk, és értékeljük ezt. A szukot ennek az ideje.

3. Mutassuk ki a hálánkat

A boldogság elérésének egyik legnagyobb akadálya az az érzés, hogy ez nekünk jár. Annak az érzése, hogy megérdemeljük, amit kapunk, aláássa a hálára való képességünket. Ehelyett dolgoznunk kell az alázatunkon, hogy belássuk, hogy az életünkben minden csak az Örökkévaló áldásából létezhet. Őszinte hálát kell tanúsítanunk az Örökkévalónak mindenért az életünkben.

Szukotkor teljes Halélt imádkozunk, amelyben köszönetet mondunk mindazért, amivel az Örökkévaló megáldott minket. Ezeket a napokat a hálára és a hálaadásra szánjuk mindazért, amivel az örökkévaló gazdagította az életünket.

A szukot a boldogsághoz vezető utak elsajátításának ideje. De ez nem fog magától megtörténni. Azonban ha ahelyett, hogy az időjárással, bogarakkal, a kényelmetlenségekkel törődnénk, inkább a szellemi gyarapodásra koncentrálunk, megállunk és reflektálunk, és nem utolsósorban hálát adunk mindazért, amit kaptunk az Örökkévalótól, akkor belekóstolhatunk a boldogságba.

fordítás • Hámori Zoltán

forrás • www.aish.com