Sok éhes szájat és lelket jóllakatni néha könnyebb.
Szerző: Domán Chana
Megjelent: Forrás – 2013. március-április
Szerző: Domán Chana
Megjelent: Forrás – 2013. március-április
SPIRITUALITÁS
A spirituális fejlődést, kihívásokat és eredményeket kereső nők részére a zsidóság az anyaságot kínálja. Ellentétben az utóbbi idők közvélekedésével a gyereknevelés hatalmas adag éleselméjűséget, kreativítást, személyiségfejlesztést és intuíciót igényel.
A vallás szerint az anyaság az egyik legmagasabb rangú spirituális gyakorlat, mert ebben élhetünk az imitatio dei lehetőségével, vagyis magát Istent utánozhatjuk a teremtés és az adás által. A Tóra a gyerekeket áldásnak tekinti (és nem csak a Tóra, lásd a gyermekáldás kifejezést a magyar köznyelvben). A bráchá héber szó áldást jelent, s az mindig gyarapodást, növekedést. Erre utal a három gyökbetű, bét, rés, cháf számértéke is: bét=2, az egyesek első többszöröse, rés=200, a százasoké, és cháf=20, a tizeseké. A legnagyobb és legabszolútabb gyarapodás és teremtés a gyerekszülés, illetve gyereknevelés.
Debóra a hét bibliai prófétanő egyike volt, valamint a zsidó hadsereg vezetője a kánaáni ellenség elleni harcban. Ma sokan azt mondanák rá, hogy „több volt, mint egy egyszerű családanya”, ezzel szemben ő maga „egy zsidó anya”-ként definiálta magát a győzelem után énekelt hálaadó énekben.
Bármely értelmes nő kétségkívül fel tudja sorolni az anyaság szépségeit és pozitív hozadékait: a gyerek igényét egy biztonságot jelentő családra, nyomon követni a fejlődését, hozzájárulni a boldogságához és ahhoz, hogy később felelős, jó ember legyen stb. A gyermekvállalásnak a zsidóságban azonban ezeken kívül van még egy mélyebb dimenziója is. Ábrahám gyerekeit a Tóra a csillagokhoz hasonlítja, mely mindegyik a saját egyedi fényét sugározza. A gyerekek is (és valójában nem csak a zsidó gyerekek, hanem valamennyi) saját üzenetüket hordozzák. Az az anya, aki rendelkezik egyfajta spirituális világnézettel, tudja, hogy azzal, hogy megszül és felnevel egy gyereket, lehetővé teszi, hogy az a gyerek a saját különleges spirituális fényét lehozza a világra. A világ minősége, amelyben élünk, nem más, mint az azt alkotó emberek spiritualitásának eredménye.
SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS
„saját magunkból kivetíteni valamit valami másra…”
Rengeteg módon hozzájárulhatunk a világhoz illetve a társadalomhoz, de a legalapvetőbb hozzájárulás az, ha olyan embereket „teremtünk”, és olyan spirituális értékeket ültetünk el bennük, akik, illetve amelyek biztosítják a minőségi élet fennmaradását, és túlmutatnak egy pusztán egészséges és boldog ember felnevelésén.
A Tóra – bizonyos szempontból – nagyon hatásos személyiségfejlesztő terápia: önfegyelmet tanít, és egészséges önbizalommal teli, ugyanakkor szerény, segítőkész, gondolkodó, felelős és etikus embereket „nevel”. (Ha mégsem látjuk ezt minden egyes vallásos ember esetében, az nem azt jelenti, hogy a rendszerrel van baj, hanem az azt használó emberek nem tökéletesek, még nem érték el a teljességüket.) A neveléssel ezt ad(hat)juk tovább a gyerekeknek és ezáltal a jövő generációnak, a világnak. Az anyasághoz is szükséges és vele jár a személyiség fejlődése. Amikor Isten megteremtette a világot, átadott bele valamit saját magából. Máig ez az emberi kreativitás alapja is: saját magunkból kivetíteni valamit valami másra, egy vászonra, egy agyagdarabra, egy otthonra stb. Amikor az anya a gyerekeire összpontosítja az energiáit, rájuk vetíti azt, aki ő maga, és még inkább önmagává válik azáltal, hogy Isten elsődleges tulajdonságait imitálja: az adást és a táplálást. A héber gyermekek szó (bánim) közös gyökerű az építeni (báná) szóval. Ha az anyának megvan a megfelelő spirituális kiindulópontja, akkor közvetlen és kézzelfogható módon megérintheti a legistenközelibb aspektusait, és így építheti saját magát.
