Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2010. július

Hetiszakasz: Reé

A Reé hetiszakaszban azt olvashatjuk, hogy az Örökkévalót azon a helyen szolgáljuk, amit Ő  választ (12:5). Ez a hely a jeruzsálemi Moriá hegyre utal, ahol a Szentély állt. Ezen a földrajzi helyen zajlott le a történelem legnagyobb spirituális eseményeinek egy része: itt hozott állatáldozatot Noé, miután kijött a bárkából, Ábrahám itt kötözte fiát, Izsákot az oltárra, és itt álmodott Jákob a létráról, amin angyalok mentek fel és le. Mindezek azon a helyen történtek, amit az Örökkévaló választott.

De vajon miért is nem választhatjuk ki a saját helyszínünket? Mi történt az individualitással? Nézzük meg jobban a kérdést. A vers azt mondja, hogy azon a helyen építsük fel a Szentélyt, amit az Örökkévaló választ, de nekünk kell „megkeresni” azt. Ősapáink ugyan mély kapcsolatot alakítottak ki a Teremtővel, és sok irányelvet tőlük származtatunk, mégis, nekünk magunknak kell azokat felfedezni. Vennünk kell a hagyományos kereteket, és odaadással, valamint erőfeszítéssel a sajátunkká tenni.

Nachmanidesz azt mondja, hogy pontosan ezért nem voltak Jeruzsálem felé mutató útjelző táblák a Szentély idejében. Az embernek kutatni kell Jeruzsálem fogalmát, fel kell tennie saját magának a kérdést: hol van Jeruzsálem?

A Talmud azt mondja, hogy amikor Dávid király tervezte, hogy felépíti a Szentélyt, nem tudta, hol kellene lennie. Még ha a zsidó történelemnek ilyen sok kapcsolata is van a Moriá heggyel, Dávidnak el kellett mélyülnie a próféták szövegeiben, hogy megtalálja a pontos helyet.

Tehát valóban, a zsidóságnak pontos hagyományai vannak: kóserság, szombattartás, leírt szövegből való imádkozás, de ez csak a keret. A lényeg az, amit magunkból belefektetünk. A zsidó spiritualitás azon a helyen található, amit a Teremtő választ, de nekünk kell azt felkutatni.