A vallásos zsidók a világra érkező lelkeket nem csak önmagukért a lelkekért értékelik nagyra (melyeknek most lehetőségük lett kijavítaniuk és tökéletesíteniük magukat), hanem azért is, mert így teljesedik be a zsidó nép küldetése.
NEHÉZSÉGEK
A világi társadalomban soha senki nem panaszkodik azért, mert túl sok pénze van, noha a több pénz több időt követel, több adóval jár, és többet kell vele foglalkozni. Annak, aki értékeli a pénzt, nyilvánvaló, hogy az előnyök túlmutatnak a nehézségeken. Annak számára, aki a gyerekeket értékeli hasonló módon, ugyanígy kisebb súllyal esnek latba a nyilvánvaló nehézségek, mint a pozitívumok.
Azt persze senki sem mondja, hogy a gyerekszülés és -nevelés könnyű dolog. Éppen ezért nagyon fontos (lenne) az a régi fajta támogató női közösség-környezet, ahol értik és segítik egymást az anyák. Sok társadalomban nincs valódi érzelmi támogatás, és a nők esetleg nem is mernek ilyet kérni, mert attól tartanak, hogy ügyetlenséget, inkompetenciát sugallnának magukról. Valójában azonban nem kell magasztos elszigeteltségben telniük az aktív családanyaéveknek. Nemcsak fontos, hanem szükséges is adni és elfogadni a kölcsönös támogatást, és ez azoknak a társadalmaknak még mindig szerves része, ahol az anyaság az egyik legfőbb érték.
A fizikai fáradtság és a monotónia valós része a nagycsaládos anyák életének. Hogyan lehet ezen segíteni? Elsősorban a fontossági sorrend szigorú megállapításával: minden anyának jár naponta bizonyos mennyiségű napközbeni pihenés is, és bizonyos mennyiségű heti rendszeres kikapcsolódás, feltöltődés. Erre rá kell szoktatni a családot és saját magát is, valamint meg kell teremteni a lehetőségét. Az, hogy az anya saját magáról gondoskodik, ugyanolyan fontos, mint az, hogy a gyerekeiről. Előfordul, hogy valaki gyengeségnek érzi ezt a fajta igényét, és esetleg szégyelli, vagy fontosabbnak tartja, hogy mással töltse ezt a kis időt, de belátható, hogy egy idegileg kipihentebb anya a család számára elsőrendű szükséglet.
HÁZIMUNKA
A nagy családdal több házimunka is jár. A zsidó vallás nem úgy tekint a házimunkára, mint dicsőségre, és az nem is feltétlenül része a nő spirituális elhivatottságának. A vallás világosan kimondja, hogy akkor kell a nőnek ezzel foglalkoznia, ha a családnak nincs pénze segítséget felvenni. Ha megtehetik, akkor alkalmazniuk kell valakit, és ha ezt a férj megtagadja, akkor a feleség bírósághoz fordulhat, ahol majd utasítják rá a férjet. Mindemellett a zsidóság nem tekinti alsórendű dolognak sem a házimunkát. A Szentélyben a papok rengeteg ilyen munkát végeztek (takarítás stb.). Az otthon fenntartása hasonlít a Temploméhoz, amennyiben mindkettőben megtalálható a benne rejlő szentség. Az, hogy a zsidó vallás megengedi a nőknek, hogy fizetett segítséget alkalmazzanak, azzal magyarázható, hogy sokuknak nehéz ehhez a fenti módon viszonyulni, és ezért a zsidóság megteremti nekik a lehetőséget arra, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak, amelyek könnyebben juttatják őket spirituális élményekhez.
A legtöbb férfi életében a pénzkereset hasonló szerepet tölt be. A munka Ádám és Éva óta átok. Egy zsidó férfi számára az ideális állapot az lenne, ha anyagilag független volna, és Tórát tanulhatna. Mivel ez sincs így a legtöbb esetben, dolgoznia kell. Ez a felosztás – a férfi dolgozik, a nő otthont teremt és gyereket nevel – természetesen nincs kőbe vésve, a családok a saját dinamikájuk, igényük illetve képességük szerint változtathatják ennek az arányait.
FOGAMZÁSGÁTLÁS
Vannak nők, akik nem érzik magukat képesnek sok gyerek szülésére. A zsidó vallás nem tekinti a nőket gyerekgyáraknak, és bár a férfiak nem alkalmazhatnak fogamzásgátlást, a nők igen. Azok a nők, akik nem érzik magukat késznek gyerekszülésre, általában kaphatnak rabbinikus hetert (engedélyt) az időleges fogamzásgátlásra. Ez természetesen komoly és komplikált kérdés, az okok nem lehetnek olyasmik, hogy „előléptetésre várok” vagy „egy fiú és egy lány elég lesz”. A vallás figyelembe veszi azt a jelentős érzelmi átállást, amelyet a vallásos élet iránti elkötelezettség jelent, és elismeri, hogy néhány frissen vallásos nőnek nehéz lehet az új életmód minden aspektusát egyszerre feldolgozni, ezért ha valakinek ilyen kérdései vannak, akkor az a leghelyesebb, ha (mint minden más esetben) saját magával, a férjével és a témában szakértő rabbival is őszintén megbeszéli a kérdést.
FIGYELEM-IDŐ
Sokan azért nem akarnak nagy családot, mert attól tartanak, hogy nem tudnak megfelelő mennyiségű időt és figyelmet biztosítani majd valamennyi gyereknek. A zsidó vallás azonban sohasem preferálja a mennyiséget a minőséggel szemben, tehát nem pusztán a számok miatt idealizálja a nagy családot, hanem annak sajátos mivolta miatt is. A sokgyerekes családi környezet maga nagyon hasznos lehet a gyerekek egyéni fejlődéséhez. Ahol minden családtagra számítanak valamiben a többiek, és értékelik is a hozzájárulását, ott spirituálisan és pszichológiailag meg van alapozva a gyerekek fejlődése. A saját koruknak megfelelő feladatra kell gondolni: a cipő helyre rakása, egy pelenka odahozása, vagy segítség a leckével egy kisebb testvérnek és ezek kimondott értékelése, mind hozzájárul az egészséges önértékelés kialakulásához.
A kisebb családokban, ahol valóban több idő és energia jut egy-egy gyerekre, gyakran az ellenkezője figyelhető meg: kisebb ellenállásba ütközik a szülő, és gyorsabban megoldja a dolgot, ha maga végzi el a feladatot (a ledobált ruhadarabok helyrerakása, bevásárlás stb), ezenkívül természetesebben kialakul az a működésmód, amelyben a szülő szerepe az adás és a gyereké az kapás. Ennek lehet az a következménye (jobb esetben), hogy a gyerek a családon kívül keres magának adó szerepkört, illetve (rosszabb esetben), hogy ez az énközpontúság felnőtt korára is a gyerek pszichéjének a része marad, és így megnehezíti a működő kapcsolatok kialakulását. Természetesen nem minden nagy család tökéletes, és nem minden kis család rossz, ezek csak általános tendenciák, és ezeken a területeken is szükség van a szülők intelligenciájára és kreativitására.
Előfordul, hogy vélt vagy valós anyagi okok miatt nem vállalnak több gyereket a családok. Itt is, mint a szülői figyelem és az idő esetében azt kell figyelembe venni, hogy mennyi elég a célunk eléréséhez, egészséges lelkű, érzelmi biztonságban felnövő stb. gyerekek felneveléséhez. Természetesen nem az extrém szegénységről van szó, hanem arról, hogy néha túlértékelik az emberek az anyagiak fontosságát, illetve azt, hogy a cél eléréséhez mennyi is kell pontosan. Azok a gyerekek, akiken messziről látszik, hogy valami hiányzik az életükből, általában nem anyagi dolgoktól vannak megfosztva, hanem az érzelmi biztonságtól, feltétlen elfogadástól, megfelelő mennyiségű figyelemtől stb. Ezenkívül az, ha egy gyerek megtanulja, hogy bizonyos materiális dolgokról le kell mondania, meg kell azokat osztania másokkal, várnia kell rájuk, vagy kevesebbel kell beérnie, inkább csak hasznára van a későbbi életében.
KISEBB GYEREK-NAGYOBB GYEREK
A nagy családok kisebb gyerekei nemcsak a szülőktől, hanem a nagyobb testvérektől is kapnak figyelmet, és több példaképet látnak. A fejlődésükhöz szükséges ösztönzést otthon, a természetes környezetükben kapják meg, méghozzá folyamatosan. Ha a családon kívül kevesebb barátkozási lehetőségük van, vagy – ahogy az a gyerekeknél gyakran előfordul – a barátok összevesznek, vagy kiközösítik egymást, kisebb kár éri az önértékelésüket, hiszen vannak „bentlakásos” barátaik (és ha a szülők is nagy családban nőttek fel, akkor számos unokatestvér is akad). Kisebb az esély arra, hogy egy gyerek magányos, depressziós vagy neurotikus legyen – felnőtt korában is, hiszen a családja akkor is a családja marad.
ZÉRÓ NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS
Egy divatos érv a kisebb családok mellet a zéró népességnövekedés elve. A Föld már így sem bírja eltartani a hétmilliárd lakosát – hangoztatják ennek az elvnek a képviselői. A probléma azonban inkább kvalitatív és nem kvantitatív. Nem az a baj, hogy túl sok ember van, hanem hogy túl kevés olyan ember, aki felelős gondolkodású, nem kapzsi, nem erőszakos, nem fösvény, nem érzéketlen. Az anyagi és természeti javak nagyon egyenetlenül vannak elosztva, tehát nem lehet azt mondani, hogy nincs elég, hanem a kapzsiság és a pazarlás mélyére kell nézni. A nagyobb családok sokszor „zöldebbek” az átlagnál (tudatosan, vagy szükségből). A használt ruhák és játékok körbejárnak, nemcsak a családon, hanem a tágabb közösségen belül is, egyszerűbb az étkezés is, a készen-félkészen kapható ételek helyett otthon olcsóbban kihozzák a táplálkozást, és általában kevesebb luxust engednek meg maguknak. Ha fizikai szempontból tekintünk a világra, akkor a nagyobb népesség ugyanannyi forrás mellett kisebb „szelet tortát” jelent mindenki számára. Spirituális szempontból azonban a több ember több fényt jelenthet, ha úgy neveljük őket (és persze magunkat).
A mai társadalmi normák énközpontúsága ellenében nagy családot nevelni kihívás. Talán pont ebben rejlik a kulcs: egy ilyen világban egyre több olyan emberre van szükség, akik egészségesek, teljesek, és magukévá tették az adás képességét.
Forrás:
Tziporah Heller: Our bodies, our souls. Targum Press, 2003
Sara Yoheved Rigler: Big families: Desired or Undesirable? www.aish.com
Advantages of having a large family. www.lotsofkids.com
